Emberek nyomai - brazil-lengyel fotókiállítás az MCK-ban

Cristiano Mascaro - forrás: o.pl 

A kivételesen éppen meleg napsugarakban fürdő Főtérről léptem be a Nemzetközi Kulturális Központ, az MCK galériájába. A kontraszt döbbenetes volt. Fekete szalagfüggönyön keresztül, vakon tapogatózva jutottam be az első sötét terembe, ahol két képernyő vetítette a kiállítás anyagát. Valahonnan szélzúgás hallatszott. A padlón vékony, megvilágított homokcsík kötötte össze a lengyel nagyvárosok és São Paulo embertelen emberi nyomait: a részt - szárítókötélen hagyott gatyát, penészedő falakat, lepusztult szekrénysorokat; és az egészt - a lengyel főváros és a brazil metropolisz nyomasztó felhőkarcoló-tengerét. A lengyelországi képeket egy városokra szakosodott ismert brazil fotós, Cristiano Mascaro, a São Paulo számkivetettjeit bemutató filmet az egy nemzedékkel fiatalabb lengyel multimédiás művész, Sławomir Rumiak készítette.

Sławomir Rumiak - forrás: culture.pl

A következő teremben Mascaro fekete-fehér fotói láthatók elhagyott lengyel ipari létesítményekről: a híres gdański hajógyárról, egy łódźi szövőüzemről és a varsói gázművek kör alakú épületéről.

Cristiano Mascaro: Varsó - forrás: Culture.pl

Később városképek és épületrészletek mellett haladunk el. A brazil fényképészt láthatóan izgatta a szocialista művészet - gondosan végigfotózta mind a "régi" Nowa Huta sztálinbarokkját, mind a Gierek-kori boltfeliratokat. A megismerés következő fokán belépett a lakásokba. Leginkább a szegényes, lepukkant otthonok keltették fel a figyelmét, ahol a falakat penészvirág és naiv szentkép díszíti, a szoci szekrénysorok tetején kilencvenes évekbeli hifitorony doboza áll, az apró vaskályha felett elnyűtt melltartók száradnak.

A lengyel művész São Paulóról készült filmje még élesebben fókuszál a szegénységre és a társadalom számkivetettjeire. Nem naturalista szocio-dokumentumfilmről van azonban szó. Rumiak egyrészt alig mutat embereket - a kiállítás címéhez híven inkább a nyomaikat keresi -, másrészt filozofikus töprengéssel színezett elbeszélését Mário de Andrade Makunaíma - egy jellem nélküli hős kalandjai című, a brazil nyelvek és kultúrák ütközéséről szóló, 1929-ben kiadott regényének a cselekményszálaira fűzi fel. A klasszikussá vált regény ezáltal XXI. századi aktualitást nyer, a modern városi szegénység problémája pedig szimbolikus és filozofikus problémává lényegül át.

A film mutat egy üresen álló épületszerkezetet is, amiről valószínűleg minden krakkóinak a Rondo Mogilskie közelében álló félbehagyott szocialista irodaház jut az eszébe. A Szkieletor - szabad fordításban: Csontvázszörny - becenevű toronyház évtizedek óta sikerrel csúfítja el a város panorámáját. Krakkóban egy ilyen épület megteheti, hogy elhagyatottan álljon, a trópusi betondzsungel azonban nem ismeri az üres tér fogalmát. A brazil város nincstelenjei sok emeletnyi magasságban birtokba vették a tornyot, nyomorúságukban is esztétikus lakáskákat varázsoltak bele, sőt, volt, aki tyúkokat tenyésztett az üres panelfalak között. Míg azonban a brazil csontvázat időközben valószínűleg már lebontották, a Szkieletor továbbra is ott díszeleg a város közepén, csupán a főtéren megtekinthető, önkormányzati önreklámként működő szabadtéri kiállítás mutatja azt a vizualizációt, aminek már régen meg kellett volna valósulnia az épülettel kapcsolatban.

Az Emberek nyomai kiállítás június 7.-éig tekinthető meg Krakkóban. Jövőre São Paulo közönsége láthatja a lengyel városok képeit és nyerhet betekintést saját városa másik valóságába, a társadalmi szakadék túlsó oldalára.

Ślady ludzi - Cristiano Mascaro, Sławomir Rumiak.
Międzynarodowe Centrum Kultury, Rynek Główny 25.
Happy hour: kedd 10-11 (a belépő 1 złoty).