Krakkó főtere

Krakkó főtere
Krakkó főtere a Mária-templom tornyából - fotó: Michał Bzowski
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étel-ital. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étel-ital. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. november 13., péntek

Magyar királylány ette az első krakkói perecet :)

Fotó: Krakkó blog

Nincs olyan turista, aki Krakkóban járva ne evett volna perecet (hacsak nem él gluténmentes étrenden - akkor Krakkóban ezeket javasolom neki). Magyarul azonban még nem láttam külön cikket erről a finomságról, úgyhogy itt most kerek perec megmondjuk róla az igazságot.

A krakkói perec hivatalos neve obwarzanek, ami szabad fordításban "rövid ideig főtt"-et jelent. Sütés előtt egy pillanatra valóban forró vízbe mártják, ez adja jellegzetes állagát. A főzés nem tipikusan krakkói technika - Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon is készítettek sült-főtt perecet. Ami a krakkói finomságot a főzés mellett egyedivé teszi, az a sodrott karikaforma és a készítés helye. Az obwarzanek ugyanis védett eredetű termék, csak Krakkó városában, valamint a krakkói és a wieliczkai járás településein süthető. Többféle ízben kapható - a sós, a mákos és a szezámmagos mellett ma már sajtos vagy magkeverékes perecet is vásárolhatunk.

Forrás: krakow.pl

Az obwarzanek első említése 1394-ből származik. Jagelló Ulászló király és felesége, Anjou (Szent) Hedvig udvartartásának számfejtője írta le ezeket a szavakat: "Dla królowej pani pro circulis obrzanky 1 grosz" ("Királyné asszonynak pro circulis perec 1 garas"). Vagyis Nagy Lajos királyunk lánya volt az első név szerint ismert ember, akiről tudjuk, hogy fogyasztotta az akkor még csak nagyböjt idején sütött krakkói perecet. Száz évvel később, 1496-ban János Albert király privilégiumot adott a krakkói pékeknek, amelyben megtiltotta, hogy más városok is készíthessenek ilyen perecet - vagyis az obwarzanek már több mint ötszáz éve védett eredetű krakkói termék.

Bagel - forrás: Wikimedia Commons

Sok lengyel tévesen német eredetű szóval precelnek nevezi az obwarzaneket - a precel azonban a mi perecformánkra készült sós süteményt jelenti. A külföldiek a bagellel szolták összetéveszteni, amely azonban egészen más sütemény, a zsidó konyha készítménye, nem főzik és nem csavarják, a végeredmény pedig az obwarzaneknél jóval puhább és omlósabb sima karika. A bagel neve a jiddis beiglből származik, vagyis a mi bejglinkkel egy tőről fakad, gyökerét pedig a német beugen ("hajlít") ige képezi. Egy 1610-es forrás szerint az asszonyok gyermekszülés után kaptak ingyen bagelt a városi tanácstól. New Yorkban lengyel zsidó bevándorlók tették népszerűvé a karika alakú péksüteményt, amely a tengerentúli ív (Bogen) befutása után visszatért Krakkóba, és ma ismét kapható Kazimierz városnegyed egyik éttermében.



2015. szeptember 23., szerda

Wrocław - NFM / Nowe Horyzonty / Négy felekezet negyed

„Narodowe Forum Muzyki - elewacja” autorstwa P. Ludwina - PB Inter System SA. Licencja CC BY 3.0 na podstawie Wikimedia Commons - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg#/media/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg
A zakopanei Zene a csúcsokon helyett idén végül ismét a Wratislavia Cantansra esett a választásom. Wrocławi utazásom célja Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico közös koncertje volt. A nevek mellett a repertoár is vonzott - Dido és Kleopátra, két erős és önálló asszony portréja a barokk operában -, de a két héttel korábban nyílt Nemzeti Zene Fórumra (Narodowe Forum Muzyki, NFM) is kíváncsi voltam, amely a következő nagy, ultramodern lengyelországi hangversenyterem a Lengyel Rádió Szimfonikusainak katowicei székhelye után. A buszt már Krakkóban csak sprinttel értem el, a tolmácsoláson viselt fehér blúzt a jármű mosdójában cseréltem át "koncertes" felsőrészre. A péntek délutáni csúcs miatt tíz perces késéssel futottunk be az ideiglenes buszpályaudvarra, úgyhogy húsz percem maradt a hangverseny kezdetéig. Egy trafikban vettem magamnak izotóniás italt, kinyitottam, meghúztam, aztán a kiskosztüm-bőrönd-kézitáska együttes dacára futásnak eredtem. Átsuhantam a historikus, meseszerű vasúti pályaudvar aluljáróján, a Piłsudski utcán bevillant az oldschool Polonia Szálló, ahol tavaly laktam, majd a Świdnicka szocreál pompája következett, végül a Podwale (Váralja) utca a bíróság gigantikus, erődre emlékeztető porosz téglaépületével. A Podwale túlsó oldalán már az egykori várárok húzódott a festői parksávval. A holtág világoszöldje, a barnuló szélű, de még zöldellő lombok és a háttérben a koncertterem rozsdaszínű homlokzata a nappali fény utolsó sugaraiban lenyűgöző látványt nyújtott, ami a sebességem ellenére is szinte belém égett (vagy épp a sebességem miatt, mint ultramaratonfutó családtagom megállapította). Korábban azt gondoltam, ilyen fény- és színhatásra csak a Photoshop képes.

Wrocław, vasúti pályaudvar - forrás: rynek-kolejowy.pl
Wrocław, várárok - forrás: Wikimedia Commons
A régi Boroszló alaprajzán jól látható az Odera és a várárok.
Wrocław térképe - akár a Google Maps-on - ma sem sokat változott.
(Forrás: fotopolska.eu)
Az NFM elé érve láttam, hogy a plac Wolności (Szabadság tér) a felújítás után hatalmas sétaterületté változott, ahol remélhetőleg különféle rendezvényekre kerül majd sor. Aztán beléptem az új zenepalotába és elszédültem az óriási, csillogó üveg- és kőfelületekkel határolt tér élményétől. A fehér kőlépcsőn lesiettem az átrium aljára, ahol az utolsó pillanatban engedtek be a kamaraterembe. A színpadra hamarosan felvonult a Giardino, majd fekete-arany reneszánsz ruhában, kibontott, hullámzó hajjal besétált az est csillaga. Betegsége miatt sajnos rövidebb és könnyített repertoárt énekelt, ám a Purcell-féle Dido-kerettörténet (az első kétségbeesés: Peace and I are strangers grown és a búcsú: Remember me) megmaradt, közben némi Kleopátra-beékelődéssel. Kicsit kellemetlen meglepetésként szolgált, hogy a terem akusztikája korántsem volt tökéletes. Középen tényleg jól szólt, az ajtónál azonban az ének rosszul hallatszott, nem csengett ki igazán.

Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico - forrás:
https://www.facebook.com/Wratislavia-Cantans-250344538329454/timeline/
A hangversenyen részt vett Wrocław főpolgármestere is. Bármit is gondolunk a politikáról (főleg így a lengyelországi választások előtt), nekem imponált, hogy a városvezető nem reprezentatív okokból, hanem magánemberként vett részt ezen a kisszámú és nagyon speciális ízlésű közönségnek szervezett eseményen. A liftben aztán később Anna Prohaskával találkoztam össze. Wrocław szlogenje - ugyanúgy, mint Győré - a "találkozások városa". Ez nekem már Győrben is, de Wrocławban is bejött, és nem is csupán a folyótorkolatok meg a nyugatra vezető autópálya miatt.

A koncert után szállásadómra várva a Nowe Horyzonty (Új távlatok) artmozi előcsarnokába húzódtam be. Az épület 9 éve ad otthont a neves Nowe Horyzonty filmfesztiválnak, amely július végétől augusztus elejéig tart Wrocławban, és úgyszintén a találkozások színhelye. A mozi közvetlenül az óváros szélénél helyezkedik el. Egy karnyújtásnyira tőle található a stílusos kávézókkal és egyéb gasztróhelyekkel teli Włodkowic utca (ul. Włodkowica). Tavaly novemberben itt, a Fehér Gólya zsinagógában (Synagoga Pod Białym Bocianem) megrendezett Ámos Imre emlékkiállítás megszületésénél tolmácskodtam. A környező utcákban négy vallás - a katolikus, evangélikus, pravoszláv felekezetek és a zsidó vallás - találkozik egymással, mivel ezen az aprócska, hangulatos területen számos templom és imaház is működik. Nem véletlen, hogy a kristályéjszaka évfordulóján (Wrocław 1945-ig Németország része volt, ezért ebben a városban is voltak pogromok 1938. nov. 9-10.-én) évek óta itt rendezik meg a Közös Tolerancia Felvonulást, amely köré egész fesztivál, az Egymás Tisztelete Napok (Dni Wzajemnego Szacunku) szerveződött. Az idei rendezvényre 2015. november 3-12. között kerül sor, a műsor a következő hetekben a zsinagóga mellett működő Bente Kahan Alapítvány honlapján lesz látható. Ha más időpontban járunk Wrocławban, a "négy felekezet negyedéről" a Biciklis és Turistainformációs Központban tájékozódhatunk részletesen.

Nowe Horyzonty - forrás: Wirtualna Polska
ul. Włodkowica - forrás: dzielnica4wyznan.info.pl
Synagoga Pod Białym Bocianem - a felújítás után. Forrás: Gazeta Wyborcza

2015. augusztus 30., vasárnap

Krakkó tej- és gluténmentesen


Pirog, perec, melegszendvics... Krakkói ikon-ételek. Hát még a lengyel konyha sok más remeke - tejfölös levesek, túrótorta, almáspite... 2003 óta nem ettem egyiket sem, és tudom, hogy halálom napjáig nem kóstolhatom meg őket. Étel-intoleranciám van: a tejtermékek, a marhahús, a búza, rozs, árpa, a paradicsom és paprika, az alma és a mindenütt jelenvaló szója mind szerepel a feketelistámon. Tudom, milyen nehéz így az utazás, ezért állítottam össze ezt a bejegyzést a sorstársaimnak.

A gluténmentes termékek vásárlói jól ismerik a lengyelországi péksüteményeket: több cég is szállít a budapesti táplálékallergia üzletekbe. Ezeket a termékeket, és még jóval többet is vásárolhatunk az óvároshoz közeli két bioboltban. Néhány alapvető gluténmentes élelmiszert: kenyeret, lisztet, néha tésztát és süteményt minden nagyobb élelmiszerboltban találhatunk. Jómagam nem szeretem a védőgázas fóliában árult mindenmentes péksüteményeket, úgyhogy a Hamlet-jellegű, de annál jóval finomabb rizs- és kukoricaszeletekre - elsősorban a Kupiec, a Sonko és a Good Food márkára - hagyatkozom, amik a legkisebb boltokban is kaphatók, a nagyobbak pedig a legkülönbözőbb ízekben kínálják a "hungarocellkenyeret".

A felvágottak közül a Biedronka diszkontok laktóz- és gluténmentes fekete-erdei sonkáját és tartósítószer-mentes, 100% csirkehúsból készült csirkecabanossiját (kabanosy z kurczaka) tudom ajánlani. Rizstejet a bioboltokban és a hipermarketekben találunk, a Kaufland kivételével. Szinte minden üzletben kapni gluténmentes Nestlé kukoricapelyhet.


A lengyel sörkultúra fejlettségéhez képest elég meghökkentő tény, hogy nincs lengyel gluténmentes sör. Az Alma áruházakban kaphatunk Estrella Daura spanyol gluténmentes sört, ami a magyarok számára sem ismeretlen. A Świat Piwa (A sör világa) és a Skład Piwa (Sörlerakat) italboltokban viszont lehet kapni gluténmentes cseh söröket. A Bernard markáns üvege karakteres világos sörkülönlegességet rejt, a kézműves Celia sör malátaízű barna változatban is kapható.

Letinkább Celiát - fotó: Krakkó blog
A sör alternatívájaként feltétlenül próbáljuk ki a cidert, amely lengyelül cydr névre hallgat. Mivel nálam az alma is kiesik, a körtés változatot ismerem, amiből a Miłosław az igazi; a Warka Perry a Somersbyhez hasonló, inkább műkörte ízű, mint valódi erjesztéssel készült ital. Sokan dicsérik az Ignaców cidert, bár állítólag ez sem annyira markáns erjedésízű, mint a francia száraz cidre.

Az óváros szomszédságában egyetlen étteremről tudok, amely gazdag gluténmentes menüt kínál: ez a Wawel közelében található Pod Baranem (Kosos) vendéglő. A menüben szerepelnek a lengyel konyha slágerei: a húsleves tésztával, a céklaleves tésztatáskákkal (barszcz z kołdunami), a rántott sertésszelet, a pirogok, palacsinták és a sernik (túrótorta vastag túróréteggel, egyes esetekben tészta nélkül), meg persze az erdei gombák és vadételek. Az étterem azzal hirdeti magát, hogy nem használ félkész alapanyagokat. Családtagomnak nagyon ízlettek itt az ételek, én még nem próbáltam, talán majd valami nagyobb évforduló alkalmával.

Egy időben péksütemény helyett egy Krakkó közeli lengyel-mexikói családi vállalkozás, a Molino allergénmentes, vegán slow food tortilláit fogyasztottam. Ezek a termékek eredeti mexikói recept alapján, külön gyártósoron készülnek, gluténmentességüket a legnevesebb lengyel gyermekegészségügyi központ (Centrum Zdrowia Dziecka) igazolta. A Molino szállít a Karmelicka utcai Alebriche étterembe is, de mivel a mexikói konyha többi fontos összetevője a tiltólistámon van, nem voltam még ott, ezért nem tudom, mennyire őrzi meg az étterem a tortillák gluténmentességét.

A többi étterem és kávézó ajánlata nagyon esetleges. Van, ahol a csalogatónak kitett táblán megjelenik a "gluténmentes" varázsszó, aztán sokszor el is tűnik, vagy kiderül, hogy csak rendelésre készítenek gliadinszegény süteményeket. A Salwator városnegyedben működő Zdrowe Love kávézó-csemegézőben kaptam gluténmentes süteményt, amiről némi kérdezősködés után kiderült, hogy tejtermék nélkül, olajjal készült; de a neonszínekkel berendezett, ürességtől kongó alagsor nem az a hely, ahova szívesen visszamennék.

A boltokban szinte mindenütt kapható Grycan fagylaltok igazoltan gluténmentesek, a szörbetek tejmentesek is. Mindegyik nagyon finom, a tejesek között egész rafináltak is kaphatók (cappuccino, csokis menta vagy az ismert lengyel édesség ihlette csokis szilva). A Grycannak némelyik bevásárlóközpontban és a főpályaudvar új épületében fagyizója is van. A súlyos tejallergiások azonban itt már rosszul járhatnak, mert egy kanállal többfajta fagylaltot is szednek, vagyis a szörbetbe belekerülhetnek a tejszínes fagylaltok maradványai. Minden fagyihoz külön kanál dukál azonban az óvárosi Rinella fagylaltozóban, ahol a banán kivételével minden gyümölcsfagylalt tejtermék hozzáadása nélkül készült, gluténmentességükről viszont nincs tudomásom. Mind a Grycan fagyizókban, mind a Rinellában kérhetünk tölcsér helyett papírpoharat.

Aki nem olyan súlyosan allergiás, hogy a "nyomokban ezt-azt tartalmaz" felirat elriaszthatná, annak tejmentes édességként melegen ajánlom a szezámos grillázst (sezamki) és a halvát (chałwa), ami Lengyelországban szezámmagból készül, és gyakorlatilag minden boltban kapható. Vigyázat: a lengyel halva tojásfehérével készül, úghogy a tojásallergiások maradjanak meg a görögnél vagy a töröknél. (Török boltot a Rynek Kleparskin találunk, a halva mellett főleg a lokum-kínálata impozáns - de a gluténmentes diétán élők ne kísérletezzenek a keményítőzseléből készülő lokummal.)

A lengyeleknél népszerű hajdinakása gluténnal szennyezett lehet, a Lengyel Lisztérzékenyek és Gluténmentes Étrenden Élők Társaságának vizsgálata alapján azonban a több boltban is kapható Cenos fehér (pirítatlan) hajdina gluténmentes, úgyhogy bátran főzhetjük a szállásunkon vagy vihetjük haza egy lengyel vacsorára.