Krakkó főtere

Krakkó főtere
Krakkó főtere a Mária-templom tornyából - fotó: Michał Bzowski

2015. május 27., szerda

A Fényképészet hónapja. Konfliktus

Forrás: miesiacfotografii.pl
Még három hétig tart a Fényképészet hónapja Krakkóban. Bár az idei rendezvénysorozat címe Konfliktus, plakátjain egy fekete és egy fehér lány bújik egymáshoz. Chantal Regnault híres fotóját látjuk, aki a mi rendszerváltásunk idején a new york-i vogue táncversenyek színesbőrű és LGBTQ résztvevőit fényképezte. A kép az Idegen test c. kiállításon szerepel, amely a város szívében, a Bunkier Sztuki (Artbunker) galériában tekinthető meg. A Bunkier belsejében azonban a fotó egyik reprodukcióján már festékszóróval tüntették el a bal oldali lány fejét. Mert a fekete nőnek nincs arca, csak Papagena tollaival ékes csípője, mint Josephine Bakernek, nyilvános előadásokon lemeztelenített zsírfara, mint a "hottentotta Vénusznak", Saartjie Baartmannak, vagy a sztáripar jegyében interneten mutogatott feneke, mint Nicki Minaj rappernek. Meztelen mellei vannak, amiket a fehér férfi utazó felsőbbrendűsége tudatában ("Ó, ezek a vadak!"), egyszersmind nyálcsorgatva mustrál ("Biztos szűz még"). "Az X törzs fiatal nőstény példányai sima bőrűek, feszes mellűek és büszkék" - írja útiélményeiben Arkady Fiedler, a RAF lengyel pilótáiról szóló kultuszkönyv, A 303-as repülőszázad szerzője, és szorgalmasan csattogtatja fényképezőgépét ("Formás lányokat fotózhattam - kártérítés nélkül!"). Mivel azonban a nő a világ négere, bőrszíntől függetlenül is az objektív obiectivum-ává, célpontjává vagy tárgyává válik. Az analóg fényképek színtesztje szemrevaló női portré volt, amit a fotósok csak Shirley néven emlegettek (nota bene sokáig csak fehér nők fotóit alkalmazták erre a célra), a digitális képfeldolgozás viszonyítópontja pedig a Playboyból, Lena Söderberg fotójából kivágott Lenna tesztkép. A kiállítás azonban nem kizárólag a nő és a fénykép (ill. a multimédia) kapcsolatát mutatja. Megtekinthetjük rajta azt a videót is, ahol egy fehér nő és egy afroamerikai férfi tesztel egy arcfelismerő programot, és a szoftver nem "látja" a férfi arcát.

A Bunkier Sztuki másik fotókiállítása A 22-es csapdája címet viseli. Mottója Joseph Heller életrajzírójától, Tracy Daughertytől származik: "Egyet mondtak nekünk, mi mást láttunk, ebben rejlik az egész paradoxon." A tíz művész fotókönyvei ezúttal a politikai ill. fegyveres konfliktust mutatják. Természetes, hogy a kijevi Majdanról több munka is készült, de láthatjuk Palesztinát is, ahol a konfliktus a tájra is befolyással van, vagy az isztambuli Taksim teret, a kormányellenes tüntetések színhelyét. Az aktuális témák mellett figyelemre méltó Luis Weinstein alkotása a chilei katonai diktatúra fényképeiből, valamint Arwed Messmer könyve, amely a Nyugat-Berlinbe szökni próbálók aktáiban talált rendőrségi képek felhasználásával készült.

Hasonló témát boncolgat Indrė Šerpytytė 1944-1991 című kiállítása, amely a Kortárs Művészeti Múzeumban, a MOCAK-ban tekinthető meg. A címet alkotó két dátum Litvánia szovjet uralmának kezdetét és végét jelenti. A 32 éves művész, aki már nem élte át tudatosan a szovjet időket, a terrornak csak a nyomait tudja megörökíteni: maketteket készít az NKVD ill. KGB egykori épületeiről, és azokat az erdőket fotózza, ahol egykor véres partizánharcok folytak.

A háború jóval konkrétabb nyomait mutatja Sophie Ristelhueber sorozata, aki a délszláv háború túlélőinek behegedt sebeit fotózta (a szabadtéri kiállítás a Visztula partján, az ul. Podgórskán találtható). Šerpytytė, Ristelhueber és a következő női művész, Joanna Piotrowska kiállítása, a Frowst (Áporodottság) is látható volt korábban Londonban. A lengyel fényképész a családi kapcsolatok fojtottságát, a nem bevallott, mégis látható kényszeredettséget, olykor a családon belüli erőszakot örökíti meg.

Joanna Piotrowska: Frowst XXII - forrás: dustmagazine.com

A Starmach Galériában (ul. Węgierska, vagyis Magyar utca 5.) Josef Koudelka riportképeit láthatjuk az 1968-as csehszlovákiai invázióról. A fényképész véletlenül került a prágai tavasz sodrába, fényképei azonban a történelmi események hatására világhírűvé váltak. Zhang Dali Más története a Mangghában (Konopnickiej 26.) maoista propagandafotókat dolgoz fel, Wojciech Nowicki kiállítása, a Tőszomszédság pedig az I. világháború pusztításait mutatja be a Néprajzi Múzeumban (Krakowska 46./pl. Nowy).

A Fényképészet hónapja részletes programja angolul: http://www.miesiacfotografii.pl/en/program


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése