Majówka / Off Camera

Szabadtéri fesztiválmozi a plac Szczepańskin - forrás: krakow.naszemiasto.pl

Bár az időjárás nem kényeztet el bennünket, Krakkó mégis szinte teljesen elnéptelenedett. Tart a majówka, a majális, amely Lengyelországban jóval hosszabb, mint máshol. A lengyelek ugyanis nemcsak május 1.-jét ünneplik, hanem 3.-át is, amely az 1792-es alkotmány beiktatásának évfordulója. A május 3.-ai alkotmány Európa első modern alkotmánya volt; történetéről és rendelkezéseiről itt olvashatunk magyar nyelven. Magyarországon az alkotmány ünnepe az államalapító király egyházi ünnepét elfedő kommunista ünnep volt. Lengyelországban azonban 1981 előtt kifejezetten tilos volt az alkotmány ünnepéről megemlékezni (május 1.-je után a hatóságok minden zászlót leszedettek), 1989-ig között pedig ezen a napon gyakran gumibottal, vízágyúval szétkergetett ellenzéki tüntetésekre került sor. A kommunizmus elleni harcban itt is jelentős szerepet játszott a katolikus egyház, amely május 3.-án tartja Szűz Mária, Lengyelország királynéja ünnepét.

Ma már április utolsó napjaitól május 3.-áig virít a házakon, tereken, parkokban és a villamosokon a fehér-piros lobogó. Rengetegen elutaznak ilyenkor; olyan években, amikor 1.-je keddre, 3.-a pedig csütörtökre esik, sokan a fennmaradó három napra is szabadságot vesznek ki, és kilenc napos előnyaralásra indulnak. Temérdek lengyellel találkozhatunk ilyenkor Budapesten és a magyarországi fürdőhelyeken.

Veronika kettős élete - forrás: youtube.com

Aki Krakkóban marad vagy Krakkóba készül, annak remek programot jelenthet az idén Netia Off Camera néven futó független filmfesztivál. Krakkó immár 9 éve ad otthont az Off Camerának, amelyre olyan ismert rendezők is ellátogattak, mint Luc Besson, Peter Weir vagy Volker Schlöndorff. A fesztiválon szereplő lengyel és külföldi filmalkotásokat nemzetközi zsűri választja ki, amelynek élén mindig ismert lengyel filmes személyiség áll. Az idei megnyitó díszvendége Julie Delpy volt, a zsűri elnöke Krzysztof Zanussi. A filmeket Krakkó legjobb mozijai vetítik: a Főtér sarkán, a reneszánsz Kosos-palota emeletén található Kino Pod Baranami, a szintén az óvárosban működő, százéves múltra visszatekintő ARS (św. Tomasza 11), valamint a modernizmus szellemében épült, ma is izgalmasan ható Kino Kijów (al. Krasińskiego 34), de egy részük a Małopolski Ogród Sztuki (Kis-lengyelországi Művészeti Kert) elnevezésű új, érdekes kialakítású kulturális központban is látható.

Małopolski Ogród Sztuki, ul. Rajska 12 - forrás: architektura.info

A mozikba 15 zł-s belépő érvényes, a belvárosi plac Szczepański szabadtéri képernyőjénél azonban - igaz, vastagon felöltözve - ingyenesen mozizhatunk. A tavalyi év francia, német, angol, spanyol, görög, belga, bosnyák, libanoni, indiai, amerikai stb. alkotásai mellett a retrospektív részben olyan ismert filmek is megjelennek, mint a Million Dollar Hotel, a Hana Bi vagy a Veronika kettős élete. A fesztivál május 8.-áig tart, a részletek a rendezvény honlapján olvashatók lengyel és angol nyelven.

A krakkói betlehem

Betlehem-verseny a Főtéren - forrás: krakow.pl

Holnap, december 3.-án délelőtt lesz a krakkói betlehemépítők versenye - mint 1937 óta minden év december első csütörtökén, a Főtéren, a Mickiewicz-szobornál.

A középkori eredetű betlehemes játékokat a XVIII. században kitiltották a krakkói templomokból, mivel vásári hangulatuk az illetékesek szerint sértette a templomok komolyságát. Az ilyen jellegű népi színdarabokban valóban voltak buffo-szerű elemek; érdemes tudni, hogy a komikum kedvéért a lengyel betlehemes játékokban különböző népek és etnikai csoportok képviselői, így magyarok is szerepeltek, akik általában a lengyeleket a magyar szóra emlékeztető halandzsa-nyelven mondták szerepüket. - A betlehemes játékok kitiltása után népszerűvé váltak a hordozható utcai Betlehem-modellek, amelyek lehetővé tették a köztereken történő színjátszást. Ezekből fejlődött ki a XIX. század második felében a krakkói betlehem (lengyelül: szopka - pajtácska), amelynek jellegzetes elemei a leghíresebb és legfelismerhetőbb krakkói épületeket, vagyis a Mária-templom és a waweli székesegyház tornyait ill. kupoláit, a Posztócsarnokot, a Flórián-kaput vagy a Barbakánt mintázzák. Általában megtalálhatók rajtuk a kulcsfigurák, vagyis a Szent Család, az angyal, az ördög, a krakkói népviseletes alakok, valamint olykor a Lajkonik vagy a krakkói sárkány is. A betlehemépítők hónapokig dolgoznak művükön. Az épületek vázát általában fából és kartonból készítik, amit színes fémfóliával vonnak be, a nagyobb modellek belsejébe sokszor világítást is tesznek, és nem ritka a forgó részekkel vagy mozgó figurákkal ellátott modell sem. A győztes pályaművek - mini, kicsi, nagy és óriás kategóriában - december közepétől február közepéig tekinthetők meg Krakkó Város Történeti Múzeumában, a Főtér sarkán. Aki lemaradna róluk, ne csüggedjen: egy óriási betlehemet egész évben megtekinthet a ferences kolostor kerengőjében.

A ferences kolostor betleheme használat közben, karácsonyi időszakban
Forrás: krakow.naszemiasto.pl

Krakkó és a lengyel függetlenség

Az I. Pótszázad az Oleandry Színház előtt, Krakkó, 1914

November 11.-e a lengyel függetlenség napja, nemzeti ünnep. Az I. világháborút lezáró békerendszer a magyarok számára Trianont jelentette, a lengyelek számára azonban azt, hogy 123 év után az ország ismét megjelent Európa térképén, és kiépíthette önálló államiságát. A 11.-ei időpont természetesen jelképes. Lengyelország függetlenné válása hosszú folyamat eredménye volt, amelynek több állomása is Krakkóhoz köthető.

A lengyel függetlenség egyik legfontosabb alakja, Józef Piłsudski a mai Litvániában született, amely akkor - a feldarabolt Lengyelország korában - az Orosz Birodalomhoz tartozott. Piłsudski szocialista tevékenységéért orosz börtönbe került, szabadulása után költözött a több mozgásteret engedő Galíciába. Politikai-társadalmi tevékenységét elsősorban Krakkóban végezte. 1911-ben itt hozta létre a Lövészszövetség elnevezésű paramilitáris szervezetet, amelyből az I. világháború kitörése után Ausztria beleegyezésével létrehozta az I. Pótszázadot. Az első lengyel katonai alakulat 1914. augusztus 6.-án vonult ki szálláshelyéről, a Błonia mező melletti Oleandry Színházból, majd átlépte a Krakkótól nem messze található osztrák-orosz határt, és Varsó felé vette az irányt, hogy ott oroszellenes felkelést szervezzen. Ezt az eseményt szokás tartani az első olyan lépésnek, amely a lengyel függetlenség visszaszerzéséhez vezetett. A Pótszázad nem járt sikerrel, nem jutott el Varsóba, ám az I. világháborúban harcoló Lengyel Légiók egyik magját képezte.

Krakkó végig megőrizte az I. Pótszázad kivonulásának emlékezetét. Az Oleandry Színház nem maradt ránk, helyén a 30-as években épült (és a háború kitörése miatt csak részben elkészült) Piłsudski Emlékház áll, amelyben ma Függetlenségi Múzeum működik (al. 3-ego Maja 7). A lengyel légiósok 1924-ben tartottak először emlékmenetet a Pótszázad kivonulásának napján. Ezt a hagyományt a 80-as években az ellenzéki csoportok teremtették újjá. Napjainkban is minden évben sor kerül rá: augusztus 6.-ának hajnalán bárki csatlakozhat és egy hét alatt elmenetelhet Kielcéig.

Forrás: Gazeta Wyborcza

Aki csak egyszer is volt a waweli székesegyház kriptájában, annak nem kell megemlíteni, hogy Józef Piłsudski marsall sírja is itt, a lengyel Pantheonban található, de alakjához számos szobor és emléktábla is kapcsolódik Krakkóban. Legmonumentálisabb emlékműve kétségkívül a város melletti erdőben található Piłsudski-halom, amelynek építését 1934-ban, az említett kivonulás 20. évfordulóján kezdték meg. A halom az összes olyan csatamező földjéből készült, ahol az I. világháború alatt lengyelek harcoltak. Derült időben érdemes felkeresni - tetejéről az egész erdő (Lasek Wolski) és a városhoz közelebb eső Kościuszko-halom is látható.

Forrás: Gazeta Wyborcza

1918 október 31.-én, amikor a lengyel függetlenség már ténykérdéssé vált, Galíciában megkezdődött az osztrák helyőrség lefegyverzése. A Krakkó melletti rakowicei repülőtér lengyel legénysége Roman Florek vezetésével elfoglalta a repülőteret, és megakadályozta, hogy a német és osztrák-magyar pilóták gépeikkel együtt Bécsbe meneküljenek. A lefoglalt repülőgépek a megalakuló lengyel légiflotta állományába kerültek át. A krakkói Lengyel Repülési Múzeum birtokában ezért találhatók meg egyes rendkívül ritka I. világháborús harci repülőgépek - a német légierő gépeit ugyanis az I. világháborút lezáró békeszerződések értelmében meg kellett semmisíteni.

A rakowicei repülőtér hangárai - forrás: Lengyel Repülési Múzeum
www.muzeumlotnictwa.pl

Az utóbbi években november 11.-e már nem is elsősorban az állami ünnepségek, hanem a szélsőjobboldai felvonulások okán szerepel a médiában. Számunkra azonban nem fér hozzá kétség, hogy ez a nap Lengyelország történelmi ünnepe, mindannyiunk ünnepe, és nem sajátíthatják ki azok, akikkel Piłsudski, Paderewski* és a száz évvel ezelőtti eseményeket mozgató többi világlátott férfiú messzemenőlegesen nem értene egyet.


*Ignacy Jan Paderewski (1860-1941) - zongorista és zeneszerző, a maga korában világsztár. Az I. világháború alatt komoly diplomáciai tevékenységet folytatott a lengyel függetlenség elismerése érdekében, még Wilson elnökkel is személyesen találkozott. A függetlenség elnyerése után ő lett Lengyelország első köztársasági elnöke.

Felhasznált irodalom
Kis-Lengyelország : Az I. Világháború Keleti Frontjának Útvonala / Szöveg Krzysztof Bzowski, Krzysztof Mroczkowski, Krakkó 2013 (a Kis-Lengyelországi Vajdasági Hivatal kiadványa)

Alacsony-Beszkidek - és ismét Gorlice

Fotó: Michał Bzowski

Üresség

Október-november fordulója annyira gyönyörű idővel köszöntött ránk, hogy hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultunk. Célunk a Krakkótól mintegy 180 km-re délkeletre, az ország déli határa mentén húzódó Alacsony-Beszkidek voltak. Itt található Dukla városka, amelyet Andrzej Stasiuk örökített meg magyarra is lefordított könyvében (egy részlete itt is olvasható). A környező szelíd vonulatú hegyek a háborítatlan természet birodalmának tűnnek - első pillantásra. Egy-egy hosszabb séta alkalmával azonban temető maradványaira vagy elvadult gyümölcsfákra bukkanhatunk. A lemkók földjén járunk ugyanis, akikről krynicai bejegyzésem végén írtam. A természet az ő kitelepítésük után töltötte ki az üresen maradt teret.

Farfurnia - tenni az üresség ellen

Fotó: Michał Kasprzyk
www.farfurnia.pl

A ház, ahol a hétvégét töltöttük, azok közé a helyek közé tartozik, amiket ingyen és bérmentve, de reklámozni kell, mert jobbá teszik az emberiséget. (A Krakkó blog egyébként sem hirdet, hanem társadalmi munka formájában a neki tetsző látnivalókból és eseményekből válogat.) A Zawadka Rymanowska falucska feletti épület neve Farfurnia, vagyis régi lengyel nyelven kerámiaműhely, ez a tevékenysége azonban némileg már háttérbe szorult a vendégház, a gazdaság és a népi hagyományőrző központ funkciója mellett. Janeczka és Michał Kacprzyk tizennyolc évvel ezelőtt költöztek ide, varsói lakásuk árából megvették egy elhagyott téesz földjét, és hangyaszorgalommal építették fel a méretes vendégházat. Sikerük akkora, hogy a vendégek már télen lefoglalják a következő nyári időpontokat. Egyre több nagyvárosi család kívánja ugyanis megtalálni itt azt, amit a civilizáció áldásai mellett elveszített: a természetközeliséget, a nagycsaládot, amelybe automatikusan beépülnek és reggeltől estig kint tücskörésznek a vendéggyerekek, a népszokásokat, a rusztikus tárgyi környezetet, az egyszerű ételeket. Janeczka és Michał hét gyermekéből három ételallergiás és egy vegetáriánus, így a különböző (választott vagy kényszerű) étrendeken élő vendégeknek sem kopik fel az álluk. A mindenevőknek is élményt jelenthet azonban, hogy megkóstolhatják a csalánlevest, a hamuban sült fokhagymát, sőt, olykor akár a szöcskepecsenyét is. A család a felvágottakat, a kecskesajtot, a gyümölcsleveket, lekvárokat és a különböző kenyereket is maga készíti. A nyári időszakban népművészek avatják be az érdeklődőket a gyöngyfűzés, a nemezelés, a fafaragás és egyéb régi hagyományok rejtélyeibe. A házigazdák legnagyobb vállalkozása azonban a családi népzenei és néptánctábor. A részletekről angol nyelven is olvashatunk az esemény honlapján, ahol az idei táboron készült képeket is megtekinthetjük. A helyszín Északkelet-Magyarországról érhető el kényelmesen - Miskolctól csupán 220 km-re található!

A kemencét és a csempéket is a háziak készítették - fotó: M. Bzowski

Az ebédlő-pitvar-nappali csak novemberben mutat ilyen üres képet
Fotó: M. Bzowski

Egy másik üresség

Mindenszentek estéjén Gorlicén keresztül utaztunk vissza Krakkóba. Útközben meglátogattuk azt a katonatemetőt, amelyről a gorlicei áttörés századik évfordulójára készült bejegyzés végén már tettem említést. Gorlicéből az A4-es autópálya felé tartva, Łużna település felett jobb kéz felől találjuk a Pustki (Üresség) magaslatot. Itt épült a közel négyszáz I. világháborús kis-lengyelországi temető egyike, a 123. számot viselő sírkert, amely igazi építészeti és tájtervezési műremek. A temetőkertet Jan Szczepkowski lengyel művész, a tetejét koronázó kápolnát Dušan Jurković szlovák látnok-építész tervezte. A kápolna 1985-ben leégett, de újraépítették, az idei kerek évforduló előtt pedig a sírokkal együtt gyönyörűen felújították. Nem kizárt, hogy a temető hamarosan a Világörökség Listájára is felkerül. A mi látogatásunk alatt ráadásul talán lehető legszebb képét mutatta: derült estén jártunk erre, amikor a falu felől hamvadóban volt még az alkonyat, az erdőben azonban már sötétség honolt, amelyet csak a kápolna világítása és az itt-ott remegő piros mécslángok törtek meg. Ez a káprázatos hely azonban száz évvel ezelőtt borzalmas harcok helyszíne volt. A gorlicei áttörés napjai alatt szükségszerűvé vált a stratégiailag fontos magaslat bevétele, az erdő fái között azonban orosz géppuskaállások rejtőztek. Tadeusz Rozwadowski - a későbbi lengyel vezértábornok és az 1920-as varsói csata haditervének egyik megalkotója - nem tehetett mást: az osztrák-magyar hadsereg jórészt lengyelekből álló, de honvédekkel is segített osztagát szuronyrohamra vezényelte az orosz tűztenger ellen. A meredek hegyoldalon körülbelül ezerkétszáz jobb sorsra érdemes fiatal férfi lelte halálát szeretteitől távol. Emlékezzünk rájuk, adjunk hálát, hogy minden fenyegetettség-érzésünk ellenére jobb korban élünk, és tegyünk meg mindent, hogy ember ismét ne forduljon ember ellen Európában.

Fotó: M. Bzowski

Fotó: Krakkó blog

Ajánlott bejegyzések
Krynica - a lemkók és kitelepítésük
Gorlice 100
Festung Krakau

Krynica

Krynica látképe a Parkheggyel - forrás: krynica.pl

A XX. század végén, amikor még nem közlekedett annyi buszjárat Krakkó és Budapest között, a boldog emlékezetű Ernest Malinowski expresszel utaztam miskolci átszállással. A vonat több mint egy órát töltött Muszynában, ahol mindig kiszálltam, és endorfinmámorban úsztam a nem túl magas, mégis izgalmas formájú hegyek, a buja növényzetű rétek és a kanyargó Poprád folyó láttán. Azóta nem jártam ezen a vidéken, egészen az elmúlt hétvégéig, amelyet Krynicában töltöttünk.

Krynica-Zdrój (nevének jelentése: "forrás-forrás", de a zdrój szó településnevekben gyógyüdülőhelyet jelent) osztrák alapítású történelmi fürdőhely. 1793 óta működik, de a XIX. század második felében vált igazán híressé, ebből az időből származnak jellegzetes épületei.

A Régi Gyógyforrásház (Wikimedia Commons)

Witoldówka Panzió (forrás: Wikimedia Commons)

A két világháború között Zakopane mellett Krynica volt a függetlenné vált Lengyelország művészvilágának egyik legfontosabb üdülő- és szórakozóhelye (a tátrai üdülőközpont történetéről lásd korábbi bejegyzésünket). Jan Kiepura, a világhírű tenor hárommillió dollárért építtette fel a Willa Patriát, a harmincas évek lengyel építészetének egyik gyöngyszemét, ahol feleségével, Eggerth Márta magyar énekesnővel és színésznővel töltötték emigrációjuk előtti utolsó éveiket.

Eggerth Márta és Jan Kiepura a Willa Patria előtt
Forrás: bryla.pl / Narodowe Archiwum Cyfrowe

A hegyekkel körülvett városka ma számos rendezvénynek ad otthont. Agusztusban a Jan Kiepura Európai Fesztiválon lépnek fel az opera, az operett és a musical lengyelországi csillagai, szeptember első felében a Gazdasági Fórumra érkeznek Európa vezető politikusai. Mi a Futófesztivál apropóján utaztunk ide, ahol három napon át mintegy hétezer gyerek és felnőtt vett részt a legkülönbözőbb futásokon. A szokásos távok - 10 km, félmaraton és maraton - mellett volt többek között jelmezes futás (idén a Flintstone család vitte el a pálmát), Mini Runmageddon (1 km-es extrém gyerekfutás, ahol a legsárosabb lurkó kapja az első díjat), valamint 34, 64 és 100 km-es hegyi futás is. Csapatunk 64 km-t futó tagjára várva többször végighaladtam a sétálóutcán, felkerestem a parkokat, szökőkutakat, szobrokat, majd az eredeti 1937-es kocsin felsiklottunk a Parkhegyre, amelynek a tetején nyáribobpálya és csúszdarendszer működik.

Az 1937-es sikló - forrás: krynica.pl

Adrenalin-hullám - fotó: Bzowska Natália

A közeli Muszyna és Piwniczna-Zdrój szintén gyógyüdülőhelyek, de kiránduló- és síközpontokat is szép számmal találunk a környéken. A vidék egykor az unitus vallású, ukrán nyelvjárást beszélő lemkó népcsoport egyik lakóhelye volt, az 1947-es Visztula akció során azonban a lemkók jelentős részét kitelepítették. Az akció célja az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) megfékezése és egy független ukrán terület kikiáltásának megakadályozása volt, "mellékhatásaként" azonban tömegek váltak gyökértelenné, és megszűnt az egykori Lengyelországra olyannyira jellemző nyelvi, vallási és kulturális sokszínűség. A lemkók sorsát jól példázza a világhírű naiv festő, "Nikifor Krynicki" (Epifan Drowniak, 1895-1968) élettörténete, akit az ország túlsó felén található, korábban Németországhoz tartozó és tökéletesen idegen Szczecinbe telepítettek át. A félanalfabéta és siket anya gyermekeként is kommunikációs gondokkal küszködő művész nem értette meg - vagy nem akarta megérteni - a kommunista hatalom rendelkezéseit, ezért hamarosan újra megjelent Krynicában. Két újabb kitelepítés és visszatérés után a csinovnyikok feladták, és álnéven jelentették be a városban. Évtizedeken át tartó nyomora és megaláztatásai után csak élete utolsó éveiben kapott elismerést. A művész különös alakjáról film is készült, amelyről a budapesti Lengyel Intézet honlapján olvashatunk. Képeiből gazdag gyűjteményt őriz a krynicai sétálóutca gyönyörű épületében található Nikifor Múzeum.

Nikifor (Wikimedia Commons)

Nikifor Krynicki: A krynicai pályaudvar látképe, 1935. Forrás: magazynsztuki.pl

Forrás: polskieradio.pl

Krynica, Nikifor Múzeum - forrás: muzeumsacz.pl

A szczawniki volt unitus (ma római katolikus) Szent Dömötör-templom, a lemkó faépítészet egyik remeke
Fotó: Krakkó blog

Wianki. Krakkói Szent Iván-éj a zene ünnepén

Az év legrövidebb éjszakáján a lengyelek pogány eredetű ünnepet ültek (noc Kupały, sobótka), amelynek más népeknél is ismert indoeurópai rítusai (tűzugrás, párválasztás, erdei séta) és tipikusan szláv elemei is voltak. Ez utóbbiak közé tartozott a koszorúdobás (a wianki név "koszorúkat" jelent). A lányok ilyenkor virágfüzért fontak, amit vízbe dobtak. Ha egy legény kihalászta, hamarosan férjhez mentek, ha a koszorú elúszott, hosszabb ideig kellett várniuk, ha azonban fennakadt vagy elégett, pártában maradtak. A koszorúfonás szokása állítólag Varsóból érkezett Krakkóba a 19. században. A Visztula-parti tűzijáték szokása a II. világháború után honosult meg. A kilencvenes években a Wianki tipikus diákfesztivál volt szabadtéri koncertekkel és rengeteg sörrel, majd egyre kommerszebb formát öltött. Igaz, a szervezők igyekeztek rangos fellépőket találni, az egyik csillag a brit Jamiroquai együttes volt - ám a tömeg lassan elviselhetetlenné vált, a víz felhangosította és messze vitte a koncertek zaját, a füves folyópart igencsak megsínylette az átvonuló cipőtalpak millióit, rossz idő esetén pedig könnyen mocsári szörnnyé válhattak a résztvevők. Valószínűleg ezért tették át az ünnepséget a város több helyszínére, ahol egymással párhuzamosan zajlanak majd a koncertek.

A zene világnapja (jún. 21.) jegyében a Wianki egyre inkább igényes, sokszínű rendezvénnyé válik. Már tavalyelőtt - még a Visztula partján - szerepelt rajta a város rangos régizenei együttese, a Capella Cracoviensis. Idén a zenekar Bach, Telemann és Händel legnépszerűbb darabjait játssza, vagyis "könnyen hallgatható" barokk zenét kapunk életteli, virtuóz előadásban (plac Szczepański, 17.30). A Capellát a Simfonietta Cracovia követi (2010: a Chopin Odyssey, 19.00), majd a pogány rítusokat idéző táncelőadásra kerül sor (Art Color Ballet, WATAHA The Slavic Drummers, Strojone, 20.30), végül 23 órától silent techno buli várja a partiarcokat.

A Főtéren elhelyezett Hard Rock Cafe színpadon lengyel rock-, electro- és popformációkat hallhatunk. A Kis Piactér (Mały Rynek) érdekessége a Qirim krími tatár népi együttes fellépése lesz (17:00), majd ukrán-tatár jazz-folk koncertet hallhatunk (Usain Bekirov Trio, 17.30). Jelenleg mindkét együttes Lvivben működik, fellépésükre Krakkó és Lviv testvérvárosi kapcsolatának húsz éves évfordulója ad alkalmat, aminek apropóján más rendezvények is vannak a városban. De lesz még jazz-színpad a Mária-templom melletti téren (kétlem, hogy nem fog bezavarni a szomszédos Hard Rock Cafe színpad), alternatív koncertek a kazimierzi plac Nowyn, szláv hagyományok a nowa huta-i tónál... a Visztula partján pedig ezúttal tangóestre kerül sor (ul. Powiśle, 20.00), majd hagyományos tűzijáték zárja a rendezvényt (22.30).

A kísérő programok közül érdemes megemlíteni a Szent Iván-napi vásárt (Jarmark Świętojański), ami egyfajta középkori Mesterségek Ünnepe lovagi tornákkal, divat-, tánc- és egyéb bemutatókkal fűszerezve. Mind a standok, mind az árusok és résztvevők ruhái igyekeznek korhű látványt nyújtani; pár éve, amikor mi látogattunk ide, még a fogadóban is szalonnás-aszalt szilvás köleskását, zsíros kenyeret és szűretlen sört lehetett kapni. A riportfilm szerint a tavalyi vásár is hasonló hangulatú volt, ezért idén is ilyesmire számíthatunk.

Wianki - Święto Muzyki, http://www.wianki.krakow.pl/en

Lengyel húsvét II. - keresztény és pogány hagyományok

Fotó: Krakkó blog

A vasárnapi "húsvéti reggelit" nem sietik el a lengyelek. Az ünnepi asztalt puszpángágakkal, barkával, virágokkal díszítik, a saláták, felvágottak és a hagyományosan hagymahéjjal, ma már ételfestékkel színezett tojások valóságos szín- és ízkavalkádot hoznak létre. A lakomát az előző nap megszentelt tojásokkal kezdik, megtörik és boldog húsvétot kívánnak egymásnak. Ezután következik a leves, ami általában żurek - erjesztett rozslisztből készült savanyú leves (régi magyar szóval cibereleves) kolbásszal vagy más füstölt hússal és tojással, vagy barszcz biały - búzalisztből erjesztett, kevésbé karakteres és tejföllel, krumplival szelídített savanyú leves, ritkán barszcz czerwony, vagyis savanyú céklaleves. A felvágottak mellett sülteket, pástétomokat is szokás készíteni, és természetesen elmaradhatatlan a tojás és a torma. A sütemények között a legfontosabb a babka, vagyis a kuglóf. Jellegzetes húsvéti édesség a pascha - cukros, tojássárgás túrómasszából formázott, sütés nélkül készített kerek pudingszerűség, amely az orosz konyhából került a lengyel hagyományba (de ezt inkább ne szellőztessük lengyel házigazdáink előtt). A mazurek vastag, omlós tésztalapból és émelyítően édes bevonatból készült sütemény - készülhet cukor-, karamell- vagy csokimázzal, esetleg szárított gyümölcsökkel és diófélékkel (mazurek bakaliowy). A sima felületű mázakat gyakran cukormázzal vagy mazsolával és mandulapehellyel díszítik: barkaágakat, hímes tojást, Alleluja feliratot és más húsvéti szimbólumokat kanyarítanak a sütemény tetejére.

Húsvét hétfőn nem kell aggódnunk amiatt, hogy a locsolók összevissza büdösítenek a parfümjeikkel - a lengyelek kizárólag vízzel locsolnak. Viszont nemcsak a látogatók, hanem az utcákon garázdálkodó kisebb és nagyobb, ill. örök gyerekek is váratlanul lefröcskölhetnek, úgyhogy résen kell lennünk, ha kimerészkedünk otthonról.

Húsvét másnapján Salwator városnegyedben, a ciszterci nővérek Visztula-parti kolostora mellett, az Emaus és a św. Bronisławy utcák metszéspontjánál a középkor óta búcsút rendeznek. Az ünnepség neve Emaus (az emmauszi vacsora emlékére). Az ünnepi misét a krakkói érsek celebrálja, a legtöbben azonban a kirakodóvásár miatt látogatnak ide, ahol az árusok léggömböt, mézeskalácsot és más édességeket, agyagsípokat és zenélő vagy Tórát tanulmányozó zsidókat ábrázoló megdöbbentő fafigurákat kínálnak.

Kedden egy másik hagyományos rendezvényre kerül sor a Podgórze városrészben található Krakus halmánál (Kopiec Krakusa). A Rękawka eredete pogány halottünnepig nyúlik vissza, amelynek résztvevői a dombról tojást, más ételeket és pénzérmeket gurítottak a lent várakozó gyerekeknek és szegényeknek.A szokást az osztrákok betiltották, a független Lengyelországban azonban újjáéledt. 2000 óta a Rękawkát szláv hagyományőrzők rendezik, akik sátrakat állítanak fel a domb körül, és a kora középkor hangulatát idézik fel a látogatók előtt. Idén 12-kor, máglyagyújtással kezdődik az ünnepség, 13 órakor Marzanna-szertartásra kerül sor, de lesz boszorkánypárbaj (15.25), csatajelenet (15.30) és koncert is (17.45). Kívánjuk, hogy járjon eredménnyel a szertartás, és végre Krakkóban is beköszöntsön az igazi tavasz.

Lengyel húsvét I.

Fotó: Krakkó blog

Bár az időjárás bekeményített és a Tátrában már hull a hó, minden jel arra mutat, hogy mégis lesz idén húsvét. A húsboltokban és a cukrászdákban nagy a tolongás, az ismerősök és az ismeretlenek "vidám ünnepeket", "finom tojást" és "nedves locsolkodást" kívánnak egymásnak. A nőkben, főleg az idősebbekben gyűlik a feszültség, mert a XXI. században is általában ők viselik a vállukon az ünnep összes terhét, a rituális nagytakarítást és a körülbelül kétnapos sütés-főzést. A "húsvéti reggelire" alaposan fel kell készülni, a tojás, a felvágottak és a sokféle sütemény mellett savanyú levest, salátákat, egyes helyeken pástétomokat is szokás tálalni - de ami a legfontosabb, az ételszentelésre vitt kosárba is el kell készíteni a belevalót.

Nagyapám mesélte gyerekkoromban, hogyan vitte ükanyám Somogyban a szentelni való ételt kosárban a templomba. Ezért nem volt idegen tőlem a lengyel ételszentelés látványa. Később megtudtam, hogy Erdélyben még mindig él ez a szokás, de húsvét vasárnap reggel. A lengyelek szombaton viszik a templom elé a zöld puszpángágakkal díszített, vászonszalvétával csinosan letakart vagy kibélelt kosaracskákat. Fontos a kosárba kerülő ételek szimbolikája. A tésztából, cukormázból vagy gipszből készült bárányforma és a kenyérdarab Krisztust, a só a "föld sóját", a romlás megakadályozását, a torma az életerőt és a feltámadást, a tojás az új életet, a felvágott (általában kolbászdarab) a család gazdagságát jelenti. Sokan külön kisméretű kuglófot is sütnek, de számos cukrászda és pékség is kínál ilyen apró, kosárba tehető süteményt, bár a hagyomány azt tartja, hogy saját kezűleg kell készíteni. A templomok előtt leterített asztalok állnak, erre helyezik a hívek a sok csinos kosárkát, a pap pedig rendszeres időközökben kijön, imádkozik, majd szentelt vízzel hinti meg az ételeket.

(Ha valaki a Szent Három Nap lelki dimenzióját szeretné megélni Krakkóban, a domonkosokat válassza, de legyen kitartó. A nagycsütörtöki mise este 7-től kb. két óra hosszat, a feltámadási mise pedig este 9-től kb. négy óra hosszat tart, ráadásul ülőhely reményében érdemes egy órával korábban érkezni.)

Virágvasárnap - ki viszi el a pálmát?

Fotó: Krakkó blog

Hivatalosan csak szombaton nyílik meg a húsvéti vásár a krakkói főtéren, bár egyik-másik bódé már tegnap kínálta portékáját. Péntektől regionális gasztronómiai fesztivál veszi kezdetét, szombaton pedig néptáncegyüttesek lépnek fel: 11.45-kor és 12.20-kor a felnőttekből álló, színvonalas Krakowiacy együttes, 13 órakor pedig a szintén nagy hagyományokkal rendelkező Dzieci Krakowa gyermek és ifjúsági formáció szereplését láthatjuk.

A vasárnapi program középpontjában a "pálmák" állnak. Mint tudjuk, Jézus a halála előtti vasárnapon szamárháton vonult be Jeruzsálembe, a nép pedig ruhákat és ágakat - János evangéliumában pálmaágakat - terített a lába elé. Magyarországon a katolikusok barkaágakat visznek a templomba, a lengyelek azonban színes száraz virágokból készítenek ún. "pálmát", ezt szenteli meg a pap a virágvasárnapi misén. A főtéren 11.45-kor, a csöpp Szent Adalbert templom előtt van pálmaszentelés. A néphit szerint a megszentelt pálmát nem szabad kidobni, a legjobb egy évig otthon őrizni, majd elégetni.

A pálmaszentelés után pálmaszépségversenyre kerül sor. Hasonló rendezvényt tartanak a kis-lengyelországi Lipnica Murowana falucskában, ahol Lengyelország legnagyobb pálmáit készítik. A település másik nevezetessége a XV. századi Szent Lénárd fatemplom, amely felkerült az UNESCO Világörökség Listájára.

Forrás: Wikimedia Commons

A falu Bochniától 16 km-re, Nowy Wiśnicztől 8 km-re fekszik. A virágvasárnap elég zimankósnak ígérkezik, de egy szép tavaszi napon autóval bejárhatjuk a környéket: Lipnica után a nowy wiśnicz-i reneszánsz kastélyt, majd az évről évre érdekesebben berendezett - és a wieliczkainál kevésbé forgalmas és túlterhelt - bochniai sóbányát tekinthetjük meg.

Szilézia. Magyar katonák, krakkói legények

A szombati katowicei Magyar-Lengyel Barátság Napjáról a legnagyobb lengyel és magyar hírportálok számoltak be (a legátfogóbb leírás és képgaléria a hirado.hu honlapon található). Áder János és a magyarországi delegációk ellátogattak Katowice-Murckiba is, amelynek a története szintén a fenti linken olvasható. Teljes megértéséhez érdemes hozzátennünk, hogy Katowice és környéke csak 1921-ben, három felkelés után vált Lengyelország részévé. A két világháború között a Sziléziai Vajdaság autonóm terület volt. 1939-ban a németek közvetlenül a Harmadik Birodalomhoz csatolták, és a katonaköteles férfiakat a Wehrmachtba sorolták be. A helyi lakosok ezért nem tekintették a Murckiban állomásozó magyar katonákat megszállóknak, sokkal inkább sorsközösséget éreztek velük, találkoztak, beszélgettek, és haláluk után is megemlékeztek róluk.

A szombati ünnepség előestéjén Herczegh Anita és Anna Komorowska a Katowicei Wojciech Kilar Zeneművészeti Szakközépiskola és a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola közös növendékhangversenyén vett részt - erről az eseményről egyelőre csak a lengyel köztársasági elnöki portál beszámolóját találtam. A vendégek megtekintették a Képesek-e együttműködni a fiatal lengyelek és magyarok? című projekt keretében létrejött kiállítást. A miskolci és katowicei fiatalok munkáiból itt láthatunk egy csokorravalót (a fényképek az oldal alján, a szöveg alatt jelennek meg).

Mind a pénteki koncert egyik szólistája, Bognár Lili Janka, mind pedig a szombati gálaest csillaga, a Magyar Népzenei Nagykövetség meglepetésként lengyelül és magyarul is előadott egy krakowiakot (krakkói táncot). Gesztusuk óriási sikert aratott, a bennem lakozó filológus bestia azonban megállapította, hogy mindkét előadó erősen megkurtított és inkább szlovák, mint magyar szöveggel énekelte a dalt. Otthon megtaláltam közös forrásukat, a Kalamajka együttes felvételét.

Az eredeti lengyel szöveg itt található - talán egyszer veszi valaki a fáradtságot, hogy ilyen formában is előadja, netán le is fordítsa. A sziléziai Śląsk Állami Népi Együttes így énekelte 1986-ban:

A dallam rendkívül népszerű lett Lengyelországban. Már 1834-ben felhasználta egy romantikus zeneszerző, Ignacy Feliks Dobrzański II. szimfóniájának utolsó tételében. A Szolidaritás idején Andrzej Rosiewicz énekes és humorista költötte át Radaros legények (Chłopcy radarowcy) címmel, természetesen a közúti ellenőrzésről, és krakkói sapkában énekelte. Bár a dal végén kiderül, hogy álrendőrökről van szó, a kifejezést a lengyelek a mai rendőrökre is előszeretettel használják. Aki viszont már járt autóval Lengyelországban, az tudja, hogy az itteni vezetők jó része sem ártatlan áldozat.

Napfogyatkozás és napéjegyenlőség

Miközben ezeket a sorokat írom, a Hold korongja halad el a Nap előtt. Fátyolossá vált a tavaszias verőfény. Holnap azonban már új erőre kap: itt a napéjegyenlőség, a pogány szlávok fontos ünnepe, amelynek rítusát ma is megülik - a krakkói óvodások és futók legalábbis biztosan.

A magyar néphagyományban is megtaláljuk a kiszebábot, amelyet tavasz elején (virágvasárnap) énekelve végigvittek a falun, majd elégettek vagy vízbe dobtak. Minden bizonnyal a szlávok szokását vehettük át, akik Marzanna (Morana, Marena stb.) tél- és halálistennő uralmát igyekezték megtörni a rítussal. Ma is készülnek Marzanna-figurák - főleg az oktatási intézményekben -, amelyek Krakkóban rendszerint a Visztulában végzik (szegény folyó nemcsak ilyenkor, hanem három hónappal később, Szent Iván napján is megkapja a magáét, amikor a lányok virágkoszorút dobnak a hullámaiba). A Błonia-mező melletti Rudawa folyócskába holnapután a 12. Krakkói Marzanna Félmaraton résztvevői fojtják a télistennőt, majd 21 ill. 10 kilométert futnak a Visztula partján és az óváros utcácskáin.

XII Krakowski Półmaraton Marzanny, 2015. március 22., 11 óra