Krakkó főtere

Krakkó főtere
Krakkó főtere a Mária-templom tornyából - fotó: Michał Bzowski

2015. február 7., szombat

Galícia mítosza

Jurko Koch: Európa álma - fotó: MCK / wydarzenia.o.pl
Szerencsésen alakult, hogy az első igazi bejegyzésem Krakkó főteréhez és egyúttal Galíciához kötődik.

A főtérnek a Városháza tornya mögötti oldalán álló Hollós-ház (Pod Kruki) ad otthont a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központnak (MCK), amely minden évben több nagyszabású, Közép-Európával kapcsolatos kiállítást rendez. A Galícia mítosza című kiállítás egy ma már térképen nem, de több nép köztudatában máig létező régió történetét, kultúráját és szerteágazó gyökereit jeleníti meg.

A kijevi Rusz szétesése után létrejövő Halicsi és Volhíniai Fejedelemséget a középkori magyar királyok csak néhány alkalommal, pár évre szerezték meg, mégis címeik között szerepelt a Rex Galiciae et Lodomeriae. És bár a terület 1340-től ténylegesen Lengyelország része volt, 1772-ben, Lengyelország első feldarabolásakor Mária Terézia a magyar királyi cím ürügyén vette tulajdonába, és összekapcsolta a többi neki jutott - nyugatabbra található - lengyel területtel, 1846-tól Krakkó is Galíciához tartozott, de a tartomány fővárosa Lwów (Lemberg, Lviv) maradt. 1918 után Galícia a független Lengyelország része lett, ám a II. világháború viszontagságai után a jaltai konferencia értelmében a Curzon-vonaltól keletre eső területek Lwówval és számos más fontos várossal (Żółkiew/Zsovkva, Drohobycz/Drohobics, Stryj/Sztrij, Sambor/Szambor stb.) Sztálinnak jutottak.

A kiállítás elején a ruszin/ukrán, a lengyel, a zsidó és az osztrák Galícia történetét és az egyes népek Galícia-képét ismerhetjük meg.
Galícia és Bukovina héber nyelvű térképe, 1877. Fotó: MCK / onet.pl
A mai lengyelek a Galícia név hallatán elsősorban Ferenc József uralkodására asszociálnak. A következő termek ennek a kornak a témáit mutatják be. Nyomon követhetjük a bécs-lembergi vasútvonal építését, az olajipar és a városok fejlődését, megismerhetjük Ferenc Józsefet és családját, a különböző galíciai népviseleteket, végül az első világháborús katonatemetőket.
Épül a jaremcsei vasúti híd - fotó: MCK / onet.pl

A régi fényképek, kordokumentumok, korabeli festmények mellett a kiállításon kortárs ukrán művészek megdöbbentő neoszimbolista alkotásai is láthatók, például Páris ítélete Hitlerrel és a jaltai konferencia résztvevőivel, vagy Nyugat-Ukrajna (ex-Galícia) és a "tulajdonképpeni" Ukrajna két férfiallegóriája, amelyen a latin hagyományú és Európa felé tekintő Nyugat-Ukrajna elfojtja társa potenciá(l)ját - szó szerint.

A kiállítás gyengéje, hogy idegenvezetés nélkül sok aspektusa elvész, mivel a kiállítási tárgyakhoz nincs elég magyarázat. Egy példa: az egyik teremben két egymás alatt elhelyezett portrén Aleksander Fredro lengyel vígjátékíró és Andrej Septickij (Andrzej Szeptycki) görögkatolikus lwówi (lvivi) metropolita, az ukrán nemzet lelki vezetője látható. Azt azonban csak az idegenvezetőtől tudtam meg, hogy Septickij Fredro unokája volt, ami jó példa arra, hogy a "lengyelség" ill. "ukránság" sok esetben nem származás, hanem tudatos döntés kérdése volt. (Még kirívóbb példa a Habsburg-Tescheni főhercegeké: a żywieci sörgyár tulajdonosa, Károly Albert lengyelbarátságáról volt híres, míg fivére, Vilmos Vaszil Visivanij álnéven a független Kárpátukrajnát kikiáltó Szics-gárda ezredese lett.)

A Galícia mítosza kiállítás március 8.-áig tart nyitva. Aki Krakkóban lekési, nyár végéig megnézheti Bécsben.

Mit Galicji, Międzynarodowe Centrum Kultury, Rynek Główny 25.

2 megjegyzés: