Egy darabka Párizs Krakkóban

H. de Toulouse-Lautrec plakátja. Forrás: cojestgrane.pl

Szegény Wianki fesztivált ma elmossa az eső... ahogy a Krakkó Park 130. születésnapjára" szervezett rendezvény sem vonzott annyi látogatót, amennyire a szervezők számítottak. (De a légólátogatás érdekes volt, onnan jövök éppen.) A vízi Critical Mass résztvevői legalább felkészültek az őselemmel való találkozásra. Ha mi ezt nem tettük meg, válasszunk beltéri programot - nem fogjuk sajnálni. A plac Szczepańskin, a Krakkói Nemzeti Múzeum épületében lélegzetelállító francia grafikákat tekinthetünk meg, amik között Manet, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Odilon Redon vagy Paul Signac alkotásai is szerepelnek. A képek a Nemzeti Múzeum állandó gyűjteményének részei, Feliks Jasieński "Manggha", a legnagyobb lengyel mecénás hagyta őket az intézményre. Most január 1.-jéig a nagyközönség is láthatja őket.

Feliks Jasieński (1861 - 1929) jómódú nemesi családból származott, ez tette lehetővé műgyűjtői és pártfogói tevékenységét. Eredetileg zeneszerzőnek készült, de az első elsöprő kritikák után lemondott ilyen irányú ambícióiról, inkább csak otthon, társaságban muzsikált - ám hogy a zene mennyire fontos maradt számára, az is mutatja, hogy festőbarátai elsősorban zongora vagy harmónium mellett örökítették meg alakját.

Józef Pankiewicz: Feliks Jasieński a zongoránál. Forrás: Wikimedia Commons.
(A legenda szerint erre a képre mondta Wyspiański:
"Én inkább azt szeretném, hogy Krisztus zongorázzon, és Jasieński lógjon.")

Jasieński az irodalmi tehetségnek sem volt híjával - több századfordulós folyóiratban, így a Zenon Przesmycki vezette híres Chimerában is publikált. Újságírói tevékenysége lett egyébként az oka annak, hogy gyűjteménye Krakkóba került. 1901-ben ugyanis epés nekrológot írt az egyetlen varsói képzőművészeti iskola, a Towarzystwo Zachęty Sztuk Pięknych (Szépművészet-ösztönző Társaság) mellett működő Rajzosztály vezetője, Wojciech Gerson tájképfestő és illusztrátor halálára, ami hatalmas felzúdulást keltett. Jasieński korábban már a "Zachęta"-nak ígérte gyűjteményét, de a botrány hatására összepakolt és Krakkóba költözött. A kollekciót a Krakkói Nemzeti Múzeum kapta meg, azzal a feltétellel, hogy a város szívében helyezi el, ahol a legtöbben fordulnak meg. Így kerültek a műtárgyak a Szołayski-házba (Kamienica Szołayskich), ahol most a kiállítás látható.

Jasieński gyűjteményét csaknem harminc évvel fiatalabb felesége leltározta. A kutatócsoport, amely ma dolgozza fel és a tervek szerint nyolc kötetben írja le a mecénás hagyatékát (az első kötet már kapható a múzeum fiatalosan vonzó könyvesboltjában, néhány oldala itt szerepel kedvcsinálóként), fel nem tudja fogni, hogyan volt képes egyedül elvégezni ezt a roppant feladatot. A gyűjtemény elsősorban grafikákból, valamint kerámiákból, távol-keleti ruhákból, vázákból és egyéb használati tárgyakból áll. Azt a folyamatot, amelynek kiindulópontja az olajképek felsőbbrendűsége, a vége pedig az iparművészet és a dizájn előtérbe kerülése volt, lengyel földön leginkább Jasieński segítette elő. Francia grafikái inspirálták a lengyel művészeket, új irányzatokat és technikákat mutattak fel előttük. Jasieński az egész Európában népszerű és irányadó japán metszetekből is tekintélyes gyűjteményt hozott létre (elsősorban Hokuszai alkotásait vásárolta), innen ered művészneve is, a Manggha, amelyet ma a krakkói a Manggha Japán Művészeti és Műszaki Központ is visel.

Leon Wyczółkowski portréján Jasieński kimonót visel.
"Manggha" szeretett beöltözni, színészkedni.
Forrás: manggha.pl

A Szołayski-házban jövő januárig két kiállítást láthatunk. Az egyik, az Éljen a művészet! (Niech żyje sztuka! - a cím a lengyel századforduló egyik költőjének, Kazimierz Przerwa-Tetmajernek híres versére, az Evviva l'arte-ra utal) Manggha-Jasieński életművét mutatja be. A másik a francia grafikai gyűjtemény. A két kiállítást egyszerre még a legedzettebb művészetrajongóknak sem merem ajánlani; én a francia gyűjteményt sem voltam képes egy nekifutásra végignézni. Az egymásba nyíló termek hosszú során át minden egyes falon sűrű "felhőkben" tömörülnek a képek - elsősorban a XIX. század végén "reneszánszukat" élő rézkarcok, de litográfiákat, plakátokat és egyéb technikákkal készült grafikákat is láthatunk. Szemgyönyörködtető és könnyen követhető a tematikus elrendezés. A nyitótéma természetesen Párizs, de megjelennek a mindennapok témái, a nők és a gyerekek, a művészi látomások - itt különös szerep jut a szimbolistáknak, főképp Redonnak -, és persze elzarándokolunk Bretagne-ba, majd Gaugain jóvoltából Tahitin is teszünk egy villámlátogatást. A bretagne-i képek között ott szerepel Rippl-Rónay József híres Falusi ünnepének (Bretagne-i népünnep) egy példánya is.

Eugène Carrière: Álom - forrás: Muzeum Narodowe w Krakowie

Paul Gaugain: Manao Tupapau (A lány a szellemre gondol - a halottak szelleme virraszt)
Forrás: Muzeum Narodowe w Krakowie

A két kiállításból facebook esemény is készült (ez az egyiké, ez pedig a másiké). Az egyetlen dolog, amibe bele tudok kötni, a francia kiállítás plakátja, amelyen Pierre Bonnard Kis mosónője szerepel. Ez a kép nem adja vissza a bemutatott anyag sokszínűségét, és egy lehetséges célcsoport érdeklődését sem kelti fel. Jobb lenne, ha a kiállítás "arca" akár a blogunk elején látható Toulouse Lautrec-plakát, akár Manet Olympiájának első változata lenne, amely szintén megtekinthető a krakkói plac Szczepańskin.

Niech żyje sztuka! Kolekcja Feliksa Jasieńskiego. - Grafika francuska od impresjonizmu do Art Nouveau. Muzeum Narodowe w Krakowie, Kamienica Szołayskich, plac Szczepański 9, kedd-szombat 10-18, vasárnap 10-16.
A Feliks Jasieński személyével kapcsolatos információkat Dr. Agnieszka Kluczewska-Wójcik - a fent említett kötet szerzője - előadásából merítettem.

A Fényképészet hónapja. Konfliktus

Forrás: miesiacfotografii.pl

Még három hétig tart a Fényképészet hónapja Krakkóban. Bár az idei rendezvénysorozat címe Konfliktus, plakátjain egy fekete és egy fehér lány bújik egymáshoz. Chantal Regnault híres fotóját látjuk, aki a mi rendszerváltásunk idején a new york-i vogue táncversenyek színesbőrű és LGBTQ résztvevőit fényképezte. A kép az Idegen test c. kiállításon szerepel, amely a város szívében, a Bunkier Sztuki (Artbunker) galériában tekinthető meg. A Bunkier belsejében azonban a fotó egyik reprodukcióján már festékszóróval tüntették el a bal oldali lány fejét. Mert a fekete nőnek nincs arca, csak Papagena tollaival ékes csípője, mint Josephine Bakernek, nyilvános előadásokon lemeztelenített zsírfara, mint a "hottentotta Vénusznak", Saartjie Baartmannak, vagy a sztáripar jegyében interneten mutogatott feneke, mint Nicki Minaj rappernek. Meztelen mellei vannak, amiket a fehér férfi utazó felsőbbrendűsége tudatában ("Ó, ezek a vadak!"), egyszersmind nyálcsorgatva mustrál ("Biztos szűz még"). "Az X törzs fiatal nőstény példányai sima bőrűek, feszes mellűek és büszkék" - írja útiélményeiben Arkady Fiedler, a RAF lengyel pilótáiról szóló kultuszkönyv, A 303-as repülőszázad szerzője, és szorgalmasan csattogtatja fényképezőgépét ("Formás lányokat fotózhattam - kártérítés nélkül!"). Mivel azonban a nő a világ négere, bőrszíntől függetlenül is az objektív obiectivum-ává, célpontjává vagy tárgyává válik. Az analóg fényképek színtesztje szemrevaló női portré volt, amit a fotósok csak Shirley néven emlegettek (nota bene sokáig csak fehér nők fotóit alkalmazták erre a célra), a digitális képfeldolgozás viszonyítópontja pedig a Playboyból, Lena Söderberg fotójából kivágott Lenna tesztkép. A kiállítás azonban nem kizárólag a nő és a fénykép (ill. a multimédia) kapcsolatát mutatja. Megtekinthetjük rajta azt a videót is, ahol egy fehér nő és egy afroamerikai férfi tesztel egy arcfelismerő programot, és a szoftver nem "látja" a férfi arcát.

A Bunkier Sztuki másik fotókiállítása A 22-es csapdája címet viseli. Mottója Joseph Heller életrajzírójától, Tracy Daughertytől származik: "Egyet mondtak nekünk, mi mást láttunk, ebben rejlik az egész paradoxon." A tíz művész fotókönyvei ezúttal a politikai ill. fegyveres konfliktust mutatják. Természetes, hogy a kijevi Majdanról több munka is készült, de láthatjuk Palesztinát is, ahol a konfliktus a tájra is befolyással van, vagy az isztambuli Taksim teret, a kormányellenes tüntetések színhelyét. Az aktuális témák mellett figyelemre méltó Luis Weinstein alkotása a chilei katonai diktatúra fényképeiből, valamint Arwed Messmer könyve, amely a Nyugat-Berlinbe szökni próbálók aktáiban talált rendőrségi képek felhasználásával készült.

Hasonló témát boncolgat Indrė Šerpytytė 1944-1991 című kiállítása, amely a Kortárs Művészeti Múzeumban, a MOCAK-ban tekinthető meg. A címet alkotó két dátum Litvánia szovjet uralmának kezdetét és végét jelenti. A 32 éves művész, aki már nem élte át tudatosan a szovjet időket, a terrornak csak a nyomait tudja megörökíteni: maketteket készít az NKVD ill. KGB egykori épületeiről, és azokat az erdőket fotózza, ahol egykor véres partizánharcok folytak.

A háború jóval konkrétabb nyomait mutatja Sophie Ristelhueber sorozata, aki a délszláv háború túlélőinek behegedt sebeit fotózta (a szabadtéri kiállítás a Visztula partján, az ul. Podgórskán találtható). Šerpytytė, Ristelhueber és a következő női művész, Joanna Piotrowska kiállítása, a Frowst (Áporodottság) is látható volt korábban Londonban. A lengyel fényképész a családi kapcsolatok fojtottságát, a nem bevallott, mégis látható kényszeredettséget, olykor a családon belüli erőszakot örökíti meg.

Joanna Piotrowska: Frowst XXII - forrás: dustmagazine.com

A Starmach Galériában (ul. Węgierska, vagyis Magyar utca 5.) Josef Koudelka riportképeit láthatjuk az 1968-as csehszlovákiai invázióról. A fényképész véletlenül került a prágai tavasz sodrába, fényképei azonban a történelmi események hatására világhírűvé váltak. Zhang Dali Más története a Mangghában (Konopnickiej 26.) maoista propagandafotókat dolgoz fel, Wojciech Nowicki kiállítása, a Tőszomszédság pedig az I. világháború pusztításait mutatja be a Néprajzi Múzeumban (Krakowska 46./pl. Nowy).

A Fényképészet hónapja részletes programja angolul: http://www.miesiacfotografii.pl/en/program

Emberek nyomai - brazil-lengyel fotókiállítás az MCK-ban

Cristiano Mascaro - forrás: o.pl 

A kivételesen éppen meleg napsugarakban fürdő Főtérről léptem be a Nemzetközi Kulturális Központ, az MCK galériájába. A kontraszt döbbenetes volt. Fekete szalagfüggönyön keresztül, vakon tapogatózva jutottam be az első sötét terembe, ahol két képernyő vetítette a kiállítás anyagát. Valahonnan szélzúgás hallatszott. A padlón vékony, megvilágított homokcsík kötötte össze a lengyel nagyvárosok és São Paulo embertelen emberi nyomait: a részt - szárítókötélen hagyott gatyát, penészedő falakat, lepusztult szekrénysorokat; és az egészt - a lengyel főváros és a brazil metropolisz nyomasztó felhőkarcoló-tengerét. A lengyelországi képeket egy városokra szakosodott ismert brazil fotós, Cristiano Mascaro, a São Paulo számkivetettjeit bemutató filmet az egy nemzedékkel fiatalabb lengyel multimédiás művész, Sławomir Rumiak készítette.

Sławomir Rumiak - forrás: culture.pl

A következő teremben Mascaro fekete-fehér fotói láthatók elhagyott lengyel ipari létesítményekről: a híres gdański hajógyárról, egy łódźi szövőüzemről és a varsói gázművek kör alakú épületéről.

Cristiano Mascaro: Varsó - forrás: Culture.pl

Később városképek és épületrészletek mellett haladunk el. A brazil fényképészt láthatóan izgatta a szocialista művészet - gondosan végigfotózta mind a "régi" Nowa Huta sztálinbarokkját, mind a Gierek-kori boltfeliratokat. A megismerés következő fokán belépett a lakásokba. Leginkább a szegényes, lepukkant otthonok keltették fel a figyelmét, ahol a falakat penészvirág és naiv szentkép díszíti, a szoci szekrénysorok tetején kilencvenes évekbeli hifitorony doboza áll, az apró vaskályha felett elnyűtt melltartók száradnak.

A lengyel művész São Paulóról készült filmje még élesebben fókuszál a szegénységre és a társadalom számkivetettjeire. Nem naturalista szocio-dokumentumfilmről van azonban szó. Rumiak egyrészt alig mutat embereket - a kiállítás címéhez híven inkább a nyomaikat keresi -, másrészt filozofikus töprengéssel színezett elbeszélését Mário de Andrade Makunaíma - egy jellem nélküli hős kalandjai című, a brazil nyelvek és kultúrák ütközéséről szóló, 1929-ben kiadott regényének a cselekményszálaira fűzi fel. A klasszikussá vált regény ezáltal XXI. századi aktualitást nyer, a modern városi szegénység problémája pedig szimbolikus és filozofikus problémává lényegül át.

A film mutat egy üresen álló épületszerkezetet is, amiről valószínűleg minden krakkóinak a Rondo Mogilskie közelében álló félbehagyott szocialista irodaház jut az eszébe. A Szkieletor - szabad fordításban: Csontvázszörny - becenevű toronyház évtizedek óta sikerrel csúfítja el a város panorámáját. Krakkóban egy ilyen épület megteheti, hogy elhagyatottan álljon, a trópusi betondzsungel azonban nem ismeri az üres tér fogalmát. A brazil város nincstelenjei sok emeletnyi magasságban birtokba vették a tornyot, nyomorúságukban is esztétikus lakáskákat varázsoltak bele, sőt, volt, aki tyúkokat tenyésztett az üres panelfalak között. Míg azonban a brazil csontvázat időközben valószínűleg már lebontották, a Szkieletor továbbra is ott díszeleg a város közepén, csupán a főtéren megtekinthető, önkormányzati önreklámként működő szabadtéri kiállítás mutatja azt a vizualizációt, aminek már régen meg kellett volna valósulnia az épülettel kapcsolatban.

Az Emberek nyomai kiállítás június 7.-éig tekinthető meg Krakkóban. Jövőre São Paulo közönsége láthatja a lengyel városok képeit és nyerhet betekintést saját városa másik valóságába, a társadalmi szakadék túlsó oldalára.

Ślady ludzi - Cristiano Mascaro, Sławomir Rumiak.
Międzynarodowe Centrum Kultury, Rynek Główny 25.
Happy hour: kedd 10-11 (a belépő 1 złoty).

Örökség Napok / Miłosz / Copernicus / Warhol / gender / queer

A hétvégén nemcsak Múzeumok Éjszakájára kerül sor Krakkóban, hanem több más fesztiválra is. A legrangosabb rendezvény a Kis-Lengyelországi Kulturális Örökség Napok, amelynek szervezője a Kis-Lengyelországi Kulturális Intézet. Mind a látnivalók száma, mind az érdeklődés olyan nagy, hogy az esemény már jó ideje két hétvégén kerül megrendezésre, ráadásul minden évben más téma köré csoportosulnak a meglátogatható műemlékek. Az idei Napok vezérmotívuma az idő, amit a plakáton látható, óramutatószerű alak szimbolizál - bár egyik-másik létesítmény elég lazán köthető csak ehhez a fogalomhoz. A vezetések és egyéb programok lengyel nyelvűek, a részvétel általában a csak lengyel nyelvű honlapon történő előzetes rezervációval lehetséges. A programból csak néhány érdekességet emelünk ki - így május 16-17.-én a krakkói Szpitalna utcai pravoszláv templom tekinthető meg, amelyben Jerzy Nowosielski művei láthatók, az Oświęcim melletti Chełmekben pedig a békebeli Bata Cipőgyár és munkástelep nyílik meg az érdeklődők előtt. Május 23-24.-én Krakkóban az egykori csillagvizsgáló és a Füvészkert (Ogród Botaniczny) dolgozói tartanak vezetést a XVIII. század végén alapított kertben és a korábbi palotából átalakított csillagvizsgálóban (ul. Kopernika 27). A Füvészkert egyébként az Örökség Napokon kívül is látogatható tavasztól őszig. Ugyanígy máskor is a látogatók rendelkezésére áll a Jagelló Egyetem legrégebbi épülete, a Collegium Maius, amely régi időmérő eszközei és az udvaron kétóránként működésbe lépő zenélő órajáték miatt került be az idei Örökség Napok programjába.

Ma kezdődött és vasárnap ér véget a Miłosz Festival nevet viselő rangos irodalmi rendezvény. A Nobel-díjas költő élete utolsó tizenegy évét Krakkóban töltötte, ezért érkeznek ide kétévente a lengyel és a külföldi költészet nagyjai. A program gerincét találkozók, beszélgetések és nyilvános viták, költői és zenei estek, közös séták, gyerekprogramok és kiállítások képezik.

Amint véget ér a költészet fesztiválja, megkezdődik a tudományé. A Copernicus Festival címe onnan ered, hogy egykor maga Nikolausz Kopernikusz is a krakkói Akadémia diákja volt. Az idei rendezvény a lángész problémáját boncolgatja, amelyet rendkívül sokszínű programmal próbál közelebb hozni a résztvevőkhöz. Az előadások témája egy lengyel feltaláló és zongorista, Józef Hoffmann alakjától az asztrofizikán át Ronaldo és Messi elsőségének kérdéséig terjed, de lesznek koncertek, gyerekeknek tartott felolvasások és filmek is. A fesztivál honlapja sajnos csak lengyel nyelven érhető el, az "EN" fül dísz rajta csupán.

A Krakkói Modern Művészeti Múzeumban, a MOCAK-ban ma több érdekes kiállítás nyílt. Andy Warhol Tíz XX. századi zsidóportré-ja, a Lengyelország-Izrael-Németország. Auschwitz tapasztalata, a Fényműhely lámpaprototípus-gyűjtemény, a Gender a művészetben kiállítás, valamint Indrė Šerpytytė fotóművész tárlata szeptember végéig tekinthető meg.

Adam Rzepecki: A Lengyel Anya emlékművének terve, 1981. A gender a művészetben kiállítás - forrás: magazynszum.pl

A litván-brit művész képei a Fényképészet Hónapja rendezvénysorozat részekén láthatók, a Gender a művészetben kiállítás pedig a három hétig tartó Queerowy Maj (Queer Május) fesztivál társrendezvénye.

Múzeumok Éjszakája / Schiff és Perényi Katowicében

Mozgalmas hétvége áll előttünk. És ezúttal nem is olyan nagy baj, hogy ismét "kockás" (vagyis szeszélyes) a májusi időjárás, mert beltéri programokról van szó. Illetve csak részben. A Múzeumok Éjszakája ugyanis Krakkóban annyi érdeklődőt vonz, hogy az este héttől hajnali egyig tartó látogatási idő egy részét - ha a főteret választjuk, akkor jelentős részét - valószínűleg a szabad ég alatt, sorban állással fogjuk tölteni.

Forrás: podrozeliterackie.pl

Akit azonban ez nem rettent el a kultúrától, rengeteg érdekességet láthat és hallhat péntek éjszaka.

Az esemény honlapja sajnos csak lengyel nyelven érhető el. A rengeteg ingyenes tárlatvezetés, előadás, koncert, fényjáték és megvilágítás között (az idei rendezvény vezető motívuma a fény) néhány nem mindennapi programot is találunk. Megnyílik például az egyébként csak időszakosan látogatható Barbakan és a Városháza tornya, és a Flórián-kapu körüli falmaradványon is vezetés lesz - ugyanitt kontuszban, vagyis 17. századi nemesi ruhában, illetve városvédő katonák társaságában is fotózkodhatunk. A Lengyel Repülési Múzeumban este 7-kor megnyílik a II. világháború repülészetét bemutató kiállítás, majd hagyományőrző bemutatókra kerül sor (hogy miről is van szó, például I. vagy II. világháborús pilótákról, repülésről-e vagy csak seregszemléről, azt sajnos a múzeum honlapja sem pontosítja). A Nemzeti Múzeum Főépületében (Al. 2 Maja 1.) a kínai iparművészeti kiállítás apropóján harcművészeti bemutatót láthatunk, majd Bruce Lee-ért izgulhatunk A sárkány közbelép vetítésén (19 és 20 órakor). A Néprajzi Múzeumban (Muzeum Etnograficzne im. Seweryna Udzieli, pl. Wolnica 1.) nyolctól tízig táncház lesz, ami korántsem olyan egyértelmű program, mint Magyarországon lenne, itt ugyanis nem volt számottevő táncházmozgalom.

Mindeközben a szomszéd régióban, Sziléziában kezdetét veszi a Katowice Kultura Natura - Metamorfozy zenei fesztivál. A fesztivál programigazgatója Alexander Liebreich, a NOSPR, vagyis a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikusainak karmestere (a NOSPR új székhelyét már egy korábbi bejegyzésben méltattuk). A rendezvényt Stefano Bollani jazz-zongorista mellett Perényi Miklós és Schiff András neve fémjelzi. A magyar gordonkaművész vasárnap lép fel Haydn, Bach, Schubert és Kurtág műveivel, Schiff pedig jövő szerdán játssza a Goldberg-variációkat. A márciusi magyar-lengyel ünnepi hangverseny után elmondhatom, hogy a lengyel szimfonikusok új koncertterme valóban lenyűgöző akkusztikai élményt ad: a zenekar hangzása ideálisan együtt van, de úgy, hogy minden egyes hangszer külön-külön is hallható. Az online jegyekből már nem sok maradt, tehát az érdeklődés megvan, és a lengyel közönség számára bizonyosan nagy élményt jelent majd a két világhírű magyar művész fellépése.

Kantor 100

Forrás: Culture.pl

Száz évvel ezelőtt, 1915. április 6.-án született Tadeusz Kantor.

A XX. század legnagyobb lengyel összművészének alakja Magyarországon is jól ismert, ezért itt nem is méltatom, hiszen rég megtették már ezt a hozzáértők (ld. a bejegyzés végét).

Kantor egész munkássága Krakkóhoz kötődik. Itt található a művész életművét dokumentáló és gondozó Cricoteka központ is, amely tavaly óta a Visztula podgórzei oldalán emelt különleges modern épületben működik (ul. Nadwiślańska 2-4).

Forrás: a Lengyel Kultúra és Nemzeti Örökség Minisztériuma

A Cricoteka aránylag szerény rendezvénysorozattal készült a művész századik születésnapjára, A kiállítások és egyéb események jelentős része már tavaly ill. idén év elején megrendezésre került, viszont holnap nyílik Tadeusz Kantor és felesége, Maria Stangret-Kantor műveinek közös kiállítása. Maria Stangret eredetileg festőnek indult (Kantorral, Janina Kraupéval és másokkal együtt az ún. Krakkói Csoport tagjaként tartják számon), de regényt is írt, és Kantor összes előadásában és happeningjében fellépett, így a házaspár gyakorlatilag életének minden percét együtt töltötte.

Forrás: Cricoteka.pl, Culture.pl

A kiállítást június 15.-éig tekinthetjük meg a Cricotekában. Ha pedig Wrocławban járnánk, sétáljunk el az óváros szélére, a Rzeźnicza és a Łazienna utcák sarkára, ahol a Wrocławi Kortárs Színház épületével szemben hét méter magas betonszék emelkedik. A szobrot Kantor 1970-ben tervezte, de az akkori hatalom ígéretei ellenére nem állíttatta fel, így csak 21 évvel a művész halála után, 2011-ben készült el az eredeti terv másolata alapján. A szék, ez az olyan gyakran használt, mégis alábecsült, észre nem vett emberi tárgy - úgy is, mint a (már) nem létező ember jelképe, megüresedett helye - fontos szerepet játszott Kantor munkásságában.

Forrás: dolny-slask.org.pl

Magyar írások Kantorról a weben:

Pályi András mély és szuggesztív Kantor-tanulmánya 
Nánay Fanni írása a 2005-ös varsói Kantor-kiállítás recenziója, de szintén sokat árul el a művész munkásságáról

László Zoltán - Ruzsa Anita közérthető, informatív cikke a Literatura.hu-n

Városi Műszaki Múzeum - program 2-99 éveseknek

Fotó: krakow.pl

Mit csináljon az ember Krakkóban egy esős télutói hétvégén, ha már tele van a hócipője a magas kultúrával? A legjobb persze faképnél hagyni a szmogos várost, és síelni menni a Tátrába. Jobb híján azonban beltéri programokat is választhatunk, például elmehetünk a Kazimierz városrészben található egykori kocsiszínbe, ahol ma a Városi Műszaki Múzeumot találjuk. Az intézmény több különálló épületből áll, mindegyikben egy-egy gyűjtemény kapott helyet. A legimpozánsabb az utca felőli oldalon álló nagy kocsiszínben található villamosgyűjtemény, valamint a lengyel járműgyártás több mint száz éves történetét bemutató kiállítás. A személyautók, motorkerékpárok, autóbuszok és tehergépjárművek között akadnak különlegességek, mint az 1957-es Smyk ("Huncut", "Rosszcsont") miniautó, vagy a Star teherautóból épített papamobil.

A kerék körül című  harmadik állandó kiállítás a Csodák palotája itteni, ám jóval kisebb megfelelője, vagyis a fizikai jelenségeket mutatja be gyerekeknek szóló, izgalmas kísérletekkel. A negyedik a krakkói nyomtatás történetét mutatja be, amely, mint tudjuk, a magyar kultúra számára különös jelentőséggel bírt: itt jelent meg többek között az első magyar nyomtatott szöveg és az első teljes magyar nyelvű könyv is (Sylvester János, ill. Komjáti Benedek munkái).

A múzeum gyengéje, hogy aki először érkezik ide, nem tudja, merre induljon, mit hol talál, és a pénztárosok sem tájékoztatják kielégítően a látogatókat. Vagy csak nekem nem volt szerencsém?

Nagy pluszt jelent viszont, hogy nyáron az óváros környékéről nosztalgiavillamossal juthatunk el a múzeumba, amelyről közvetlenül a bejárat előtt szállhatunk le (az intézmény egyébként az ul. Krakowskán és az ul. Starowiślnán haladó két "rendes" villamosvonal között fekszik). A nosztalgiajáratnak külön honlapja van, ahol angol nyelven is olvashatunk róla. Szép időben pedig kiegészítő belépőjeggyel a Repülőparkban (Park Lotników) berendezett Kísérletek kertjét is meglátogathatjuk, ami A kerék körül című kiállítás folytatása, a fizikai kísérleteket viszont a szabad ég alatt végezhetők.

A látogatás fáradalmait kipihenhetjük a múzeummal szemben, szintén egykori villamosgarázsban berendezett, hatalmas Stara Zajezdnia (Régi kocsiszín) kávézóban, amelyet különösen a XIX. századi ipari létesítmények rajongói fognak szeretni.

Muzeum Inżynierii Miejskiej, ul. św. Wawrzyńca 15. Nyitva tartás és belépődíjak angolul itt.

Tavaszi kiállítások - Maurycy Gottlieb és még sokan mások

Nemrég írtam az Europeumban látható El Greco-képről, azóta azonban több más új, érdekes kiállítás is nyílt a városban. A Krakkói Nemzeti Múzeum kínai gyűjteményének legértékesebb darabjai mától tekinthetők meg, de a kiállítás weboldala egyelőre csak lengyel nyelven érhető el. A Krakkói Kortárs Művészeti Múzeum, a MOCAK többek között japán és izraeli képzőművészek munkáit mutatja be (az összes kiállítás leírása a múzeum honlapján található). A Fotótörténeti Múzeum a XIX. század végének vitorlásfényképeiből készített összeállítást: egy részükön Habsburg-Tescheni Károly István főherceg és admirális jachtjait és dalmáciai vitorláskalandjait láthatjuk, a következő képek a kor leghíresebb vitorlásairól készültek, a harmadik csoportban pedig vitorlás gőzhajók szerepelnek. A Krakkói Nemzeti Múzeum egy másik intézménye, a pl. Szczepański sarkán álló Szołayski-ház egy a XIX. századi lengyel festészet egy különleges alakjának életműkiállítását rendezte meg.

Maurycy Gottlieb 1856-ban született tehetős galíciai zsidó családban - apja a drohobyczi kőolajfinomító tulajdonosa volt. Két fivére is festett, de Maurycy volt a legtehetségesebb. Bécsben, majd Krakkóban tanult festészetet; városunkban Jan Matejko tanítványa volt, de diáktársai antiszemita megnyilvánulásai miatt elhagyta Krakkót és Münchenben folytatta tanulmányait. Egy itáliai tanulmányút után mégis Krakkóban telepedett le, ahol egy torokműtét szövődményeibe halt bele 23 évesen.

Munkássága messze túlmutat mind mesterei akadémiai-történelmi stílusán, mind a XIX. században divatos keleties-egzotikus témákon. Minden portréját finom és bonyolult lélekrajz jellemzi. A kiállítást az önarckép-jellegű Ahasvérus-portré hirdeti. Ez a műve a legnépszerűbb Lengyelországban, ezért nem is ezt tettem a blog elejére, hanem müncheni diplomamunkáját, a Shylock és Jessicát. A képen Shylock nem ellensége húsára éhező, kereszténygyűlölő uzsorás, hanem gondoskodó, féltő apa, akinek legnagyobb kincse leánya. Az éles kontúrokkal megfestett, a képből szinte kilépő Jessica azonban már tudja, hogy utolsó perceiket töltik együtt, hiszen megbeszélte keresztény szerelmével, hogy elszökik. Nem is viszonozza apja pillantását, hanem kihívóan és várakozóan az ablak - vagy a néző - felé tekint. Gottlieb tehát újraértelmezte az európai zsidó-keresztény kapcsolatok történetét, és olyan perspektívát igyekezett felvenni, amely mindkét fél számára elfogadható. Utolsó éveiben a zsidókat tanító Jézust és a lengyel-zsidó történelem összefonódásának pillanatait örökítette meg, vagyis intenzíven kereste a két vallás és a két kultúra közös pontjait, de lengyel nemesi öltözetben is megfestette önarcképét, amivel kettős identitását kívánta megmutatni. Vajon meddig sikerült volna eljutnia, ha halála nem akadályozza meg abban, hogy kibontakozzon? A szimbolizmus minden bizonnyal rányomta volna bélyegét későbbi munkásságára.

Az épület földszintjén júniusig látható a Szymborska fiókja c. kiállítás, amely a Nobel-díjas költő személyes tárgyaiból és groteszk-humoros képeslap-, műanyagfigura- és fényképgyűjteményéből válogat.

Maurycy Gottlieb. W poszukiwaniu tożsamości, Kamienica Szołayskich, 2015. február 13. - május 3.

El Greco: Szent Ferenc elragadtatása - egy megdöbbentő műkincssztori főszereplője Krakkóban

Fotó: Wikimedia Commons

51 évvel ezelőtt a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) két kutatója leltározta egy mazóviai városka plébániájának műtárgyait. Egy alkalommal a plébános szobájának ajtaja nyitva maradt. A két tudós hölgy figyelmét felkeltette a falon lógó nagyméretű, sötét, sérült olajkép. Korábban az elégetésre váró limlomok között hevert a harangtoronyban, de a plébános úgy gondolta, hogy Szent Ferencet azért mégsem lenne ildomos elégetni - és magához vette a képet.

A két művészettörténész két év kutatómunka után megbizonyosodott afelől, hogy El Greco művéről van szó. A szakmabeliek azonban nem értettek velük együtt. Csak tíz évvel a felfedezés után, a kép restaurálása során került elő a hamisított "A. van Diick", majd alóla a valódi "Dominikos Theotoko" szignó. 

A mű a siedlcei püspökségre, majd az ottani Egyházmegyei Múzeum gyűjteményébe került, de a nagyközönség nem láthatta (az Egyház képviselői a biztonságra hivatkoztak, de attól is tartottak, hogy a műkincs állami tulajdonba kerülhet). Végül felfedezése után ötven évvel, a 2014-es El Greco év alkalmával került kiállításra a varsói királyi várban - mától pedig a Krakkói Nemzeti Múzeum Europeum központjában látható. A kiállításról egyelőre nem tudok beszámolni, mivel pár napra Varsóba utazom (új bejegyzést ezért ezen a héten már nem fogok írni), de mindenkit csak bátorítani tudok, hogy használja ki ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.

Ekstaza świętego Franciszka, Ośrodek Kultury Europejskiej "Europeum", pl. Sikorskiego 6, 2015. február 11 - március 22.