Ottomania, avagy hogyan hatott egymásra a reneszánsz és a Török Birodalom?

Tiziano köre: I. Szulejmán portréja. Forrás: Gazeta Wyborcza

Tolmácsút és némi technikai szünet után másfél napra visszatértem Krakkóba. A pályaudvarról egyenesen a Nemzeti Múzeumba siettem, hiszen a kiállítást, amiről írok, két hónapja harangozták be, egy hónapja nyitották meg, én viszont még nem láttam, és ami még súlyosabb: nem írtam róla. A bőröndömmel alkalmam nyílt kitapasztalni a főépület jórészt csak elméletben létező akadálymentességét: a gyakorlatban lépcső fel, lépcső le, a lift nem közlekedik az alagsorban található ruhatárig, ami igencsak megnehezíti a kerekesszékes, babakocsis, vagy egyszerűen csak bottal járó halandók dolgát, ha múzeumlátogatásra adják a fejüket.

A kiállítás a reneszánsz művészet és az Oszmán Birodalom kölcsönhatását mutatja be Konstantinápoly elestétől a zsitvatoroki békéig. E kölcsönhatás egyes állomásait különböző színek jelölik a falon, ami jó tájékozódást tesz lehetővé (a sárga háttér azonban megnehezíti az olvasást). A kurátorok Európa különböző múzeumaiból és könyvtáraiból származó gazdag, összetett anyaggal illusztrálták az "ottománia" jelenségét. A bejáratnál, a térképek között megtaláljuk Antonio Lafreri metszetét, amely madártávlatból mutatja be Szigetvár ostromát. A látkép az Országos Széchényi Könyvtárból érkezett Krakkóba.

A kezdeti rettenet, amely a kereszténység elleni egyetemes támadásnak élte meg a török hódítást, a protestantizmus előtérbe kerülésével némileg megváltozik: a felekezetek egymást kezdik okolni Európa romlásáért, és a németalföldi felkelők ominózus jelmondata szerint "jobb a török, mint a pápa". Ezt a témát többek között Dürer képei szemléltetik. A Kelet azonban egyúttal fel is kelti az európai ember kíváncsiságát. A viseleteket bemutató népszerű könyvek lapjain, majd a bibliai jeleneteken is feltűnnek a török figurák - gondoljunk csak a Háromkirályok imádására. Nagy az igény a török uralkodók történetére és portréira is Európában. Az Oszmán-dinasztia első nyugati családfáját Felix Petancius készítette II. Ulászló részére (ez a darab is az OSZK-ból érkezett). Portréból a legtöbb I. Szulejmánról készült; az egyik típusú ábrázoláson az uralkodó a keleti kultúrától teljesen idegen, tiaraszerű koronát visel, amivel azt üzeni a Nyugatnak, hogy nagyobb, mint a császár és a pápa. De láthatjuk Szulejmán felesége, a korabeli Lengyelország (a mai Ukrajna) területéről származó Hürrem szultána, a legendás "Roxolana" képmásait is, valamint közös lányukét, Cameriáét, aki az egyik képen kerékre támaszkodik, mint Szent Katalin.

Tiziano műhelye: Roxolana arcképe. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A keleti művészet hamarosan rendkívül divatossá vált Európában. A kék-fehér kínai porcelánok mind az Oszmán Birodalom területén, mind Európában nagy karriert futottak be. Hamarosan már miseruhák is készültek török anyagokból (ezt a meghökkentő összefüggést a budapesti Iparművészeti Múzeum két ornátusa mutatja be). A keleti szőnyegek Erdélytől Svédországig számtalan protestáns templom belsejét díszítettek, és rengeteg nyugati alkotáson, így Hans Memling egyik híres Szűz Mária-képén vagy Illésházy Gáspár ravatalképén (Magyar Nemzeti Múzeum) is megjelentek. Ide azonban kedvencünket, Sofonisba Anguissola Sakkjátszma c. alkotását másoljuk be. A 23 éves festőnő három húgát és szolgálójukat mutatja be hangulatos pillanatképén (művét ma a Poznańi Nemzeti Múzeum őrzi).

Forrás: Wikimedia Commons

Közismert, hogy a keleti stílus óriási befolyással volt a magyar és lengyel viselet alakulására, és a kor fegyverdivatján is éreztette hatását. A kiállításon megtaláljuk Báthory híres egészalakos portréját (Martin Kober munkáját - nem teszem ki, mert a róla készült fotók nem adják vissza monumentalitását és mély színeit), Bécsben őrzött páncélját és sisakját, valamint azt a kardot, amelyet a lengyel hagyomány neki tulajdonít (Lengyel Hadtörténeti Múzeum, Varsó). De szerepel még itt többek között díszes buzogány - Hunyadi András kolozsvári ötvös munkája - és magyar huszárpajzs is (Magyar Nemzeti Múzeum).

Báthory István páncélja és sisakja. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A kiállítás katalógusa rengeteg kiegészítő anyaggal illusztrálja az egyes jelenségeket. Magyar részről Pásztor Emese és Ziegler Ágnes működött együtt a szerzőkkel. Az ára - 100 zł - nem sok egy ilyen igényes, szép és informatív könyvért (később biztos leárazzák majd).

A kiállítást mindenkinek látnia kell, aki érdeklődik a török kor iránt. Mindannyiunk számára mondhat azonban valamit, hiszen "Kelet" és "Nyugat" nem a kora újkorban konfrontálódott egymással utoljára.

Ottomania. Osmański Orient w sztuce Renesansu. Muzeum Narodowe w Krakowie, Gmach Główny, al. 3-go Maja 1. Szept. 27.-ig K-Sz 10-18, V 10-16. Belépő: 19 zł.