Tiziano köre: I. Szulejmán portréja. Forrás: Gazeta Wyborcza
Tolmácsút és némi technikai szünet után másfél napra visszatértem Krakkóba. A pályaudvarról egyenesen a Nemzeti Múzeumba siettem, hiszen a kiállítást, amiről írok, két hónapja harangozták be, egy hónapja nyitották meg, én viszont még nem láttam, és ami még súlyosabb: nem írtam róla. A bőröndömmel alkalmam nyílt kitapasztalni a főépület jórészt csak elméletben létező akadálymentességét: a gyakorlatban lépcső fel, lépcső le, a lift nem közlekedik az alagsorban található ruhatárig, ami igencsak megnehezíti a kerekesszékes, babakocsis, vagy egyszerűen csak bottal járó halandók dolgát, ha múzeumlátogatásra adják a fejüket.
A kiállítás a reneszánsz művészet és az Oszmán Birodalom kölcsönhatását mutatja be Konstantinápoly elestétől a zsitvatoroki békéig. E kölcsönhatás egyes állomásait különböző színek jelölik a falon, ami jó tájékozódást tesz lehetővé (a sárga háttér azonban megnehezíti az olvasást). A kurátorok Európa különböző múzeumaiból és könyvtáraiból származó gazdag, összetett anyaggal illusztrálták az "ottománia" jelenségét. A bejáratnál, a térképek között megtaláljuk Antonio Lafreri metszetét, amely madártávlatból mutatja be Szigetvár ostromát. A látkép az Országos Széchényi Könyvtárból érkezett Krakkóba.
A kezdeti rettenet, amely a kereszténység elleni egyetemes támadásnak élte meg a török hódítást, a protestantizmus előtérbe kerülésével némileg megváltozik: a felekezetek egymást kezdik okolni Európa romlásáért, és a németalföldi felkelők ominózus jelmondata szerint "jobb a török, mint a pápa". Ezt a témát többek között Dürer képei szemléltetik. A Kelet azonban egyúttal fel is kelti az európai ember kíváncsiságát. A viseleteket bemutató népszerű könyvek lapjain, majd a bibliai jeleneteken is feltűnnek a török figurák - gondoljunk csak a Háromkirályok imádására. Nagy az igény a török uralkodók történetére és portréira is Európában. Az Oszmán-dinasztia első nyugati családfáját Felix Petancius készítette II. Ulászló részére (ez a darab is az OSZK-ból érkezett). Portréból a legtöbb I. Szulejmánról készült; az egyik típusú ábrázoláson az uralkodó a keleti kultúrától teljesen idegen, tiaraszerű koronát visel, amivel azt üzeni a Nyugatnak, hogy nagyobb, mint a császár és a pápa. De láthatjuk Szulejmán felesége, a korabeli Lengyelország (a mai Ukrajna) területéről származó Hürrem szultána, a legendás "Roxolana" képmásait is, valamint közös lányukét, Cameriáét, aki az egyik képen kerékre támaszkodik, mint Szent Katalin.
Tiziano műhelye: Roxolana arcképe. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum
A keleti művészet hamarosan rendkívül divatossá vált Európában. A kék-fehér kínai porcelánok mind az Oszmán Birodalom területén, mind Európában nagy karriert futottak be. Hamarosan már miseruhák is készültek török anyagokból (ezt a meghökkentő összefüggést a budapesti Iparművészeti Múzeum két ornátusa mutatja be). A keleti szőnyegek Erdélytől Svédországig számtalan protestáns templom belsejét díszítettek, és rengeteg nyugati alkotáson, így Hans Memling egyik híres Szűz Mária-képén vagy Illésházy Gáspár ravatalképén (Magyar Nemzeti Múzeum) is megjelentek. Ide azonban kedvencünket, Sofonisba Anguissola Sakkjátszma c. alkotását másoljuk be. A 23 éves festőnő három húgát és szolgálójukat mutatja be hangulatos pillanatképén (művét ma a Poznańi Nemzeti Múzeum őrzi).
Forrás: Wikimedia Commons
Közismert, hogy a keleti stílus óriási befolyással volt a magyar és lengyel viselet alakulására, és a kor fegyverdivatján is éreztette hatását. A kiállításon megtaláljuk Báthory híres egészalakos portréját (Martin Kober munkáját - nem teszem ki, mert a róla készült fotók nem adják vissza monumentalitását és mély színeit), Bécsben őrzött páncélját és sisakját, valamint azt a kardot, amelyet a lengyel hagyomány neki tulajdonít (Lengyel Hadtörténeti Múzeum, Varsó). De szerepel még itt többek között díszes buzogány - Hunyadi András kolozsvári ötvös munkája - és magyar huszárpajzs is (Magyar Nemzeti Múzeum).
Báthory István páncélja és sisakja. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum
A kiállítás katalógusa rengeteg kiegészítő anyaggal illusztrálja az egyes jelenségeket. Magyar részről Pásztor Emese és Ziegler Ágnes működött együtt a szerzőkkel. Az ára - 100 zł - nem sok egy ilyen igényes, szép és informatív könyvért (később biztos leárazzák majd).
A kiállítást mindenkinek látnia kell, aki érdeklődik a török kor iránt. Mindannyiunk számára mondhat azonban valamit, hiszen "Kelet" és "Nyugat" nem a kora újkorban konfrontálódott egymással utoljára. Ottomania. Osmański Orient w sztuce Renesansu. Muzeum Narodowe w Krakowie, Gmach Główny, al. 3-go Maja 1. Szept. 27.-ig K-Sz 10-18, V 10-16. Belépő: 19 zł.
H. de Toulouse-Lautrec plakátja. Forrás: cojestgrane.pl
Szegény Wianki fesztivált ma elmossa az eső... ahogy a Krakkó Park 130. születésnapjára" szervezett rendezvény sem vonzott annyi látogatót, amennyire a szervezők számítottak. (De a légólátogatás érdekes volt, onnan jövök éppen.) A vízi Critical Mass résztvevői legalább felkészültek az őselemmel való találkozásra. Ha mi ezt nem tettük meg, válasszunk beltéri programot - nem fogjuk sajnálni. A plac Szczepańskin, a Krakkói Nemzeti Múzeum épületében lélegzetelállító francia grafikákat tekinthetünk meg, amik között Manet, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Odilon Redon vagy Paul Signac alkotásai is szerepelnek. A képek a Nemzeti Múzeum állandó gyűjteményének részei, Feliks Jasieński "Manggha", a legnagyobb lengyel mecénás hagyta őket az intézményre. Most január 1.-jéig a nagyközönség is láthatja őket.
Feliks Jasieński (1861 - 1929) jómódú nemesi családból származott, ez tette lehetővé műgyűjtői és pártfogói tevékenységét. Eredetileg zeneszerzőnek készült, de az első elsöprő kritikák után lemondott ilyen irányú ambícióiról, inkább csak otthon, társaságban muzsikált - ám hogy a zene mennyire fontos maradt számára, az is mutatja, hogy festőbarátai elsősorban zongora vagy harmónium mellett örökítették meg alakját.
Józef Pankiewicz: Feliks Jasieński a zongoránál. Forrás: Wikimedia Commons.
(A legenda szerint erre a képre mondta Wyspiański:
"Én inkább azt szeretném, hogy Krisztus zongorázzon, és Jasieński lógjon.")
Jasieński az irodalmi tehetségnek sem volt híjával - több századfordulós folyóiratban, így a Zenon Przesmycki vezette híres Chimerában is publikált. Újságírói tevékenysége lett egyébként az oka annak, hogy gyűjteménye Krakkóba került. 1901-ben ugyanis epés nekrológot írt az egyetlen varsói képzőművészeti iskola, a Towarzystwo Zachęty Sztuk Pięknych (Szépművészet-ösztönző Társaság) mellett működő Rajzosztály vezetője, Wojciech Gerson tájképfestő és illusztrátor halálára, ami hatalmas felzúdulást keltett. Jasieński korábban már a "Zachęta"-nak ígérte gyűjteményét, de a botrány hatására összepakolt és Krakkóba költözött. A kollekciót a Krakkói Nemzeti Múzeum kapta meg, azzal a feltétellel, hogy a város szívében helyezi el, ahol a legtöbben fordulnak meg. Így kerültek a műtárgyak a Szołayski-házba (Kamienica Szołayskich), ahol most a kiállítás látható.
Jasieński gyűjteményét csaknem harminc évvel fiatalabb felesége leltározta. A kutatócsoport, amely ma dolgozza fel és a tervek szerint nyolc kötetben írja le a mecénás hagyatékát (az első kötet már kapható a múzeum fiatalosan vonzó könyvesboltjában, néhány oldala itt szerepel kedvcsinálóként), fel nem tudja fogni, hogyan volt képes egyedül elvégezni ezt a roppant feladatot. A gyűjtemény elsősorban grafikákból, valamint kerámiákból, távol-keleti ruhákból, vázákból és egyéb használati tárgyakból áll. Azt a folyamatot, amelynek kiindulópontja az olajképek felsőbbrendűsége, a vége pedig az iparművészet és a dizájn előtérbe kerülése volt, lengyel földön leginkább Jasieński segítette elő. Francia grafikái inspirálták a lengyel művészeket, új irányzatokat és technikákat mutattak fel előttük. Jasieński az egész Európában népszerű és irányadó japán metszetekből is tekintélyes gyűjteményt hozott létre (elsősorban Hokuszai alkotásait vásárolta), innen ered művészneve is, a Manggha, amelyet ma a krakkói a Manggha Japán Művészeti és Műszaki Központ is visel.
Leon Wyczółkowski portréján Jasieński kimonót visel.
"Manggha" szeretett beöltözni, színészkedni.
Forrás: manggha.pl
A Szołayski-házban jövő januárig két kiállítást láthatunk. Az egyik, az Éljen a művészet! (Niech żyje sztuka! - a cím a lengyel századforduló egyik költőjének, Kazimierz Przerwa-Tetmajernek híres versére, az Evviva l'arte-ra utal) Manggha-Jasieński életművét mutatja be. A másik a francia grafikai gyűjtemény. A két kiállítást egyszerre még a legedzettebb művészetrajongóknak sem merem ajánlani; én a francia gyűjteményt sem voltam képes egy nekifutásra végignézni. Az egymásba nyíló termek hosszú során át minden egyes falon sűrű "felhőkben" tömörülnek a képek - elsősorban a XIX. század végén "reneszánszukat" élő rézkarcok, de litográfiákat, plakátokat és egyéb technikákkal készült grafikákat is láthatunk. Szemgyönyörködtető és könnyen követhető a tematikus elrendezés. A nyitótéma természetesen Párizs, de megjelennek a mindennapok témái, a nők és a gyerekek, a művészi látomások - itt különös szerep jut a szimbolistáknak, főképp Redonnak -, és persze elzarándokolunk Bretagne-ba, majd Gaugain jóvoltából Tahitin is teszünk egy villámlátogatást. A bretagne-i képek között ott szerepel Rippl-Rónay József híres Falusi ünnepének (Bretagne-i népünnep) egy példánya is.
Eugène Carrière: Álom - forrás: Muzeum Narodowe w Krakowie
Paul Gaugain: Manao Tupapau (A lány a szellemre gondol - a halottak szelleme virraszt)
Forrás: Muzeum Narodowe w Krakowie
A két kiállításból facebook esemény is készült (ez az egyiké, ez pedig a másiké). Az egyetlen dolog, amibe bele tudok kötni, a francia kiállítás plakátja, amelyen Pierre Bonnard Kis mosónője szerepel. Ez a kép nem adja vissza a bemutatott anyag sokszínűségét, és egy lehetséges célcsoport érdeklődését sem kelti fel. Jobb lenne, ha a kiállítás "arca" akár a blogunk elején látható Toulouse Lautrec-plakát, akár Manet Olympiájának első változata lenne, amely szintén megtekinthető a krakkói plac Szczepańskin.
Niech żyje sztuka! Kolekcja Feliksa Jasieńskiego. - Grafika francuska od impresjonizmu do Art Nouveau. Muzeum Narodowe w Krakowie, Kamienica Szołayskich, plac Szczepański 9, kedd-szombat 10-18, vasárnap 10-16.
A Feliks Jasieński személyével kapcsolatos információkat Dr. Agnieszka Kluczewska-Wójcik - a fent említett kötet szerzője - előadásából merítettem.
A "lengyel Alpeseket" a felvilágosodás tudósai és a romantika művészei fedezték fel, de magában Zakopanéban csak a XIX. század második felében kezdtek megjelenni a gyógyulni vágyók (elsősorban a tüdőbajosok) és az első turisták. A tiszta hegyi levegő, a testmozgás és a "zsendicekúra" (az ásványi anyagokban gazdag juhsavó) valóban talpra állította a betegek egy részét. Néhány év elteltével Zakopane a lengyel értelmiség és művészvilág kedvelt üdülőhelye lett. A feldarabolt Lengyelország mindhárom részéből érkeztek ide vendégek, akik 1873-ban megalapították a határokon átnyúló Tátrai Társaságot. (A Társaság megalapítására egy fogadáson került sor, amelyet Ludwig Eichborn berlini bankár adott Szalay József, a szczawnicai gyógyfürdő megalapítója tiszteletére. Mindketten alapító tagok lettek, így rájuk való tekintettel a szervezet első ülései német nyelven folytak.)
Az idegenforgalom fejlődése természetesen az építkezés fellendülésével járt együtt. Stanisław Witkiewicz festő és építész volt az első, aki felismerte, hogy Zakopanéhoz nem illenek a korban divatos "svájci villák". A helyi népi építészet szorgalmas tanulmányozása után és legjellegzetesebb elemeinek felhasználásával hozta létre az ún. zakopanei stílust, amelynek legnagyszerűbb példái a Willa Koliba, a Willa Oksza (ma a Tátrai Múzeum - Muzeum Tatrzańskie - részei), vagy a nem látogatható Dom Pod Jedlami.
Willa Koliba - forrás: Muzeum Tatrzańskie
Witkiewicz (balra) bemutatja a gurál ácsoknak a Dom Pod Jedlami tervét. Forrás: Muzeum Tatrzańskie
Dom Pod Jedlami. Forrás: rp.pl
Willa Oksza - gurál szecesszió a köbön. Forrás: Muzeum Tatrzańskie
A tátrai népi kultúrát az irodalom is felfedezte. A városlakókat lenyűgözte a gurál, aki szállásadójuk, vezetőjük és társuk is volt egyben. A leghíresebb ilyen alak Jan Krzeptowski "Sabała" népzenész, hegyi vezető, mesélő és élő legenda volt. A XX. század elején már minden valamirevaló értelmiséginek és hírességnek, így Helena Modrzejewskának, az Amerikában is csodált színésznőnek is volt villája Zakopanéban.
Az idillt az I. világháború kitörése és a Monarchia széthullása sem törte meg, sőt: a húszas, harmincas években a lengyelség krémje mellett egyre szélesebb rétegek látogattak a Tátrába. A síelés, amely a századfordulón még elittevékenységnek számított (az egyik első tátrai síelő, Mieczysław Karłowicz zeneszerző 1909-ben, 33 évesen túra közben, egy lavinában lelte halálát), ekkorra már tömegsporttá vált. Fontossá váltak a sportversenyek is. Karol Stryjeński építész tervei alapján elkészült a Wielka Krokiew, a nagy síugrósánc, ahol Stanisław Marusarz, a legendás versenyző gyűjtötte az érmeket. (Marusarz a II. világháború alatt futár és hegyi vezető volt Lengyelország és Magyarország között, majd inkognitóban Magyarországon tevékenykedett, és a máramarosi Borsafüreden tanította a magyar síugrókat. Kétszer szökött meg a Gestapo őrizetéből. Életéről remek magyar blogbejegyzést is olvashatunk.)
Z. Stryjeńska: Tűzszítás - forrás: czasnawnetrze.pl
Zofia Stryjeńska, akit viharos házasság fűzött az építészhez, az art déco jegyében használta fel a népi témákat. Karol Szymanowskira, az egyik leghíresebb lengyel zeneszerzőre is nagy hatással volt a gurál kultúra. Mindkettőjükkel a tátraalji városkában barátkozott össze a zakopanei stílus megteremtőjének a fia, Stanisław Ignacy Witkiewicz alias Witkacy, a lengyel irodalom, festészet és fényképészet fenegyereke.
Id. és ifj. Witkiewicz. Forrás: culture.pl / Muzeum Tatrzańskie
Zakopane idén a két Witkiewicz évét ünnepli az apa halálának századik, a fiú születésének százharmincadik évfordulójára emlékezve. Az Angyal és Fiú (Anioł i Syn) című kiállítás, amely szeptember 16.-áig tekinthető meg, kettejük családi és művészi kapcsolatát mutatja be. De vannak és lesznek még koncertek, előadások és természetesen színdarabok is a Witkacy Színházban. Mi a múlt vasárnap a Witkacy Tiszta Formája című kiállítását néztük meg Szymanowski villájában, az Atmában, amely ma a Krakkói Nemzeti Múzeum része. Witkacy a húszas évek első felében dolgozta ki formalista elméletét, és ennek jegyében festette meg olajképeit. Később elvetette ezt az irányzatot, ezért a formalista alkotások száma eltörpül az "S. I. Witkiewicz Portrékészítő Cég" égisze alatt pénzért rajzolt híres képmások mellett. Az Atma villában megrendezett kiállítás is csupán öt művet ölel fel a Tiszta Forma korszakából, ezenkívül a másolatok helyett eredetiben tekinthetjük meg a "házigazda", Karol Szymanowski portréit, amiket Witkacy ajándékba készített barátjának.
S. I. Witkiewicz: Szent Antal megkísértése. Forrás: eszkola.pl
S. I. Witkiewicz: Karol Szymanowski képmása - forrás: Wikimedia Commons
A picike Atma villában még ez a pár kép is nehezen fért el, ráadásul az időszaki kiállítás anyaga keveredik az állandó kiállítással, vagyis Karol Szymanowski emléktárgyaival, amitől a látogató megzavarodik. Mindezek ellenére érdemes volt ellátogatnunk az Atmába. Az épület és a kert gyönyörű, az interaktív Szymanowski-kiállítás pedig a ma embere számára is vonzóan (nemcsak dísznek kitett, hanem értelmesen felépített érintőképernyős programon, filmen és minőségi hangfelvételekkel) mutatja be a zeneszerző hátterét, pályafutását, zakopanei életét és műveit.
Czysta Forma Witkacego w "Atmie", Zakopane, ul. Kasprusie 19 (IX.20.-ig; vasárnap ingyenes)
Atma. Forrás: szlakstyluzakopianskiego.pl
K. Szymanowski: Harnasie (Betyárok) - balett-pantomim, 1923-1931
Felhasznált irodalom
M. Pinkwart, L. Długołęcka-Pinkwart: Zakopane. Przewodnik historyczny. Pascal, Bielsko-Biała 2003. Styl zakopiański Stanisława Witkiewicza / The Zakopane Style of Stanisław Witkiewicz. BOSZ 2008 (az első fejezet interneten is elérhető)
Ajánlott irodalom
Karol Szymanowski a magyar Wikipédián (jórészt a lengyel/angol változaton alapuló, a magyar zenetörténeti irodalom felhasználásával készült tartalmas cikk)
S. I. Witkiewicz: Drámák. Ford. Kerényi Grácia. Európa 1973
S. I. Witkiewicz: Telhetetlenség. Ford. Körner Gábor. Jelenkor 2005
Magyar nyelvű Zakopane-portál, szállás, idegenvezetők: http://www.zakopaneinfo.hu/
A hétvégén nemcsak Múzeumok Éjszakájára kerül sor Krakkóban, hanem több más fesztiválra is. A legrangosabb rendezvény a Kis-Lengyelországi Kulturális Örökség Napok, amelynek szervezője a Kis-Lengyelországi Kulturális Intézet. Mind a látnivalók száma, mind az érdeklődés olyan nagy, hogy az esemény már jó ideje két hétvégén kerül megrendezésre, ráadásul minden évben más téma köré csoportosulnak a meglátogatható műemlékek. Az idei Napok vezérmotívuma az idő, amit a plakáton látható, óramutatószerű alak szimbolizál - bár egyik-másik létesítmény elég lazán köthető csak ehhez a fogalomhoz. A vezetések és egyéb programok lengyel nyelvűek, a részvétel általában a csak lengyel nyelvű honlapon történő előzetes rezervációval lehetséges. A programból csak néhány érdekességet emelünk ki - így május 16-17.-én a krakkói Szpitalna utcai pravoszláv templom tekinthető meg, amelyben Jerzy Nowosielski művei láthatók, az Oświęcim melletti Chełmekben pedig a békebeli Bata Cipőgyár és munkástelep nyílik meg az érdeklődők előtt. Május 23-24.-én Krakkóban az egykori csillagvizsgáló és a Füvészkert (Ogród Botaniczny) dolgozói tartanak vezetést a XVIII. század végén alapított kertben és a korábbi palotából átalakított csillagvizsgálóban (ul. Kopernika 27). A Füvészkert egyébként az Örökség Napokon kívül is látogatható tavasztól őszig. Ugyanígy máskor is a látogatók rendelkezésére áll a Jagelló Egyetem legrégebbi épülete, a Collegium Maius, amely régi időmérő eszközei és az udvaron kétóránként működésbe lépő zenélő órajáték miatt került be az idei Örökség Napok programjába.
Ma kezdődött és vasárnap ér véget a Miłosz Festival nevet viselő rangos irodalmi rendezvény. A Nobel-díjas költő élete utolsó tizenegy évét Krakkóban töltötte, ezért érkeznek ide kétévente a lengyel és a külföldi költészet nagyjai. A program gerincét találkozók, beszélgetések és nyilvános viták, költői és zenei estek, közös séták, gyerekprogramok és kiállítások képezik.
Amint véget ér a költészet fesztiválja, megkezdődik a tudományé. A Copernicus Festival címe onnan ered, hogy egykor maga Nikolausz Kopernikusz is a krakkói Akadémia diákja volt. Az idei rendezvény a lángész problémáját boncolgatja, amelyet rendkívül sokszínű programmal próbál közelebb hozni a résztvevőkhöz. Az előadások témája egy lengyel feltaláló és zongorista, Józef Hoffmann alakjától az asztrofizikán át Ronaldo és Messi elsőségének kérdéséig terjed, de lesznek koncertek, gyerekeknek tartott felolvasások és filmek is. A fesztivál honlapja sajnos csak lengyel nyelven érhető el, az "EN" fül dísz rajta csupán.
A Krakkói Modern Művészeti Múzeumban, a MOCAK-ban ma több érdekes kiállítás nyílt. Andy Warhol Tíz XX. századi zsidóportré-ja, a Lengyelország-Izrael-Németország. Auschwitz tapasztalata, a Fényműhely lámpaprototípus-gyűjtemény, a Gender a művészetben kiállítás, valamint Indrė Šerpytytėfotóművész tárlata szeptember végéig tekinthető meg.
Adam Rzepecki: A Lengyel Anya emlékművének terve, 1981. A gender a művészetben kiállítás - forrás: magazynszum.pl
A litván-brit művész képei a Fényképészet Hónapja rendezvénysorozat részekén láthatók, a Gender a művészetben kiállítás pedig a három hétig tartó Queerowy Maj (Queer Május) fesztivál társrendezvénye.
Száz évvel ezelőtt, 1915. április 6.-án született Tadeusz Kantor. A XX. század legnagyobb lengyel összművészének alakja Magyarországon is jól ismert, ezért itt nem is méltatom, hiszen rég megtették már ezt a hozzáértők (ld. a bejegyzés végét). Kantor egész munkássága Krakkóhoz kötődik. Itt található a művész életművét dokumentáló és gondozó Cricoteka központ is, amely tavaly óta a Visztula podgórzei oldalán emelt különleges modern épületben működik (ul. Nadwiślańska 2-4).
Forrás: a Lengyel Kultúra és Nemzeti Örökség Minisztériuma
A Cricoteka aránylag szerény rendezvénysorozattal készült a művész századik születésnapjára, A kiállítások és egyéb események jelentős része már tavaly ill. idén év elején megrendezésre került, viszont holnap nyílik Tadeusz Kantor és felesége, Maria Stangret-Kantor műveinek közös kiállítása. Maria Stangret eredetileg festőnek indult (Kantorral, Janina Kraupéval és másokkal együtt az ún. Krakkói Csoport tagjaként tartják számon), de regényt is írt, és Kantor összes előadásában és happeningjében fellépett, így a házaspár gyakorlatilag életének minden percét együtt töltötte.
Forrás: Cricoteka.pl, Culture.pl
A kiállítást június 15.-éig tekinthetjük meg a Cricotekában. Ha pedig Wrocławban járnánk, sétáljunk el az óváros szélére, a Rzeźnicza és a Łazienna utcák sarkára, ahol a Wrocławi Kortárs Színház épületével szemben hét méter magas betonszék emelkedik. A szobrot Kantor 1970-ben tervezte, de az akkori hatalom ígéretei ellenére nem állíttatta fel, így csak 21 évvel a művész halála után, 2011-ben készült el az eredeti terv másolata alapján. A szék, ez az olyan gyakran használt, mégis alábecsült, észre nem vett emberi tárgy - úgy is, mint a (már) nem létező ember jelképe, megüresedett helye - fontos szerepet játszott Kantor munkásságában.
Forrás: dolny-slask.org.pl
Magyar írások Kantorról a weben:
Pályi András mély és szuggesztív Kantor-tanulmánya Nánay Fanni írása a 2005-ös varsói Kantor-kiállítás recenziója, de szintén sokat árul el a művész munkásságáról
László Zoltán - Ruzsa Anita közérthető, informatív cikke a Literatura.hu-n
Jerzy Nowosielski (1923-2011) festő, gondolkodó és teológus Krakkóban született és itt töltötte életének legnagyobb részét: a Krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult, majd tanított, és többek között Kantorral együtt az ún. Krakkói Csoport tagja volt. A többkultúrájúság születésétől kezdve végigkísérte, ugyanis édesanyja lengyel, apja unitus lemkó volt. Személyes választása végül az ortodox hitre esett, a bizánci művészet pedig egész munkásságára kihatott. Művei Lengyelország különböző múzeumaiban, nyugati és keleti rítusú templomaiban és más középületekben, sőt, a Köztársasági Elnöki Palotában is megtalálhatók. Az utóbbi napokban Krakkóban Hol van Nowosielski? címmel kulturális rendezvényre került sor, amelynek résztvevői megtekinthették a különböző épületekben és gyűjteményekben rejtőző Nowosielski-képeket. Egy helyszínre azonban nem látogathattak el. Az ukrán keresztény kultúrát és a lengyel-ukrán kiegyezést népszerűsítő Szent Vlagyimir, Rusz Megkeresztelője Alapítvány Kanonicza utcai székhelyén található Borisz és Gleb kápolnát Jerzy Nowosielski ikonjai díszítik. A festő a nyugati és keleti keresztények közös imahelyének szánta a kápolnát, ahol többek között II. János Pál pápa is imádkozott. Az épület azonban jelenleg zárva tart, mivel az alapítványnak március 24.-éig el kell hagynia: a tulajdonos, vagyis a krakkói káptalan ugyanis ebben a házban kívánja megnyitni a 2016 nyarán megrendezésre kerülő krakkói Ifjúsági Világtalálkozó szervezőirodáját. Ha erre sor kerülne, a kápolnát deszakralizálni kell, majd le kell bontani.
Bronisław Fidelus érseki helynök, aki egyébként a Krakkói Műemlékeket Felújító Civil Bizottság (Społeczny Komitet Odnowy Zabytków Krakowa) tagja, azt nyilatkozta, hogy a döntés végleges, az alapítványnak az Ortodox Egyház Wiślna utcai épületébe kell költöznie. Az ügy különböző körök képviselőit kavarta fel, mind a liberális Gazeta Wyborcza, mind a konzervatív katolikus Gość Niedzielny írt róla. Az interneten aláírásgyűjtés indult a kápolna védelmében.
A krakkói óváros Wawel felőli, elkeskenyedő részén - amely vélhetőleg stratégiailag fontos helyszín lenne a világtalálkozó idején - számtalan egyházi épület található. Elég megemlítenünk a Püspöki Palota és a mellette álló Pápai Hittudományi Akadémia óriási komplexumát, a ferences és a domonkos kolostort, a Szent Péter és Pál ill. a Szent András templomot, az Érseki Múzeumot vagy a papi szemináriumot. Laikus kérdés: nem tudna-e megállapodni a káptalan bármelyik intézménnyel, hogy adjon át egy helyiséget a szervezőiroda részére?
Nemrég írtam az Europeumban látható El Greco-képről, azóta azonban több más új, érdekes kiállítás is nyílt a városban. A Krakkói Nemzeti Múzeum kínai gyűjteményének legértékesebb darabjai mától tekinthetők meg, de a kiállítás weboldala egyelőre csak lengyel nyelven érhető el. A Krakkói Kortárs Művészeti Múzeum, a MOCAK többek között japán és izraeli képzőművészek munkáit mutatja be (az összes kiállítás leírása a múzeum honlapján található). A Fotótörténeti Múzeum a XIX. század végének vitorlásfényképeiből készített összeállítást: egy részükön Habsburg-Tescheni Károly István főherceg és admirális jachtjait és dalmáciai vitorláskalandjait láthatjuk, a következő képek a kor leghíresebb vitorlásairól készültek, a harmadik csoportban pedig vitorlás gőzhajók szerepelnek. A Krakkói Nemzeti Múzeum egy másik intézménye, a pl. Szczepański sarkán álló Szołayski-ház egy a XIX. századi lengyel festészet egy különleges alakjának életműkiállítását rendezte meg.
Maurycy Gottlieb 1856-ban született tehetős galíciai zsidó családban - apja a drohobyczi kőolajfinomító tulajdonosa volt. Két fivére is festett, de Maurycy volt a legtehetségesebb. Bécsben, majd Krakkóban tanult festészetet; városunkban Jan Matejko tanítványa volt, de diáktársai antiszemita megnyilvánulásai miatt elhagyta Krakkót és Münchenben folytatta tanulmányait. Egy itáliai tanulmányút után mégis Krakkóban telepedett le, ahol egy torokműtét szövődményeibe halt bele 23 évesen.
Munkássága messze túlmutat mind mesterei akadémiai-történelmi stílusán, mind a XIX. században divatos keleties-egzotikus témákon. Minden portréját finom és bonyolult lélekrajz jellemzi. A kiállítást az önarckép-jellegű Ahasvérus-portré hirdeti. Ez a műve a legnépszerűbb Lengyelországban, ezért nem is ezt tettem a blog elejére, hanem müncheni diplomamunkáját, a Shylock és Jessicát. A képen Shylock nem ellensége húsára éhező, kereszténygyűlölő uzsorás, hanem gondoskodó, féltő apa, akinek legnagyobb kincse leánya. Az éles kontúrokkal megfestett, a képből szinte kilépő Jessica azonban már tudja, hogy utolsó perceiket töltik együtt, hiszen megbeszélte keresztény szerelmével, hogy elszökik. Nem is viszonozza apja pillantását, hanem kihívóan és várakozóan az ablak - vagy a néző - felé tekint. Gottlieb tehát újraértelmezte az európai zsidó-keresztény kapcsolatok történetét, és olyan perspektívát igyekezett felvenni, amely mindkét fél számára elfogadható. Utolsó éveiben a zsidókat tanító Jézust és a lengyel-zsidó történelem összefonódásának pillanatait örökítette meg, vagyis intenzíven kereste a két vallás és a két kultúra közös pontjait, de lengyel nemesi öltözetben is megfestette önarcképét, amivel kettős identitását kívánta megmutatni. Vajon meddig sikerült volna eljutnia, ha halála nem akadályozza meg abban, hogy kibontakozzon? A szimbolizmus minden bizonnyal rányomta volna bélyegét későbbi munkásságára.
Az épület földszintjén júniusig látható a Szymborska fiókja c. kiállítás, amely a Nobel-díjas költő személyes tárgyaiból és groteszk-humoros képeslap-, műanyagfigura- és fényképgyűjteményéből válogat.
Maurycy Gottlieb. W poszukiwaniu tożsamości, Kamienica Szołayskich, 2015. február 13. - május 3.
51 évvel ezelőtt a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) két kutatója leltározta egy mazóviai városka plébániájának műtárgyait. Egy alkalommal a plébános szobájának ajtaja nyitva maradt. A két tudós hölgy figyelmét felkeltette a falon lógó nagyméretű, sötét, sérült olajkép. Korábban az elégetésre váró limlomok között hevert a harangtoronyban, de a plébános úgy gondolta, hogy Szent Ferencet azért mégsem lenne ildomos elégetni - és magához vette a képet.
A két művészettörténész két év kutatómunka után megbizonyosodott afelől, hogy El Greco művéről van szó. A szakmabeliek azonban nem értettek velük együtt. Csak tíz évvel a felfedezés után, a kép restaurálása során került elő a hamisított "A. van Diick", majd alóla a valódi "Dominikos Theotoko" szignó.
A mű a siedlcei püspökségre, majd az ottani Egyházmegyei Múzeum gyűjteményébe került, de a nagyközönség nem láthatta (az Egyház képviselői a biztonságra hivatkoztak, de attól is tartottak, hogy a műkincs állami tulajdonba kerülhet). Végül felfedezése után ötven évvel, a 2014-es El Greco év alkalmával került kiállításra a varsói királyi várban - mától pedig a Krakkói Nemzeti Múzeum Europeum központjában látható. A kiállításról egyelőre nem tudok beszámolni, mivel pár napra Varsóba utazom (új bejegyzést ezért ezen a héten már nem fogok írni), de mindenkit csak bátorítani tudok, hogy használja ki ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.
Ekstaza świętego Franciszka, Ośrodek Kultury Europejskiej "Europeum", pl. Sikorskiego 6, 2015. február 11 - március 22.
.jpg){kind=link}
