Krakkó és a lengyel függetlenség

Az I. Pótszázad az Oleandry Színház előtt, Krakkó, 1914

November 11.-e a lengyel függetlenség napja, nemzeti ünnep. Az I. világháborút lezáró békerendszer a magyarok számára Trianont jelentette, a lengyelek számára azonban azt, hogy 123 év után az ország ismét megjelent Európa térképén, és kiépíthette önálló államiságát. A 11.-ei időpont természetesen jelképes. Lengyelország függetlenné válása hosszú folyamat eredménye volt, amelynek több állomása is Krakkóhoz köthető.

A lengyel függetlenség egyik legfontosabb alakja, Józef Piłsudski a mai Litvániában született, amely akkor - a feldarabolt Lengyelország korában - az Orosz Birodalomhoz tartozott. Piłsudski szocialista tevékenységéért orosz börtönbe került, szabadulása után költözött a több mozgásteret engedő Galíciába. Politikai-társadalmi tevékenységét elsősorban Krakkóban végezte. 1911-ben itt hozta létre a Lövészszövetség elnevezésű paramilitáris szervezetet, amelyből az I. világháború kitörése után Ausztria beleegyezésével létrehozta az I. Pótszázadot. Az első lengyel katonai alakulat 1914. augusztus 6.-án vonult ki szálláshelyéről, a Błonia mező melletti Oleandry Színházból, majd átlépte a Krakkótól nem messze található osztrák-orosz határt, és Varsó felé vette az irányt, hogy ott oroszellenes felkelést szervezzen. Ezt az eseményt szokás tartani az első olyan lépésnek, amely a lengyel függetlenség visszaszerzéséhez vezetett. A Pótszázad nem járt sikerrel, nem jutott el Varsóba, ám az I. világháborúban harcoló Lengyel Légiók egyik magját képezte.

Krakkó végig megőrizte az I. Pótszázad kivonulásának emlékezetét. Az Oleandry Színház nem maradt ránk, helyén a 30-as években épült (és a háború kitörése miatt csak részben elkészült) Piłsudski Emlékház áll, amelyben ma Függetlenségi Múzeum működik (al. 3-ego Maja 7). A lengyel légiósok 1924-ben tartottak először emlékmenetet a Pótszázad kivonulásának napján. Ezt a hagyományt a 80-as években az ellenzéki csoportok teremtették újjá. Napjainkban is minden évben sor kerül rá: augusztus 6.-ának hajnalán bárki csatlakozhat és egy hét alatt elmenetelhet Kielcéig.

Forrás: Gazeta Wyborcza

Aki csak egyszer is volt a waweli székesegyház kriptájában, annak nem kell megemlíteni, hogy Józef Piłsudski marsall sírja is itt, a lengyel Pantheonban található, de alakjához számos szobor és emléktábla is kapcsolódik Krakkóban. Legmonumentálisabb emlékműve kétségkívül a város melletti erdőben található Piłsudski-halom, amelynek építését 1934-ban, az említett kivonulás 20. évfordulóján kezdték meg. A halom az összes olyan csatamező földjéből készült, ahol az I. világháború alatt lengyelek harcoltak. Derült időben érdemes felkeresni - tetejéről az egész erdő (Lasek Wolski) és a városhoz közelebb eső Kościuszko-halom is látható.

Forrás: Gazeta Wyborcza

1918 október 31.-én, amikor a lengyel függetlenség már ténykérdéssé vált, Galíciában megkezdődött az osztrák helyőrség lefegyverzése. A Krakkó melletti rakowicei repülőtér lengyel legénysége Roman Florek vezetésével elfoglalta a repülőteret, és megakadályozta, hogy a német és osztrák-magyar pilóták gépeikkel együtt Bécsbe meneküljenek. A lefoglalt repülőgépek a megalakuló lengyel légiflotta állományába kerültek át. A krakkói Lengyel Repülési Múzeum birtokában ezért találhatók meg egyes rendkívül ritka I. világháborús harci repülőgépek - a német légierő gépeit ugyanis az I. világháborút lezáró békeszerződések értelmében meg kellett semmisíteni.

A rakowicei repülőtér hangárai - forrás: Lengyel Repülési Múzeum
www.muzeumlotnictwa.pl

Az utóbbi években november 11.-e már nem is elsősorban az állami ünnepségek, hanem a szélsőjobboldai felvonulások okán szerepel a médiában. Számunkra azonban nem fér hozzá kétség, hogy ez a nap Lengyelország történelmi ünnepe, mindannyiunk ünnepe, és nem sajátíthatják ki azok, akikkel Piłsudski, Paderewski* és a száz évvel ezelőtti eseményeket mozgató többi világlátott férfiú messzemenőlegesen nem értene egyet.


*Ignacy Jan Paderewski (1860-1941) - zongorista és zeneszerző, a maga korában világsztár. Az I. világháború alatt komoly diplomáciai tevékenységet folytatott a lengyel függetlenség elismerése érdekében, még Wilson elnökkel is személyesen találkozott. A függetlenség elnyerése után ő lett Lengyelország első köztársasági elnöke.

Felhasznált irodalom
Kis-Lengyelország : Az I. Világháború Keleti Frontjának Útvonala / Szöveg Krzysztof Bzowski, Krzysztof Mroczkowski, Krakkó 2013 (a Kis-Lengyelországi Vajdasági Hivatal kiadványa)