Andrzej Wajda temetése

Kép a Hamu és gyémánt c. filmből - forrás: Cyfroteka.pl

"Csak hamu marad, hogy hulladék gyanánt
Széjjelszóródjék a szélben? – vagy marad
A hamu mélyén csillagfényű gyémánt,
Örök győzelmet hirdető virradat!..."

(Cyprian Kamil Norwid: A kulisszák mögött - Radó György fordítása)

Nem tisztem írni Andrzej Wajdáról - megtették ezt már mások, akik jobban ismerik és értik korszakokon átívelő művészetét. Két dologról írok csak: hogy nekem mit jelentett Wajda, s hogy mit jelentett Krakkónak. Nekem katarzist. Minden egyes filmjével. A lengyel irodalom legnagyobb remekeit vonultatta fel a szemem előtt, olyan értelmezésben, amely nem halványította el és nem hamisította meg az eredeti mű mondanivalóját, sőt, még rátett egy lapáttal. Én pedig egyre közelebb éreztem magamhoz ezt az irodalmat, ezt a kultúrát. A Pan Tadeusz nézése közben jött el az a pillanat, amikor már a magaménak éreztem.

Hogy Krakkónak mit jelentett Wajda, azt minden ideérkező láthatja. A város szívében, a Mindenszentek terén (pl. Wszystkich Świętych), a Városháza mellett áll a Wyspiański-pavilon, melyet a város a filmrendező kezdeményezésére állított. A pavilonban idegenforgalmi információs iroda működik, legszembetűnőbb és legfontosabb feladata azonban az, hogy három lengyel királyokat ábrázoló üvegablaknak adott helyet. Terveiket a zseniális krakkói összművész, Stanisław Wyspiański (1869-1907) készítette a Wawel székesegyháza számára. A XX. század elején azonban a három alkotás túl radikálisnak tűnt. A művész Jámbor Henriket halála pillanatában ábrázolta (tatárok ölték meg a legnicai csatatéren), Nagy Kázmérnak az oszladozó holttestét mutatta be (Wyspiański jelen volt a király szarkofágjának felnyitásánál), saját védőszentje, Szent Szaniszló pedig furcsa szellem vagy látomás formájában szerepel a tervein. Az üvegablakok ezért csak a XXI. század elején készültek el az S. G. Żeleński Krakkói Üvegablak Műhelyben, ugyanott, ahol száz évvel korábban maga a mester is alkotott.

A Wyspiański-pavilon - forrás: krakow.pl

Stanisław Wyspiański: Nagy Kázmér - az üvegablak és tervei az S. G. Żeleński Krakkói Üvegablak MűhelybenForrás: krakow.pl  

Wajda és felesége, Krystyna Zachwatowicz másik nagyszabású krakkói műve a Manggha Japán Művészeti és Műszaki Múzeum, amely a nevét Feliks Jasieński "Manggha" műgyűjtőről kapta. A markáns, hullámvonalú épület talán az egyik első olyan kortárs építészeti alkotás volt, amely Krakkó központjában, a Visztula partján kapott helyet. Remekül látni a Wawel várából, kilátóteraszáról pedig remek fotók készíthetők az üvegfalán visszatükröződő Wawelről. Kiállításai szinte kivétel nélkül rendkívül érdekesek, a látogatás és művelődés után pedig japán teázó-szusizójában pihenhetünk meg. A múzeum már akkor gondolt a gyerekekre és akkor szervezett nekik külön programokat és gyereksarkot, amikor ez még messze nem volt trendi dolog. Nemrég új épülettel bővítették, ez az Európa - Távol-Kelet Galéria. Az intézményben október 27.-éig tekinthető meg az az Andrzej Wajdáról szóló kiállítás, amely eredetileg a művész 90. születésnapjára készült.

A "Manggha" a Wawelből - forrás: Wikipédia

Andrzej Wajda gyászmiséjét 14.30-kor tartják a Mindenszentek terén, a domonkos templomban. Hamvait Salwator városrész műemlék temetőjében helyezik örök nyugalomra.

Majówka / Off Camera

Szabadtéri fesztiválmozi a plac Szczepańskin - forrás: krakow.naszemiasto.pl

Bár az időjárás nem kényeztet el bennünket, Krakkó mégis szinte teljesen elnéptelenedett. Tart a majówka, a majális, amely Lengyelországban jóval hosszabb, mint máshol. A lengyelek ugyanis nemcsak május 1.-jét ünneplik, hanem 3.-át is, amely az 1792-es alkotmány beiktatásának évfordulója. A május 3.-ai alkotmány Európa első modern alkotmánya volt; történetéről és rendelkezéseiről itt olvashatunk magyar nyelven. Magyarországon az alkotmány ünnepe az államalapító király egyházi ünnepét elfedő kommunista ünnep volt. Lengyelországban azonban 1981 előtt kifejezetten tilos volt az alkotmány ünnepéről megemlékezni (május 1.-je után a hatóságok minden zászlót leszedettek), 1989-ig között pedig ezen a napon gyakran gumibottal, vízágyúval szétkergetett ellenzéki tüntetésekre került sor. A kommunizmus elleni harcban itt is jelentős szerepet játszott a katolikus egyház, amely május 3.-án tartja Szűz Mária, Lengyelország királynéja ünnepét.

Ma már április utolsó napjaitól május 3.-áig virít a házakon, tereken, parkokban és a villamosokon a fehér-piros lobogó. Rengetegen elutaznak ilyenkor; olyan években, amikor 1.-je keddre, 3.-a pedig csütörtökre esik, sokan a fennmaradó három napra is szabadságot vesznek ki, és kilenc napos előnyaralásra indulnak. Temérdek lengyellel találkozhatunk ilyenkor Budapesten és a magyarországi fürdőhelyeken.

Veronika kettős élete - forrás: youtube.com

Aki Krakkóban marad vagy Krakkóba készül, annak remek programot jelenthet az idén Netia Off Camera néven futó független filmfesztivál. Krakkó immár 9 éve ad otthont az Off Camerának, amelyre olyan ismert rendezők is ellátogattak, mint Luc Besson, Peter Weir vagy Volker Schlöndorff. A fesztiválon szereplő lengyel és külföldi filmalkotásokat nemzetközi zsűri választja ki, amelynek élén mindig ismert lengyel filmes személyiség áll. Az idei megnyitó díszvendége Julie Delpy volt, a zsűri elnöke Krzysztof Zanussi. A filmeket Krakkó legjobb mozijai vetítik: a Főtér sarkán, a reneszánsz Kosos-palota emeletén található Kino Pod Baranami, a szintén az óvárosban működő, százéves múltra visszatekintő ARS (św. Tomasza 11), valamint a modernizmus szellemében épült, ma is izgalmasan ható Kino Kijów (al. Krasińskiego 34), de egy részük a Małopolski Ogród Sztuki (Kis-lengyelországi Művészeti Kert) elnevezésű új, érdekes kialakítású kulturális központban is látható.

Małopolski Ogród Sztuki, ul. Rajska 12 - forrás: architektura.info

A mozikba 15 zł-s belépő érvényes, a belvárosi plac Szczepański szabadtéri képernyőjénél azonban - igaz, vastagon felöltözve - ingyenesen mozizhatunk. A tavalyi év francia, német, angol, spanyol, görög, belga, bosnyák, libanoni, indiai, amerikai stb. alkotásai mellett a retrospektív részben olyan ismert filmek is megjelennek, mint a Million Dollar Hotel, a Hana Bi vagy a Veronika kettős élete. A fesztivál május 8.-áig tart, a részletek a rendezvény honlapján olvashatók lengyel és angol nyelven.

Magyar királylány ette az első krakkói perecet :)

Fotó: Krakkó blog

Nincs olyan turista, aki Krakkóban járva ne evett volna perecet (hacsak nem él gluténmentes étrenden - akkor Krakkóban ezeket javasolom neki). Magyarul azonban még nem láttam külön cikket erről a finomságról, úgyhogy itt most kerek perec megmondjuk róla az igazságot.

A krakkói perec hivatalos neve obwarzanek, ami szabad fordításban "rövid ideig főtt"-et jelent. Sütés előtt egy pillanatra valóban forró vízbe mártják, ez adja jellegzetes állagát. A főzés nem tipikusan krakkói technika - Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon is készítettek sült-főtt perecet. Ami a krakkói finomságot a főzés mellett egyedivé teszi, az a sodrott karikaforma és a készítés helye. Az obwarzanek ugyanis védett eredetű termék, csak Krakkó városában, valamint a krakkói és a wieliczkai járás településein süthető. Többféle ízben kapható - a sós, a mákos és a szezámmagos mellett ma már sajtos vagy magkeverékes perecet is vásárolhatunk.

Forrás: krakow.pl

Az obwarzanek első említése 1394-ből származik. Jagelló Ulászló király és felesége, Anjou (Szent) Hedvig udvartartásának számfejtője írta le ezeket a szavakat: "Dla królowej pani pro circulis obrzanky 1 grosz" ("Királyné asszonynak pro circulis perec 1 garas"). Vagyis Nagy Lajos királyunk lánya volt az első név szerint ismert ember, akiről tudjuk, hogy fogyasztotta az akkor még csak nagyböjt idején sütött krakkói perecet. Száz évvel később, 1496-ban János Albert király privilégiumot adott a krakkói pékeknek, amelyben megtiltotta, hogy más városok is készíthessenek ilyen perecet - vagyis az obwarzanek már több mint ötszáz éve védett eredetű krakkói termék.

Bagel - forrás: Wikimedia Commons

Sok lengyel tévesen német eredetű szóval precelnek nevezi az obwarzaneket - a precel azonban a mi perecformánkra készült sós süteményt jelenti. A külföldiek a bagellel szolták összetéveszteni, amely azonban egészen más sütemény, a zsidó konyha készítménye, nem főzik és nem csavarják, a végeredmény pedig az obwarzaneknél jóval puhább és omlósabb sima karika. A bagel neve a jiddis beiglből származik, vagyis a mi bejglinkkel egy tőről fakad, gyökerét pedig a német beugen ("hajlít") ige képezi. Egy 1610-es forrás szerint az asszonyok gyermekszülés után kaptak ingyen bagelt a városi tanácstól. New Yorkban lengyel zsidó bevándorlók tették népszerűvé a karika alakú péksüteményt, amely a tengerentúli ív (Bogen) befutása után visszatért Krakkóba, és ma ismét kapható Kazimierz városnegyed egyik éttermében.

Krakkó és a lengyel függetlenség

Az I. Pótszázad az Oleandry Színház előtt, Krakkó, 1914

November 11.-e a lengyel függetlenség napja, nemzeti ünnep. Az I. világháborút lezáró békerendszer a magyarok számára Trianont jelentette, a lengyelek számára azonban azt, hogy 123 év után az ország ismét megjelent Európa térképén, és kiépíthette önálló államiságát. A 11.-ei időpont természetesen jelképes. Lengyelország függetlenné válása hosszú folyamat eredménye volt, amelynek több állomása is Krakkóhoz köthető.

A lengyel függetlenség egyik legfontosabb alakja, Józef Piłsudski a mai Litvániában született, amely akkor - a feldarabolt Lengyelország korában - az Orosz Birodalomhoz tartozott. Piłsudski szocialista tevékenységéért orosz börtönbe került, szabadulása után költözött a több mozgásteret engedő Galíciába. Politikai-társadalmi tevékenységét elsősorban Krakkóban végezte. 1911-ben itt hozta létre a Lövészszövetség elnevezésű paramilitáris szervezetet, amelyből az I. világháború kitörése után Ausztria beleegyezésével létrehozta az I. Pótszázadot. Az első lengyel katonai alakulat 1914. augusztus 6.-án vonult ki szálláshelyéről, a Błonia mező melletti Oleandry Színházból, majd átlépte a Krakkótól nem messze található osztrák-orosz határt, és Varsó felé vette az irányt, hogy ott oroszellenes felkelést szervezzen. Ezt az eseményt szokás tartani az első olyan lépésnek, amely a lengyel függetlenség visszaszerzéséhez vezetett. A Pótszázad nem járt sikerrel, nem jutott el Varsóba, ám az I. világháborúban harcoló Lengyel Légiók egyik magját képezte.

Krakkó végig megőrizte az I. Pótszázad kivonulásának emlékezetét. Az Oleandry Színház nem maradt ránk, helyén a 30-as években épült (és a háború kitörése miatt csak részben elkészült) Piłsudski Emlékház áll, amelyben ma Függetlenségi Múzeum működik (al. 3-ego Maja 7). A lengyel légiósok 1924-ben tartottak először emlékmenetet a Pótszázad kivonulásának napján. Ezt a hagyományt a 80-as években az ellenzéki csoportok teremtették újjá. Napjainkban is minden évben sor kerül rá: augusztus 6.-ának hajnalán bárki csatlakozhat és egy hét alatt elmenetelhet Kielcéig.

Forrás: Gazeta Wyborcza

Aki csak egyszer is volt a waweli székesegyház kriptájában, annak nem kell megemlíteni, hogy Józef Piłsudski marsall sírja is itt, a lengyel Pantheonban található, de alakjához számos szobor és emléktábla is kapcsolódik Krakkóban. Legmonumentálisabb emlékműve kétségkívül a város melletti erdőben található Piłsudski-halom, amelynek építését 1934-ban, az említett kivonulás 20. évfordulóján kezdték meg. A halom az összes olyan csatamező földjéből készült, ahol az I. világháború alatt lengyelek harcoltak. Derült időben érdemes felkeresni - tetejéről az egész erdő (Lasek Wolski) és a városhoz közelebb eső Kościuszko-halom is látható.

Forrás: Gazeta Wyborcza

1918 október 31.-én, amikor a lengyel függetlenség már ténykérdéssé vált, Galíciában megkezdődött az osztrák helyőrség lefegyverzése. A Krakkó melletti rakowicei repülőtér lengyel legénysége Roman Florek vezetésével elfoglalta a repülőteret, és megakadályozta, hogy a német és osztrák-magyar pilóták gépeikkel együtt Bécsbe meneküljenek. A lefoglalt repülőgépek a megalakuló lengyel légiflotta állományába kerültek át. A krakkói Lengyel Repülési Múzeum birtokában ezért találhatók meg egyes rendkívül ritka I. világháborús harci repülőgépek - a német légierő gépeit ugyanis az I. világháborút lezáró békeszerződések értelmében meg kellett semmisíteni.

A rakowicei repülőtér hangárai - forrás: Lengyel Repülési Múzeum
www.muzeumlotnictwa.pl

Az utóbbi években november 11.-e már nem is elsősorban az állami ünnepségek, hanem a szélsőjobboldai felvonulások okán szerepel a médiában. Számunkra azonban nem fér hozzá kétség, hogy ez a nap Lengyelország történelmi ünnepe, mindannyiunk ünnepe, és nem sajátíthatják ki azok, akikkel Piłsudski, Paderewski* és a száz évvel ezelőtti eseményeket mozgató többi világlátott férfiú messzemenőlegesen nem értene egyet.


*Ignacy Jan Paderewski (1860-1941) - zongorista és zeneszerző, a maga korában világsztár. Az I. világháború alatt komoly diplomáciai tevékenységet folytatott a lengyel függetlenség elismerése érdekében, még Wilson elnökkel is személyesen találkozott. A függetlenség elnyerése után ő lett Lengyelország első köztársasági elnöke.

Felhasznált irodalom
Kis-Lengyelország : Az I. Világháború Keleti Frontjának Útvonala / Szöveg Krzysztof Bzowski, Krzysztof Mroczkowski, Krakkó 2013 (a Kis-Lengyelországi Vajdasági Hivatal kiadványa)

Alacsony-Beszkidek - és ismét Gorlice

Fotó: Michał Bzowski

Üresség

Október-november fordulója annyira gyönyörű idővel köszöntött ránk, hogy hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultunk. Célunk a Krakkótól mintegy 180 km-re délkeletre, az ország déli határa mentén húzódó Alacsony-Beszkidek voltak. Itt található Dukla városka, amelyet Andrzej Stasiuk örökített meg magyarra is lefordított könyvében (egy részlete itt is olvasható). A környező szelíd vonulatú hegyek a háborítatlan természet birodalmának tűnnek - első pillantásra. Egy-egy hosszabb séta alkalmával azonban temető maradványaira vagy elvadult gyümölcsfákra bukkanhatunk. A lemkók földjén járunk ugyanis, akikről krynicai bejegyzésem végén írtam. A természet az ő kitelepítésük után töltötte ki az üresen maradt teret.

Farfurnia - tenni az üresség ellen

Fotó: Michał Kasprzyk
www.farfurnia.pl

A ház, ahol a hétvégét töltöttük, azok közé a helyek közé tartozik, amiket ingyen és bérmentve, de reklámozni kell, mert jobbá teszik az emberiséget. (A Krakkó blog egyébként sem hirdet, hanem társadalmi munka formájában a neki tetsző látnivalókból és eseményekből válogat.) A Zawadka Rymanowska falucska feletti épület neve Farfurnia, vagyis régi lengyel nyelven kerámiaműhely, ez a tevékenysége azonban némileg már háttérbe szorult a vendégház, a gazdaság és a népi hagyományőrző központ funkciója mellett. Janeczka és Michał Kacprzyk tizennyolc évvel ezelőtt költöztek ide, varsói lakásuk árából megvették egy elhagyott téesz földjét, és hangyaszorgalommal építették fel a méretes vendégházat. Sikerük akkora, hogy a vendégek már télen lefoglalják a következő nyári időpontokat. Egyre több nagyvárosi család kívánja ugyanis megtalálni itt azt, amit a civilizáció áldásai mellett elveszített: a természetközeliséget, a nagycsaládot, amelybe automatikusan beépülnek és reggeltől estig kint tücskörésznek a vendéggyerekek, a népszokásokat, a rusztikus tárgyi környezetet, az egyszerű ételeket. Janeczka és Michał hét gyermekéből három ételallergiás és egy vegetáriánus, így a különböző (választott vagy kényszerű) étrendeken élő vendégeknek sem kopik fel az álluk. A mindenevőknek is élményt jelenthet azonban, hogy megkóstolhatják a csalánlevest, a hamuban sült fokhagymát, sőt, olykor akár a szöcskepecsenyét is. A család a felvágottakat, a kecskesajtot, a gyümölcsleveket, lekvárokat és a különböző kenyereket is maga készíti. A nyári időszakban népművészek avatják be az érdeklődőket a gyöngyfűzés, a nemezelés, a fafaragás és egyéb régi hagyományok rejtélyeibe. A házigazdák legnagyobb vállalkozása azonban a családi népzenei és néptánctábor. A részletekről angol nyelven is olvashatunk az esemény honlapján, ahol az idei táboron készült képeket is megtekinthetjük. A helyszín Északkelet-Magyarországról érhető el kényelmesen - Miskolctól csupán 220 km-re található!

A kemencét és a csempéket is a háziak készítették - fotó: M. Bzowski

Az ebédlő-pitvar-nappali csak novemberben mutat ilyen üres képet
Fotó: M. Bzowski

Egy másik üresség

Mindenszentek estéjén Gorlicén keresztül utaztunk vissza Krakkóba. Útközben meglátogattuk azt a katonatemetőt, amelyről a gorlicei áttörés századik évfordulójára készült bejegyzés végén már tettem említést. Gorlicéből az A4-es autópálya felé tartva, Łużna település felett jobb kéz felől találjuk a Pustki (Üresség) magaslatot. Itt épült a közel négyszáz I. világháborús kis-lengyelországi temető egyike, a 123. számot viselő sírkert, amely igazi építészeti és tájtervezési műremek. A temetőkertet Jan Szczepkowski lengyel művész, a tetejét koronázó kápolnát Dušan Jurković szlovák látnok-építész tervezte. A kápolna 1985-ben leégett, de újraépítették, az idei kerek évforduló előtt pedig a sírokkal együtt gyönyörűen felújították. Nem kizárt, hogy a temető hamarosan a Világörökség Listájára is felkerül. A mi látogatásunk alatt ráadásul talán lehető legszebb képét mutatta: derült estén jártunk erre, amikor a falu felől hamvadóban volt még az alkonyat, az erdőben azonban már sötétség honolt, amelyet csak a kápolna világítása és az itt-ott remegő piros mécslángok törtek meg. Ez a káprázatos hely azonban száz évvel ezelőtt borzalmas harcok helyszíne volt. A gorlicei áttörés napjai alatt szükségszerűvé vált a stratégiailag fontos magaslat bevétele, az erdő fái között azonban orosz géppuskaállások rejtőztek. Tadeusz Rozwadowski - a későbbi lengyel vezértábornok és az 1920-as varsói csata haditervének egyik megalkotója - nem tehetett mást: az osztrák-magyar hadsereg jórészt lengyelekből álló, de honvédekkel is segített osztagát szuronyrohamra vezényelte az orosz tűztenger ellen. A meredek hegyoldalon körülbelül ezerkétszáz jobb sorsra érdemes fiatal férfi lelte halálát szeretteitől távol. Emlékezzünk rájuk, adjunk hálát, hogy minden fenyegetettség-érzésünk ellenére jobb korban élünk, és tegyünk meg mindent, hogy ember ismét ne forduljon ember ellen Európában.

Fotó: M. Bzowski

Fotó: Krakkó blog

Ajánlott bejegyzések
Krynica - a lemkók és kitelepítésük
Gorlice 100
Festung Krakau

Wrocław (Boroszló) magyar emlékei

Wrocław, városháza - forrás: ecc.wroclaw.pl

Legutóbbi bejegyzésünkben Wrocław óvárosának csak a széléig jutottunk el, pedig az igazi gyönyörűségek még csak ott kezdődnek. A II. világháború pusztításai ellenére rengeteg lélegzetállító műemlék maradt fenn a város szívében. Mi több, ezen a területen több magyar emlékre bukkanhatunk. Mielőtt azonban továbbindulnánk, érdemes röviden összefoglalni a város gazdag és bonyolult történetét, hogy jobban megérthessük, hol járunk és hogyan kapcsolódik ez a város Magyarország történetéhez.

Wrocławot - régi magyar nevén Boroszlót - az első Piastok építették be a lengyel államba. Az ország XII. századi széthullása után Szilézia, majd Boroszló és környéke (a mai Alsó-Szilézia őse) külön fejedelemség lett. Közben német telepesek érkeztek a városba, amely hamarosan a térség legfontosabb gazdasági központjává nőtte ki magát. A XIV. században Boroszló Csehországhoz került. A következő évszázad sok külső és belső nehézséget hozott. A város sokáig védekezett Husz követői ellen, végül azonban alávetette magát a huszita Podjebrád György uralmának. A lakosok körében viszont tovább nőtt a bűnbakot követelő elégedetlenség, amely zsidóellenes pogromokban és a zsidó lakosság elűzésében, majd a város vezetősége elleni lázadásban csapódott le Nem csoda, hogy ezután Boroszló önként kitárta kapuit a Podjebrád ellen küzdő Hunyadi Mátyás előtt. A király kemény adókat vetett ugyan ki Sziléziára, de meghozta a várva várt békét és stabilizációt. Uralkodása alatt, 1475-ben nyomtatták az első könyvet Boroszlóban. Mátyás halála után II. Ulászló, majd II. Lajos mint cseh királyok lettek a város urai. 1515-ben Boroszló Hanza-várossá vált. A következő években szinte az egész lakosság protestáns hitre tért.

Mohács után egész Szilézia Habsburg-uralom alá került. A XVII. században a harmincéves háború következtében a lakosság fele életét vesztette, a háború után a protestánsok igen nehéz helyzetbe kerültek a katolikus Habsburg-uralkodók jogara alatt. A XVIII. században az Ausztria és Poroszország között kirobbant örökösödési háborúban a város két pusztító ostromot is elszenvedett, végül egész Sziléziával együtt Poroszországhoz került. A II. világháború végéig német város is maradt. A jaltai konferencia résztvevői azonban Lengyelországot nyugatra helyezték át. Breslau 1945 májusáig védte magát, a legnagyobb pusztítást a város parancsnoka vitte végbe, aki az utolsó hetekben repülőteret épített az egyik pompás villanegyed helyén. A német lakosság kiűzése után a várost jórészt a Szovjetuniónak jutott keleti területek kitelepítettjei népesítették be, sokan közülük az elvesztett másik történelmi városból, Lwówból érkeztek. A tragédiákat elkendőző kommunista hatalom a "visszaszerzett vidékek" nemzeti színekbe öltöztetett sztálini ideológiáját hirdette. Wrocław azonban komoly szerepet játszott az ellenzéki mozgalom alakulásában és a Szolidaritás idején. A rendszerváltás óta pedig Lengyelország egyik leggyorsabban fejlődő, folyamatosan változó, vonzó városa, sok zöld területtel, új létesítményekkel és rendezvényekkel. Jövőre, 2016-ban Wrocław lesz Európa kulturális fővárosa.

Wrocław magyar emlékeiről édesapámtól, Petneki Áron történésztől szereztem tudomást. Neki fotóztam végig ezeket a helyeket, hogy egy készülő tudományos adatbázisba vezethesse be az itteni emlékhelyek adatait. Megengedte, hogy írjak a témáról és felhasználjam a fényképeket, amit itt is szeretnék neki megköszönni.

Kezdjük sétánkat a város leglátogatottabb pontján, a főtéren, amelyet a Városháza remek állapotban fennmaradt későgót épülete ural (ld. kezdő képünket). A belépőjegy megvétele után juthatunk be az ún. fejedelmi terembe. A pazar gótikus mennyezeten jól felismerhető Korvin Mátyás hollós címere.

Mátyás címere a wrocławi városháza Fejedelmi termében
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

A főtérről ezután induljunk el kelet felé, a Kurzy Targ (Kakaspiac) utcán. Pár lépés után az impozáns Szent Mária Magdolna templom előtt találjuk magunkat. A templom a lengyelországi ókatolikus egyház egyik fontos épülete. A II. háborúban erősen megsérült, sisak nélküli tornyait híd köti össze, ez a bűnbánó nők, más változat szerint a boszorkányok hídja. Ha mi is annak érezzük magunkat, szimbolikus belépő ellenében felmászhatunk az egyik toronyba. Fentről izgalmas panoráma vár minket.

A Mária Magdolna-templom.
Forrás: gazeta.pl

Kilátás a boszorkányok hídjáról
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Meredek - fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Ha leértünk a toronyból, lépjünk be a templom belsejébe. A jobb oldali falon és az oszlopokon több nagyméretű, szürke síremléket láthatunk. A főoltár közelében, két oldalkápolna között a falon elhelyezkedő síremlék Balassi Bálint egyetlen fia, Balassi János részére készült. A költő végakarata az volt, hogy gyermeke jezsuita iskolába kerüljön, a család azonban a protestáns Boroszlóba küldte a fiút. Balassi János 16 éves korában, 1601-ben halt meg ebben a városban. Síremlékét gazdag nagybátyja, Dobó Ferenc állíttatta. A sírfelirat szövege és a síremlék fényképe a bejegyzésünk alján említett cikkben található.

Forduljunk most északra, az Odera felé a Szewska (Varga) utcán. A folyópart előtt díszes, fehér-piros kolostorépületre figyelhetünk fel, amely ma a Lwówból átszállított Ossoliński Könyvtárnak ad otthont. Gazdag réginyomtatvány-gyűjteményében sikerült már azonosítani néhány magyar vonatkozású ritkaságot, ám ennél biztosan jóval több anyag rejtőzik még a raktárak polcain.

Az Odera mentén forgalmas utcán haladunk tovább kelet felé. Jóval kellemesebbé válik a sétánk, ha megérkezünk a Homok-szigethez (Wyspa Piasek), amire gyalogoshíd vezet. Innen már jól láthatjuk a székesegyház tűszerű tornyait. "Toronyiránt" haladva végigsétálunk a Homok-sziget szélén, majd egy újabb hídon jutunk át a túlpartra. Régen ez a városrész is sziget volt, innen a neve: Ostrów Tumski (Tum-sziget). Több templomot is találunk itt, az első a Szent Bertalan és Szent Kereszt káptalantemplom. Itt Stanisław Sauer kanonok síremlékén Mátyás király portréját látnánk, ha a templomrács nem lenne mindig zárva.

A székesegyház miseidőn kívül látogatható. Néhány złotys belépődíj ellenében bejuthatunk a főoltár mögé, ahol először színes késő középkori freskók tárulnak a szemünk elé. Bal felé továbbhaladva az első oldalkápolnában Thurzó János boroszlói püspök síremlékét láthatjuk. A felvidéki Thurzó család bányászati és kohászati tevékenysége folytán gazdagodott meg. Lőcsei Thurzó János Itáliában tökéletesítette kohászati ismereteit, majd a felvidéki és lengyelországi ezüst- és ólomkitermelést felügyelte. 1465-ben krakkói polgárjogot kapott, később krakkói polgármester és tanácsos lett. Közös vállalkozást alapított a Fuggerekkel, akik idővel be is házasodtak a Thurzó családba. Legidősebb fia, aki apja nevét örökölte, 1498-ben a krakkói egyetem rektora lett, majd 1506-ban kapta meg a boroszlói püspökséget. Öccsével, Thurzó Szaniszló olmützi püspökkel együtt ő koronázta cseh királlyá a gyermek II. Lajost. Lengyel diplomata és bőkezű mecénás volt, Dürer képeiből is vásárolt. Erasmusszal is levelezett, vallástürelme miatt pedig Luther és Melanchton "a század legjobb püspökének" nevezte. Ifj. Turzó János 1520-ban hunyt el, az általa alapított Keresztelő Szent János kápolnában helyezték végső nyughelyére.

Thurzó János boroszlói püspök síremléke a wrocławi székesegyházban.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

A Tum-szigeten már nem találunk több magyar emléket, de tovább sétálgathatunk a hangulatos utcácskákon, megtekinthetjük Wrocław legrégebbi templomát, a román kori Szent Egyed-templomot, és benézhetünk a tavakkal, szökőkúttal és vízeséssel ékes Füvészkertbe is. Ha visszafelé nem a Mária Magdolna templom mellett haladunk el, hanem az Ossoliński Könyvtár utáni első utcán jobbra fordulunk, eljutunk az Egyetem térhez (plac Uniwersytecki), ahol a Wrocławi Egyetem régi muzeális épületében megnézhetjük a Habsburg-kori reprezentatív építészet egyik remekét, az Aula Leopoldinát. Ha pedig van kedvünk egy kis lépcsőzéshez, felmehetünk a Matematikusok tornyába, ahonnan ismét különleges panoráma tárul a szemünk elé. Az én képeim februárban készültek, de tavasztól őszig ennél pazarabb a látvány.

Aula Leopoldina - forrás: a Wrocławi Egyetem Múzeuma
muzeum.uni.wroc.pl

Kilátás a Matematika toronyból
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Kilátás a Matematika toronyból
A szobor lába előtt az Árpád-házi Szent Erzsébet temlom,
a modern toronyépület a 212 m magas Sky Tower.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Ha a Főtéren keresztül visszasétálunk a Négy felekezet negyedbe, a kék-fehér barokk Páduai Szent Antal templom (ul. św. Antoniego) jobb oldali mellékoltárán megtekinthetjük a "sziléziai Rembrandt", Michael Willmann képét, amelyen Kapisztráni Szent János látható, a háttérben Nándorfehérvár tüzei égnek. A képet 2010-ben találták meg, 2011-ben került a helyére.

Michael Willmann: Kapisztráni Szent János
Forrás: Gazeta Wyborcza

Boroszló-Breslau-Wrocław városa bizonyosan sok más magyar vonatkozású esemény színhelye is volt, feltérképezésükhöz azonban valószínűleg évek kutatómunkájára lenne szükség. Valaki talán veszi egyszer a fáradtságot, hogy összegyűjtse őket.

Irodalom
Krzysztof Bzowski: Wrocław - historia. In: uő, Michał Jurecki, Eliza Malawska-Kłusek: Dolnośląskie. Przewodnik. Bosz [é. n.], 64-76.
Szentmártoni Szabó Géza: Balassi János boroszlói (wrocławi) síremléke. In: Napút Online, 2008/9. 
Thurzó (V.) János - a lengyel Wikipédia cikke (magyarul sajnos nincs róla)

Wrocław - NFM / Nowe Horyzonty / Négy felekezet negyed

„Narodowe Forum Muzyki - elewacja” autorstwa P. Ludwina - PB Inter System SA. Licencja CC BY 3.0 na podstawie Wikimedia Commons - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg#/media/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg

A zakopanei Zene a csúcsokon helyett idén végül ismét a Wratislavia Cantansra esett a választásom. Wrocławi utazásom célja Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico közös koncertje volt. A nevek mellett a repertoár is vonzott - Dido és Kleopátra, két erős és önálló asszony portréja a barokk operában -, de a két héttel korábban nyílt Nemzeti Zene Fórumra (Narodowe Forum Muzyki, NFM) is kíváncsi voltam, amely a következő nagy, ultramodern lengyelországi hangversenyterem a Lengyel Rádió Szimfonikusainak katowicei székhelye után. A buszt már Krakkóban csak sprinttel értem el, a tolmácsoláson viselt fehér blúzt a jármű mosdójában cseréltem át "koncertes" felsőrészre. A péntek délutáni csúcs miatt tíz perces késéssel futottunk be az ideiglenes buszpályaudvarra, úgyhogy húsz percem maradt a hangverseny kezdetéig. Egy trafikban vettem magamnak izotóniás italt, kinyitottam, meghúztam, aztán a kiskosztüm-bőrönd-kézitáska együttes dacára futásnak eredtem. Átsuhantam a historikus, meseszerű vasúti pályaudvar aluljáróján, a Piłsudski utcán bevillant az oldschool Polonia Szálló, ahol tavaly laktam, majd a Świdnicka szocreál pompája következett, végül a Podwale (Váralja) utca a bíróság gigantikus, erődre emlékeztető porosz téglaépületével. A Podwale túlsó oldalán már az egykori várárok húzódott a festői parksávval. A holtág világoszöldje, a barnuló szélű, de még zöldellő lombok és a háttérben a koncertterem rozsdaszínű homlokzata a nappali fény utolsó sugaraiban lenyűgöző látványt nyújtott, ami a sebességem ellenére is szinte belém égett (vagy épp a sebességem miatt, mint ultramaratonfutó családtagom megállapította). Korábban azt gondoltam, ilyen fény- és színhatásra csak a Photoshop képes.

Wrocław, vasúti pályaudvar - forrás: rynek-kolejowy.pl

Wrocław, várárok - forrás: Wikimedia Commons

A régi Boroszló alaprajzán jól látható az Odera és a várárok.
Wrocław térképe - akár a Google Maps-on - ma sem sokat változott.
(Forrás: fotopolska.eu)

Az NFM elé érve láttam, hogy a plac Wolności (Szabadság tér) a felújítás után hatalmas sétaterületté változott, ahol remélhetőleg különféle rendezvényekre kerül majd sor. Aztán beléptem az új zenepalotába és elszédültem az óriási, csillogó üveg- és kőfelületekkel határolt tér élményétől. A fehér kőlépcsőn lesiettem az átrium aljára, ahol az utolsó pillanatban engedtek be a kamaraterembe. A színpadra hamarosan felvonult a Giardino, majd fekete-arany reneszánsz ruhában, kibontott, hullámzó hajjal besétált az est csillaga. Betegsége miatt sajnos rövidebb és könnyített repertoárt énekelt, ám a Purcell-féle Dido-kerettörténet (az első kétségbeesés: Peace and I are strangers grown és a búcsú: Remember me) megmaradt, közben némi Kleopátra-beékelődéssel. Kicsit kellemetlen meglepetésként szolgált, hogy a terem akusztikája korántsem volt tökéletes. Középen tényleg jól szólt, az ajtónál azonban az ének rosszul hallatszott, nem csengett ki igazán.

Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico - forrás:
https://www.facebook.com/Wratislavia-Cantans-250344538329454/timeline/

A hangversenyen részt vett Wrocław főpolgármestere is. Bármit is gondolunk a politikáról (főleg így a lengyelországi választások előtt), nekem imponált, hogy a városvezető nem reprezentatív okokból, hanem magánemberként vett részt ezen a kisszámú és nagyon speciális ízlésű közönségnek szervezett eseményen. A liftben aztán később Anna Prohaskával találkoztam össze. Wrocław szlogenje - ugyanúgy, mint Győré - a "találkozások városa". Ez nekem már Győrben is, de Wrocławban is bejött, és nem is csupán a folyótorkolatok meg a nyugatra vezető autópálya miatt.

A koncert után szállásadómra várva a Nowe Horyzonty (Új távlatok) artmozi előcsarnokába húzódtam be. Az épület 9 éve ad otthont a neves Nowe Horyzonty filmfesztiválnak, amely július végétől augusztus elejéig tart Wrocławban, és úgyszintén a találkozások színhelye. A mozi közvetlenül az óváros szélénél helyezkedik el. Egy karnyújtásnyira tőle található a stílusos kávézókkal és egyéb gasztróhelyekkel teli Włodkowic utca (ul. Włodkowica). Tavaly novemberben itt, a Fehér Gólya zsinagógában (Synagoga Pod Białym Bocianem) megrendezett Ámos Imre emlékkiállítás megszületésénél tolmácskodtam. A környező utcákban négy vallás - a katolikus, evangélikus, pravoszláv felekezetek és a zsidó vallás - találkozik egymással, mivel ezen az aprócska, hangulatos területen számos templom és imaház is működik. Nem véletlen, hogy a kristályéjszaka évfordulóján (Wrocław 1945-ig Németország része volt, ezért ebben a városban is voltak pogromok 1938. nov. 9-10.-én) évek óta itt rendezik meg a Közös Tolerancia Felvonulást, amely köré egész fesztivál, az Egymás Tisztelete Napok (Dni Wzajemnego Szacunku) szerveződött. Az idei rendezvényre 2015. november 3-12. között kerül sor, a műsor a következő hetekben a zsinagóga mellett működő Bente Kahan Alapítvány honlapján lesz látható. Ha más időpontban járunk Wrocławban, a "négy felekezet negyedéről" a Biciklis és Turistainformációs Központban tájékozódhatunk részletesen.

Nowe Horyzonty - forrás: Wirtualna Polska

ul. Włodkowica - forrás: dzielnica4wyznan.info.pl

Synagoga Pod Białym Bocianem - a felújítás után. Forrás: Gazeta Wyborcza

Ottomania, avagy hogyan hatott egymásra a reneszánsz és a Török Birodalom?

Tiziano köre: I. Szulejmán portréja. Forrás: Gazeta Wyborcza

Tolmácsút és némi technikai szünet után másfél napra visszatértem Krakkóba. A pályaudvarról egyenesen a Nemzeti Múzeumba siettem, hiszen a kiállítást, amiről írok, két hónapja harangozták be, egy hónapja nyitották meg, én viszont még nem láttam, és ami még súlyosabb: nem írtam róla. A bőröndömmel alkalmam nyílt kitapasztalni a főépület jórészt csak elméletben létező akadálymentességét: a gyakorlatban lépcső fel, lépcső le, a lift nem közlekedik az alagsorban található ruhatárig, ami igencsak megnehezíti a kerekesszékes, babakocsis, vagy egyszerűen csak bottal járó halandók dolgát, ha múzeumlátogatásra adják a fejüket.

A kiállítás a reneszánsz művészet és az Oszmán Birodalom kölcsönhatását mutatja be Konstantinápoly elestétől a zsitvatoroki békéig. E kölcsönhatás egyes állomásait különböző színek jelölik a falon, ami jó tájékozódást tesz lehetővé (a sárga háttér azonban megnehezíti az olvasást). A kurátorok Európa különböző múzeumaiból és könyvtáraiból származó gazdag, összetett anyaggal illusztrálták az "ottománia" jelenségét. A bejáratnál, a térképek között megtaláljuk Antonio Lafreri metszetét, amely madártávlatból mutatja be Szigetvár ostromát. A látkép az Országos Széchényi Könyvtárból érkezett Krakkóba.

A kezdeti rettenet, amely a kereszténység elleni egyetemes támadásnak élte meg a török hódítást, a protestantizmus előtérbe kerülésével némileg megváltozik: a felekezetek egymást kezdik okolni Európa romlásáért, és a németalföldi felkelők ominózus jelmondata szerint "jobb a török, mint a pápa". Ezt a témát többek között Dürer képei szemléltetik. A Kelet azonban egyúttal fel is kelti az európai ember kíváncsiságát. A viseleteket bemutató népszerű könyvek lapjain, majd a bibliai jeleneteken is feltűnnek a török figurák - gondoljunk csak a Háromkirályok imádására. Nagy az igény a török uralkodók történetére és portréira is Európában. Az Oszmán-dinasztia első nyugati családfáját Felix Petancius készítette II. Ulászló részére (ez a darab is az OSZK-ból érkezett). Portréból a legtöbb I. Szulejmánról készült; az egyik típusú ábrázoláson az uralkodó a keleti kultúrától teljesen idegen, tiaraszerű koronát visel, amivel azt üzeni a Nyugatnak, hogy nagyobb, mint a császár és a pápa. De láthatjuk Szulejmán felesége, a korabeli Lengyelország (a mai Ukrajna) területéről származó Hürrem szultána, a legendás "Roxolana" képmásait is, valamint közös lányukét, Cameriáét, aki az egyik képen kerékre támaszkodik, mint Szent Katalin.

Tiziano műhelye: Roxolana arcképe. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A keleti művészet hamarosan rendkívül divatossá vált Európában. A kék-fehér kínai porcelánok mind az Oszmán Birodalom területén, mind Európában nagy karriert futottak be. Hamarosan már miseruhák is készültek török anyagokból (ezt a meghökkentő összefüggést a budapesti Iparművészeti Múzeum két ornátusa mutatja be). A keleti szőnyegek Erdélytől Svédországig számtalan protestáns templom belsejét díszítettek, és rengeteg nyugati alkotáson, így Hans Memling egyik híres Szűz Mária-képén vagy Illésházy Gáspár ravatalképén (Magyar Nemzeti Múzeum) is megjelentek. Ide azonban kedvencünket, Sofonisba Anguissola Sakkjátszma c. alkotását másoljuk be. A 23 éves festőnő három húgát és szolgálójukat mutatja be hangulatos pillanatképén (művét ma a Poznańi Nemzeti Múzeum őrzi).

Forrás: Wikimedia Commons

Közismert, hogy a keleti stílus óriási befolyással volt a magyar és lengyel viselet alakulására, és a kor fegyverdivatján is éreztette hatását. A kiállításon megtaláljuk Báthory híres egészalakos portréját (Martin Kober munkáját - nem teszem ki, mert a róla készült fotók nem adják vissza monumentalitását és mély színeit), Bécsben őrzött páncélját és sisakját, valamint azt a kardot, amelyet a lengyel hagyomány neki tulajdonít (Lengyel Hadtörténeti Múzeum, Varsó). De szerepel még itt többek között díszes buzogány - Hunyadi András kolozsvári ötvös munkája - és magyar huszárpajzs is (Magyar Nemzeti Múzeum).

Báthory István páncélja és sisakja. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A kiállítás katalógusa rengeteg kiegészítő anyaggal illusztrálja az egyes jelenségeket. Magyar részről Pásztor Emese és Ziegler Ágnes működött együtt a szerzőkkel. Az ára - 100 zł - nem sok egy ilyen igényes, szép és informatív könyvért (később biztos leárazzák majd).

A kiállítást mindenkinek látnia kell, aki érdeklődik a török kor iránt. Mindannyiunk számára mondhat azonban valamit, hiszen "Kelet" és "Nyugat" nem a kora újkorban konfrontálódott egymással utoljára.

Ottomania. Osmański Orient w sztuce Renesansu. Muzeum Narodowe w Krakowie, Gmach Główny, al. 3-go Maja 1. Szept. 27.-ig K-Sz 10-18, V 10-16. Belépő: 19 zł.

Festung Krakau

Fort 31. św. Benedykt - forrás: podgorze.pl

Kétszáz évvel ezelőtt, a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus után Krakkó szabad város avagy Krakkói Köztársaság néven a Lengyelországot felosztó három nagyhatalom, Oroszország, Poroszország és Ausztria közös ellenőrzése alá került. A város relatív autonómiája azonban az évek múltával egyre csökkent, az 1846-os krakkói felkelés leverése és az osztrák csapatok bevonulása után pedig a mikroállam végképp megszűnt létezni. A térhódítás után Ausztria szinte azonnal erődépítésbe kezdett. 1916-ig a krakkói erőd - Festung Krakau - volt Galícia legnagyobb támaszpontja, ahol békeidőben is 12 ezer katona állomásozott. A külső és belső erődgyűrűn kívül komoly út- és hídhálózat, több kaszárnya és kórház, egy óriási élelmiszerraktár-komplexum, 1912-től pedig repülőtér is tartozott az erődrendszerhez.

A központi citadella szerepét a Wawel töltötte be. A vár körüli téglafal és az óváros felőli bejáratnál, a palota északkeleti sarka alatt álló körbástya nem középkori, hanem XIX. századi osztrák építmény!

Forrás: wikimapia.com

A városban több helyen is láthatunk erődöket, vagy legalábbis a nyomaikat. Kościuszko halmára például az egykori citadella tornyos épületén keresztül juthatunk fel. Az épületegyüttes az osztrák időkben teljesen körbefogta, szinte fojtogatta a szabadságszimbólumot, amelyet a Krakkói Köztársaság épített a lengyel hős tiszteletére. Mára a külső erődépületeknek kb. a harmada maradt fenn.

Forrás: www.zlotuptaka.pl

A Nowy Kleparz piaccal "srégen" szemben találjuk a III. sz. Kleparz bástyát, amelyben bornagykereskedés és szórakozóhely működik. Podgórze városrészben, a csöpp Szent Benedek templom mellett csak kívülről csodálhatjuk meg a 31. sz. Szent Benedek tűztornyot. Nem minden erőd maradt azonban fenn ilyen jó állapotban. A II. világháború után sokat lebontottak, így az V. sz. Lubicz bástyát is. A helyén található nagy közlekedési csomópont, a Rondo Mogilskie nem véletlenül kör alakú! A csomópont átépítése után felszínre kerültek az erőd romjai, amiket a tér közepén láthatunk. (Érdekesség: a fotó a korábbi bejegyzésünkben említett Szkieletor-borzadály tetejéről készült.)

Forrás: krakow.pl

 A külső erődgyűrű egyik-másik létesítménye ma is használatban van - így a 38. sz. Skała erődben egyetemi csillagvizsgáló működik, a 39. sz. Olszanica gyalogos segéderődben pedig az egyik krakkói ifjúsági művelődési ház lovastanyát tart fenn. Vannak azonban teljesen elhanyagolt, pusztuló védművek is, mint például a 41. sz. Mydlniki erőd, amelynek a földből még kiemelkedő, sötét, elhanyagolt részeiben kirándulók és gyerekek borzonganak, vagy hobbilégpuskások küzdenek egymással. Tavaly, az I. világháború kitörésének 100. évfordulóján a Kis-Lengyelországi Örökség Napokon többek között a XX. század elején korszerűsített 44. sz. Tonie páncélerőd is megnyitotta kapuit a látogatók előtt, de sajnos nem tudtam megnézni. A Közép-Európában egyedülálló, forgó páncéltornyokkal felszerelt erőd a tervek szerint egyszer látogatható lesz, de hogy mikor, az természetesen a felújításokhoz szükséges támogatás megszerzésének függvénye. (A Tonie erődről egyelőre itt láthatunk fényképeket.)

Idén a Krakkói Várostörténeti Múzeum (Muzeum Historyczne Miasta Krakowa) nowa huta-i gyűjteménye rendezett kiállítást, amelyben az erődrendszer keleti létesítményeinek történetét mutatja be. A július 8.-áig nyitva tartó kiállítás társrendezvényeként díjmentes buszút és vezetés keretében látogathatjuk meg az ún. III. gyűrű építményeit. A következő kirándulások jún. 13.-án és 27.-én, majd szept. 19-20.-án 12 órakor indulnak az os. Słoneczne 16. alatti múzeumépület elől, jelentkezni e-mailben lehet.

Irodalom:
Az I. világháború keleti frontjának útvonala - Kis-Lengyelország c. útikönyv magyar nyelven elméletileg az InfoKraków idegenforgalmi irodákban kapható (az útleíró fejezet Krzysztof Bzowski munkája, fordításomban jelent meg).

Részletes lengyel nyelvű információ: www.fortyck.pl; hangulatos fényképek:

https://www.facebook.com/pages/fortyck/181118668607764