Múzeumok Éjszakája / Schiff és Perényi Katowicében

Mozgalmas hétvége áll előttünk. És ezúttal nem is olyan nagy baj, hogy ismét "kockás" (vagyis szeszélyes) a májusi időjárás, mert beltéri programokról van szó. Illetve csak részben. A Múzeumok Éjszakája ugyanis Krakkóban annyi érdeklődőt vonz, hogy az este héttől hajnali egyig tartó látogatási idő egy részét - ha a főteret választjuk, akkor jelentős részét - valószínűleg a szabad ég alatt, sorban állással fogjuk tölteni.

Forrás: podrozeliterackie.pl

Akit azonban ez nem rettent el a kultúrától, rengeteg érdekességet láthat és hallhat péntek éjszaka.

Az esemény honlapja sajnos csak lengyel nyelven érhető el. A rengeteg ingyenes tárlatvezetés, előadás, koncert, fényjáték és megvilágítás között (az idei rendezvény vezető motívuma a fény) néhány nem mindennapi programot is találunk. Megnyílik például az egyébként csak időszakosan látogatható Barbakan és a Városháza tornya, és a Flórián-kapu körüli falmaradványon is vezetés lesz - ugyanitt kontuszban, vagyis 17. századi nemesi ruhában, illetve városvédő katonák társaságában is fotózkodhatunk. A Lengyel Repülési Múzeumban este 7-kor megnyílik a II. világháború repülészetét bemutató kiállítás, majd hagyományőrző bemutatókra kerül sor (hogy miről is van szó, például I. vagy II. világháborús pilótákról, repülésről-e vagy csak seregszemléről, azt sajnos a múzeum honlapja sem pontosítja). A Nemzeti Múzeum Főépületében (Al. 2 Maja 1.) a kínai iparművészeti kiállítás apropóján harcművészeti bemutatót láthatunk, majd Bruce Lee-ért izgulhatunk A sárkány közbelép vetítésén (19 és 20 órakor). A Néprajzi Múzeumban (Muzeum Etnograficzne im. Seweryna Udzieli, pl. Wolnica 1.) nyolctól tízig táncház lesz, ami korántsem olyan egyértelmű program, mint Magyarországon lenne, itt ugyanis nem volt számottevő táncházmozgalom.

Mindeközben a szomszéd régióban, Sziléziában kezdetét veszi a Katowice Kultura Natura - Metamorfozy zenei fesztivál. A fesztivál programigazgatója Alexander Liebreich, a NOSPR, vagyis a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikusainak karmestere (a NOSPR új székhelyét már egy korábbi bejegyzésben méltattuk). A rendezvényt Stefano Bollani jazz-zongorista mellett Perényi Miklós és Schiff András neve fémjelzi. A magyar gordonkaművész vasárnap lép fel Haydn, Bach, Schubert és Kurtág műveivel, Schiff pedig jövő szerdán játssza a Goldberg-variációkat. A márciusi magyar-lengyel ünnepi hangverseny után elmondhatom, hogy a lengyel szimfonikusok új koncertterme valóban lenyűgöző akkusztikai élményt ad: a zenekar hangzása ideálisan együtt van, de úgy, hogy minden egyes hangszer külön-külön is hallható. Az online jegyekből már nem sok maradt, tehát az érdeklődés megvan, és a lengyel közönség számára bizonyosan nagy élményt jelent majd a két világhírű magyar művész fellépése.

Az ám, hazám!

A költészet napjára a lengyel-magyar irodalmi kapcsolatok egyik ismert alakjának versét választottuk. Feliks Netz sziléziai író, költő, rádiós és műfordító polonista ill. hungarista körökben elsősorban arról ismert, hogy Márai Sándor könyveit ültette át lengyelre, ám számos Lengyelországban kiadott magyar irodalmi antológiában, verseskötetben is megtaláljuk a nevét. Nemcsak magyarból fordít egyébként - többek között az Anyegin is az ő tolmácsolásában szólalt meg modern lengyel költői nyelven. Most, a szmolenszki katasztrófa ötödik évfordulóján, amikor ezeket a sorokat írom, fájdalmasan aktuális, hogy a repülőszerencsétlenség első évfordulóján az ő hangjátékát hallhattuk a lengyel rádióban.

Áder János a katowicei Magyar-Lengyel Barátság Napján hosszú beszédben méltatta Feliks Netzet és Máraihoz vezető útját. De vajon olvasta-e alábbi versét, a rendszerváltás eredményeinek keserű összefoglalását? A mű Zsille Gábor fordításában jelent meg magyarul a Nagyvilágban; a folyóirat elektronikus archívumából gépeltem át ide. (Ugyanebben a számban interjú is olvasható a költővel.)

Szavak a hazához

      Tudom, hogy nehéz helyzetben vagy, hazám.
                                            Most is, mint mindig.
                                                          Kántor Péter

Nem rólam van szó, nekem nem voltak illúzióim;
a pontról beszélek, mely nem került fel az i-re,
te pedig csak hebegsz-habogsz,
én ostoba hazám. Vagy tán
éppen az a lyukas fazék vagy te
a szemétdombon, melyben, akár egy csillagközi
űrhajóban, ott repül egy mezei egér, vagyis én,
az összes félelmed, te keresztről levett.
Nem voltak illúzióim. Nem vártam csodát.
Nem akartam többet, drágám - e szürke éjen,
a kutyák s a farkasok órája után, mikor dalolni
kezdenek a hajnalpírnak, mikor megélednek mind
az elemek -, csak szájon csókolni téged, te drága,
és kifutni a városból: a vad mezőkre!
Le akartam fényképezni a szabadság első napján
a megvető, szenvedésteli, gúnyos grimaszt
az arcodon. Marek Hłasko arcán. Ismered
azt az arcképét, összeszorított ajkán
cigarettavéggel: a viszonzatlan
honszeretet portréja.
Oly őszintén akartam szólni veled,
ahogy egy fűszálhoz beszélünk vagy a szélhez,
a porhoz és az esőhöz, egy őzhöz és egy párduchoz,
fivérünkhöz (a naphoz) és nővérünkhöz (a holdhoz),
táncolni akartam a Szentatya
és a bíborosok előtt, akárcsak
az a hibbant alak Assisiből;

Ennyit akartam, szabad hazám, nem többet.

Vagy talán ez is túl sok volt?
Igaz, semmi többet nem ígértél
az útlevélnél, íróasztalom fiókjában!
Vagy talán csak azt akartad, hogy én
- a te néped - elalvás előtt ne rettegjek
a Karamazov testvérektől a CCCP-ből,
sem a Grimm testvérektől az NDK-ból,
hogy Colgate fogkrémet használjak, hogy én
- a te néped - Always szárnyasbetétet
vegyek, egy csésze forró Knorr levest ebédeljek,
hogy megismerjem a baseballütőt és megtanuljam
oly büszkén tartani, mint a Szabadság-szobor a fáklyát,
hogy fényes nappal főbe lőjem a szeretteimet,
az idegeneket pedig ugyanazon rideg tökéllyel szíven,
és hogy utánad mondjam: mesterségem a halál,
és hogy szabad emberként kolduljak egy szabad
országban, tiltások és rossz következmények és
szégyen nélkül, hogy én - a te néped - lemásszak
a csatornába, ahol az ürüléked melegít,
hazám, és a vezeték egy száraz szakaszát
negyedórára átengedjék testvéreim, a patkányok?
Ha ez volt a szándékod, hát rendben,
én nem akaszkodom rád. Természetesen továbbra is
szeretni foglak, és csak egyetlen kérésem van:
mellőzd a virágot, mellőzd a koszorút,
és egyáltalán: ne gyere el a temetésemre.

Szilézia. Magyar katonák, krakkói legények

A szombati katowicei Magyar-Lengyel Barátság Napjáról a legnagyobb lengyel és magyar hírportálok számoltak be (a legátfogóbb leírás és képgaléria a hirado.hu honlapon található). Áder János és a magyarországi delegációk ellátogattak Katowice-Murckiba is, amelynek a története szintén a fenti linken olvasható. Teljes megértéséhez érdemes hozzátennünk, hogy Katowice és környéke csak 1921-ben, három felkelés után vált Lengyelország részévé. A két világháború között a Sziléziai Vajdaság autonóm terület volt. 1939-ban a németek közvetlenül a Harmadik Birodalomhoz csatolták, és a katonaköteles férfiakat a Wehrmachtba sorolták be. A helyi lakosok ezért nem tekintették a Murckiban állomásozó magyar katonákat megszállóknak, sokkal inkább sorsközösséget éreztek velük, találkoztak, beszélgettek, és haláluk után is megemlékeztek róluk.

A szombati ünnepség előestéjén Herczegh Anita és Anna Komorowska a Katowicei Wojciech Kilar Zeneművészeti Szakközépiskola és a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola közös növendékhangversenyén vett részt - erről az eseményről egyelőre csak a lengyel köztársasági elnöki portál beszámolóját találtam. A vendégek megtekintették a Képesek-e együttműködni a fiatal lengyelek és magyarok? című projekt keretében létrejött kiállítást. A miskolci és katowicei fiatalok munkáiból itt láthatunk egy csokorravalót (a fényképek az oldal alján, a szöveg alatt jelennek meg).

Mind a pénteki koncert egyik szólistája, Bognár Lili Janka, mind pedig a szombati gálaest csillaga, a Magyar Népzenei Nagykövetség meglepetésként lengyelül és magyarul is előadott egy krakowiakot (krakkói táncot). Gesztusuk óriási sikert aratott, a bennem lakozó filológus bestia azonban megállapította, hogy mindkét előadó erősen megkurtított és inkább szlovák, mint magyar szöveggel énekelte a dalt. Otthon megtaláltam közös forrásukat, a Kalamajka együttes felvételét.

Az eredeti lengyel szöveg itt található - talán egyszer veszi valaki a fáradtságot, hogy ilyen formában is előadja, netán le is fordítsa. A sziléziai Śląsk Állami Népi Együttes így énekelte 1986-ban:

A dallam rendkívül népszerű lett Lengyelországban. Már 1834-ben felhasználta egy romantikus zeneszerző, Ignacy Feliks Dobrzański II. szimfóniájának utolsó tételében. A Szolidaritás idején Andrzej Rosiewicz énekes és humorista költötte át Radaros legények (Chłopcy radarowcy) címmel, természetesen a közúti ellenőrzésről, és krakkói sapkában énekelte. Bár a dal végén kiderül, hogy álrendőrökről van szó, a kifejezést a lengyelek a mai rendőrökre is előszeretettel használják. Aki viszont már járt autóval Lengyelországban, az tudja, hogy az itteni vezetők jó része sem ártatlan áldozat.

Magyar-Lengyel Barátság Napja - Katowice, 2015. március 21.

Március 23.-a immár tizedik éve a Magyar-Lengyel Barátság Napja. Az ünnepség felváltva egy-egy magyar és lengyel városban kerül megrendezésre a hivatalos évfordulóhoz legközelebb eső hétvégén. A Barátság Napján hagyományosan jelen vannak a két ország köztársasági elnökei, a testvérvárosok és testvértelepülések polgármesterei, valamint a lengyel-magyar egyesületek és civilszervezetek képviselői. A rendezvénynek otthont adó városok saját hagyományaikra, kulturális örökségükre jellemző főünnepséget és kísérő programokat szerveznek.

Az idei ünnepség házigazdája Katowice, Miskolc testvérvárosa. A két város története és arculata meglehetősen hasonlít egymáshoz, és rendszerváltás utáni átalakulásuk is párhuzamos mederben folyik. Igaz, Sziléziában a nehézipar nem szorult vissza teljesen, a régió meghatározó ágazata a bányászat, a kétmilliós agglomeráció fővárosa azonban egyre inkább oktatási és kulturális központtá kíván válni. A híres Spodek ("Csészealj") sport- és rendezvénycsarnok körül új kulturális zóna létesül, ahol megépült a Nemzetközi Kongresszusi Központ és az Új Sziléziai Múzeum, és októberben nyílt meg a Lengyel Rádió Nemzeti Szimfonikusainak új hangversenyterme, amelynek csúcsminőségű akusztikáját a japán Nagata Acoustics tervezte.

Fotó: katowice.eu

A főünnepségre itt, a Szimfonikusok új épületében kerül sor. Korábban a szomszédos Nemzetközi Kongresszusi Központ előtt a köztársasági elnökök felavatják id. Antall József és Henryk Sławik közös emlékművét. A két hőst nem kell bemutatni azoknak, akik szívükön viselik a lengyel-magyar kapcsolatokat. 1939-ben együtt szervezték meg a lengyel menekültek magyarországi életét, és a Lengyel Tiszti Árvák Otthona fedőnéven működtetett váci intézményben több ezer zsidót mentettek meg. Miután a Gestapo letartóztatta, Sławik az egész felelősséget magára vállalta, amivel megmentette Antall József életét; a nácik Mauthausenben gyilkolták meg.
Az emlékmű január végén így festett:

Fotó: Katowice Város Önkormányzata

A számos kísérő rendezvény között megemlíthetjük a Carton Hungaricum borbemutatóját, a Lengyel-Magyar Barátság Sakktornát, Szirmay Zsanett Soundweaving kiállítását vagy a magyar bábszínház- és filmfesztivált - ez utóbbin nemcsak az elmúlt néhány év filmalkotásait, hanem a Macskafogót is megtekinthetjük, ha éppen Sziléziában járunk.

Magyar-Lengyel Barátság Napja, Katowice, 2015. március 21, kísérő rendezvények: március 16-20. Lengyel nyelvű program itt.