Szilézia. Magyar katonák, krakkói legények

A szombati katowicei Magyar-Lengyel Barátság Napjáról a legnagyobb lengyel és magyar hírportálok számoltak be (a legátfogóbb leírás és képgaléria a hirado.hu honlapon található). Áder János és a magyarországi delegációk ellátogattak Katowice-Murckiba is, amelynek a története szintén a fenti linken olvasható. Teljes megértéséhez érdemes hozzátennünk, hogy Katowice és környéke csak 1921-ben, három felkelés után vált Lengyelország részévé. A két világháború között a Sziléziai Vajdaság autonóm terület volt. 1939-ban a németek közvetlenül a Harmadik Birodalomhoz csatolták, és a katonaköteles férfiakat a Wehrmachtba sorolták be. A helyi lakosok ezért nem tekintették a Murckiban állomásozó magyar katonákat megszállóknak, sokkal inkább sorsközösséget éreztek velük, találkoztak, beszélgettek, és haláluk után is megemlékeztek róluk.

A szombati ünnepség előestéjén Herczegh Anita és Anna Komorowska a Katowicei Wojciech Kilar Zeneművészeti Szakközépiskola és a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola közös növendékhangversenyén vett részt - erről az eseményről egyelőre csak a lengyel köztársasági elnöki portál beszámolóját találtam. A vendégek megtekintették a Képesek-e együttműködni a fiatal lengyelek és magyarok? című projekt keretében létrejött kiállítást. A miskolci és katowicei fiatalok munkáiból itt láthatunk egy csokorravalót (a fényképek az oldal alján, a szöveg alatt jelennek meg).

Mind a pénteki koncert egyik szólistája, Bognár Lili Janka, mind pedig a szombati gálaest csillaga, a Magyar Népzenei Nagykövetség meglepetésként lengyelül és magyarul is előadott egy krakowiakot (krakkói táncot). Gesztusuk óriási sikert aratott, a bennem lakozó filológus bestia azonban megállapította, hogy mindkét előadó erősen megkurtított és inkább szlovák, mint magyar szöveggel énekelte a dalt. Otthon megtaláltam közös forrásukat, a Kalamajka együttes felvételét.

Az eredeti lengyel szöveg itt található - talán egyszer veszi valaki a fáradtságot, hogy ilyen formában is előadja, netán le is fordítsa. A sziléziai Śląsk Állami Népi Együttes így énekelte 1986-ban:

A dallam rendkívül népszerű lett Lengyelországban. Már 1834-ben felhasználta egy romantikus zeneszerző, Ignacy Feliks Dobrzański II. szimfóniájának utolsó tételében. A Szolidaritás idején Andrzej Rosiewicz énekes és humorista költötte át Radaros legények (Chłopcy radarowcy) címmel, természetesen a közúti ellenőrzésről, és krakkói sapkában énekelte. Bár a dal végén kiderül, hogy álrendőrökről van szó, a kifejezést a lengyelek a mai rendőrökre is előszeretettel használják. Aki viszont már járt autóval Lengyelországban, az tudja, hogy az itteni vezetők jó része sem ártatlan áldozat.