A "lengyel Alpeseket" a felvilágosodás tudósai és a romantika művészei fedezték fel, de magában Zakopanéban csak a XIX. század második felében kezdtek megjelenni a gyógyulni vágyók (elsősorban a tüdőbajosok) és az első turisták. A tiszta hegyi levegő, a testmozgás és a "zsendicekúra" (az ásványi anyagokban gazdag juhsavó) valóban talpra állította a betegek egy részét. Néhány év elteltével Zakopane a lengyel értelmiség és művészvilág kedvelt üdülőhelye lett. A feldarabolt Lengyelország mindhárom részéből érkeztek ide vendégek, akik 1873-ban megalapították a határokon átnyúló Tátrai Társaságot. (A Társaság megalapítására egy fogadáson került sor, amelyet Ludwig Eichborn berlini bankár adott Szalay József, a szczawnicai gyógyfürdő megalapítója tiszteletére. Mindketten alapító tagok lettek, így rájuk való tekintettel a szervezet első ülései német nyelven folytak.)
Az idegenforgalom fejlődése természetesen az építkezés fellendülésével járt együtt. Stanisław Witkiewicz festő és építész volt az első, aki felismerte, hogy Zakopanéhoz nem illenek a korban divatos "svájci villák". A helyi népi építészet szorgalmas tanulmányozása után és legjellegzetesebb elemeinek felhasználásával hozta létre az ún. zakopanei stílust, amelynek legnagyszerűbb példái a Willa Koliba, a Willa Oksza (ma a Tátrai Múzeum - Muzeum Tatrzańskie - részei), vagy a nem látogatható Dom Pod Jedlami.
Willa Koliba - forrás: Muzeum Tatrzańskie
Witkiewicz (balra) bemutatja a gurál ácsoknak a Dom Pod Jedlami tervét. Forrás: Muzeum Tatrzańskie
Dom Pod Jedlami. Forrás: rp.pl
Willa Oksza - gurál szecesszió a köbön. Forrás: Muzeum Tatrzańskie
A tátrai népi kultúrát az irodalom is felfedezte. A városlakókat lenyűgözte a gurál, aki szállásadójuk, vezetőjük és társuk is volt egyben. A leghíresebb ilyen alak Jan Krzeptowski "Sabała" népzenész, hegyi vezető, mesélő és élő legenda volt. A XX. század elején már minden valamirevaló értelmiséginek és hírességnek, így Helena Modrzejewskának, az Amerikában is csodált színésznőnek is volt villája Zakopanéban.
Az idillt az I. világháború kitörése és a Monarchia széthullása sem törte meg, sőt: a húszas, harmincas években a lengyelség krémje mellett egyre szélesebb rétegek látogattak a Tátrába. A síelés, amely a századfordulón még elittevékenységnek számított (az egyik első tátrai síelő, Mieczysław Karłowicz zeneszerző 1909-ben, 33 évesen túra közben, egy lavinában lelte halálát), ekkorra már tömegsporttá vált. Fontossá váltak a sportversenyek is. Karol Stryjeński építész tervei alapján elkészült a Wielka Krokiew, a nagy síugrósánc, ahol Stanisław Marusarz, a legendás versenyző gyűjtötte az érmeket. (Marusarz a II. világháború alatt futár és hegyi vezető volt Lengyelország és Magyarország között, majd inkognitóban Magyarországon tevékenykedett, és a máramarosi Borsafüreden tanította a magyar síugrókat. Kétszer szökött meg a Gestapo őrizetéből. Életéről remek magyar blogbejegyzést is olvashatunk.)
Z. Stryjeńska: Tűzszítás - forrás: czasnawnetrze.pl
Zofia Stryjeńska, akit viharos házasság fűzött az építészhez, az art déco jegyében használta fel a népi témákat. Karol Szymanowskira, az egyik leghíresebb lengyel zeneszerzőre is nagy hatással volt a gurál kultúra. Mindkettőjükkel a tátraalji városkában barátkozott össze a zakopanei stílus megteremtőjének a fia, Stanisław Ignacy Witkiewicz alias Witkacy, a lengyel irodalom, festészet és fényképészet fenegyereke.
Id. és ifj. Witkiewicz. Forrás: culture.pl / Muzeum Tatrzańskie
Zakopane idén a két Witkiewicz évét ünnepli az apa halálának századik, a fiú születésének százharmincadik évfordulójára emlékezve. Az Angyal és Fiú (Anioł i Syn) című kiállítás, amely szeptember 16.-áig tekinthető meg, kettejük családi és művészi kapcsolatát mutatja be. De vannak és lesznek még koncertek, előadások és természetesen színdarabok is a Witkacy Színházban. Mi a múlt vasárnap a Witkacy Tiszta Formája című kiállítását néztük meg Szymanowski villájában, az Atmában, amely ma a Krakkói Nemzeti Múzeum része. Witkacy a húszas évek első felében dolgozta ki formalista elméletét, és ennek jegyében festette meg olajképeit. Később elvetette ezt az irányzatot, ezért a formalista alkotások száma eltörpül az "S. I. Witkiewicz Portrékészítő Cég" égisze alatt pénzért rajzolt híres képmások mellett. Az Atma villában megrendezett kiállítás is csupán öt művet ölel fel a Tiszta Forma korszakából, ezenkívül a másolatok helyett eredetiben tekinthetjük meg a "házigazda", Karol Szymanowski portréit, amiket Witkacy ajándékba készített barátjának.
S. I. Witkiewicz: Szent Antal megkísértése. Forrás: eszkola.pl
S. I. Witkiewicz: Karol Szymanowski képmása - forrás: Wikimedia Commons
A picike Atma villában még ez a pár kép is nehezen fért el, ráadásul az időszaki kiállítás anyaga keveredik az állandó kiállítással, vagyis Karol Szymanowski emléktárgyaival, amitől a látogató megzavarodik. Mindezek ellenére érdemes volt ellátogatnunk az Atmába. Az épület és a kert gyönyörű, az interaktív Szymanowski-kiállítás pedig a ma embere számára is vonzóan (nemcsak dísznek kitett, hanem értelmesen felépített érintőképernyős programon, filmen és minőségi hangfelvételekkel) mutatja be a zeneszerző hátterét, pályafutását, zakopanei életét és műveit.
Czysta Forma Witkacego w "Atmie", Zakopane, ul. Kasprusie 19 (IX.20.-ig; vasárnap ingyenes)
Atma. Forrás: szlakstyluzakopianskiego.pl
K. Szymanowski: Harnasie (Betyárok) - balett-pantomim, 1923-1931
Felhasznált irodalom
M. Pinkwart, L. Długołęcka-Pinkwart: Zakopane. Przewodnik historyczny. Pascal, Bielsko-Biała 2003. Styl zakopiański Stanisława Witkiewicza / The Zakopane Style of Stanisław Witkiewicz. BOSZ 2008 (az első fejezet interneten is elérhető)
Ajánlott irodalom
Karol Szymanowski a magyar Wikipédián (jórészt a lengyel/angol változaton alapuló, a magyar zenetörténeti irodalom felhasználásával készült tartalmas cikk)
S. I. Witkiewicz: Drámák. Ford. Kerényi Grácia. Európa 1973
S. I. Witkiewicz: Telhetetlenség. Ford. Körner Gábor. Jelenkor 2005
Magyar nyelvű Zakopane-portál, szállás, idegenvezetők: http://www.zakopaneinfo.hu/
Száz évvel ezelőtt, 1915. április 6.-án született Tadeusz Kantor. A XX. század legnagyobb lengyel összművészének alakja Magyarországon is jól ismert, ezért itt nem is méltatom, hiszen rég megtették már ezt a hozzáértők (ld. a bejegyzés végét). Kantor egész munkássága Krakkóhoz kötődik. Itt található a művész életművét dokumentáló és gondozó Cricoteka központ is, amely tavaly óta a Visztula podgórzei oldalán emelt különleges modern épületben működik (ul. Nadwiślańska 2-4).
Forrás: a Lengyel Kultúra és Nemzeti Örökség Minisztériuma
A Cricoteka aránylag szerény rendezvénysorozattal készült a művész századik születésnapjára, A kiállítások és egyéb események jelentős része már tavaly ill. idén év elején megrendezésre került, viszont holnap nyílik Tadeusz Kantor és felesége, Maria Stangret-Kantor műveinek közös kiállítása. Maria Stangret eredetileg festőnek indult (Kantorral, Janina Kraupéval és másokkal együtt az ún. Krakkói Csoport tagjaként tartják számon), de regényt is írt, és Kantor összes előadásában és happeningjében fellépett, így a házaspár gyakorlatilag életének minden percét együtt töltötte.
Forrás: Cricoteka.pl, Culture.pl
A kiállítást június 15.-éig tekinthetjük meg a Cricotekában. Ha pedig Wrocławban járnánk, sétáljunk el az óváros szélére, a Rzeźnicza és a Łazienna utcák sarkára, ahol a Wrocławi Kortárs Színház épületével szemben hét méter magas betonszék emelkedik. A szobrot Kantor 1970-ben tervezte, de az akkori hatalom ígéretei ellenére nem állíttatta fel, így csak 21 évvel a művész halála után, 2011-ben készült el az eredeti terv másolata alapján. A szék, ez az olyan gyakran használt, mégis alábecsült, észre nem vett emberi tárgy - úgy is, mint a (már) nem létező ember jelképe, megüresedett helye - fontos szerepet játszott Kantor munkásságában.
Forrás: dolny-slask.org.pl
Magyar írások Kantorról a weben:
Pályi András mély és szuggesztív Kantor-tanulmánya Nánay Fanni írása a 2005-ös varsói Kantor-kiállítás recenziója, de szintén sokat árul el a művész munkásságáról
László Zoltán - Ruzsa Anita közérthető, informatív cikke a Literatura.hu-n
.jpg){kind=link}