 |
| Fotó: Michał Bzowski |
Üresség
Október-november fordulója annyira gyönyörű idővel köszöntött ránk, hogy hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultunk. Célunk a Krakkótól mintegy 180 km-re délkeletre, az ország déli határa mentén húzódó Alacsony-Beszkidek voltak. Itt található Dukla városka, amelyet Andrzej Stasiuk örökített meg magyarra is lefordított könyvében (egy részlete
itt is olvasható). A környező szelíd vonulatú hegyek a háborítatlan természet birodalmának tűnnek - első pillantásra. Egy-egy hosszabb séta alkalmával azonban temető maradványaira vagy elvadult gyümölcsfákra bukkanhatunk. A lemkók földjén járunk ugyanis, akikről
krynicai bejegyzésem végén írtam. A természet az ő kitelepítésük után töltötte ki az üresen maradt teret.
Farfurnia - tenni az üresség ellen
 |
Fotó: Michał Kasprzyk
www.farfurnia.pl |
A ház, ahol a hétvégét töltöttük, azok közé a helyek közé tartozik, amiket ingyen és bérmentve, de reklámozni kell, mert jobbá teszik az emberiséget. (A Krakkó blog egyébként sem hirdet, hanem társadalmi munka formájában a neki tetsző látnivalókból és eseményekből válogat.) A Zawadka Rymanowska falucska feletti épület neve Farfurnia, vagyis régi lengyel nyelven kerámiaműhely, ez a tevékenysége azonban némileg már háttérbe szorult a vendégház, a gazdaság és a népi hagyományőrző központ funkciója mellett. Janeczka és Michał Kacprzyk tizennyolc évvel ezelőtt költöztek ide, varsói lakásuk árából megvették egy elhagyott téesz földjét, és hangyaszorgalommal építették fel a méretes vendégházat. Sikerük akkora, hogy a vendégek már télen lefoglalják a következő nyári időpontokat. Egyre több nagyvárosi család kívánja ugyanis megtalálni itt azt, amit a civilizáció áldásai mellett elveszített: a természetközeliséget, a nagycsaládot, amelybe automatikusan beépülnek és reggeltől estig kint tücskörésznek a vendéggyerekek, a népszokásokat, a rusztikus tárgyi környezetet, az egyszerű ételeket. Janeczka és Michał hét gyermekéből három ételallergiás és egy vegetáriánus, így a különböző (választott vagy kényszerű) étrendeken élő vendégeknek sem kopik fel az álluk. A mindenevőknek is élményt jelenthet azonban, hogy megkóstolhatják a csalánlevest, a hamuban sült fokhagymát, sőt, olykor akár a szöcskepecsenyét is. A család a felvágottakat, a kecskesajtot, a gyümölcsleveket, lekvárokat és a különböző kenyereket is maga készíti. A nyári időszakban népművészek avatják be az érdeklődőket a gyöngyfűzés, a nemezelés, a fafaragás és egyéb régi hagyományok rejtélyeibe. A házigazdák legnagyobb vállalkozása azonban a családi népzenei és néptánctábor. A részletekről angol nyelven is olvashatunk az esemény
honlapján, ahol az idei táboron készült
képeket is megtekinthetjük. A helyszín Északkelet-Magyarországról érhető el kényelmesen - Miskolctól csupán 220 km-re található!
 |
| A kemencét és a csempéket is a háziak készítették - fotó: M. Bzowski |
 |
Az ebédlő-pitvar-nappali csak novemberben mutat ilyen üres képet
Fotó: M. Bzowski |
Egy másik üresség
Mindenszentek estéjén Gorlicén keresztül utaztunk vissza Krakkóba. Útközben meglátogattuk azt a katonatemetőt, amelyről a gorlicei áttörés századik évfordulójára készült
bejegyzés végén már tettem említést. Gorlicéből az A4-es autópálya felé tartva, Łużna település felett jobb kéz felől találjuk a Pustki (Üresség) magaslatot. Itt épült a közel négyszáz I. világháborús kis-lengyelországi temető egyike, a 123. számot viselő sírkert, amely igazi építészeti és tájtervezési műremek. A temetőkertet Jan Szczepkowski lengyel művész, a tetejét koronázó kápolnát Du
šan Jurkovi
ć szlovák látnok-építész tervezte. A kápolna 1985-ben leégett, de újraépítették, az idei kerek évforduló előtt pedig a sírokkal együtt gyönyörűen felújították. Nem kizárt, hogy a temető hamarosan a Világörökség Listájára is felkerül. A mi látogatásunk alatt ráadásul talán lehető legszebb képét mutatta: derült estén jártunk erre, amikor a falu felől hamvadóban volt még az alkonyat, az erdőben azonban már sötétség honolt, amelyet csak a kápolna világítása és az itt-ott remegő piros mécslángok törtek meg. Ez a káprázatos hely azonban száz évvel ezelőtt borzalmas harcok helyszíne volt. A gorlicei áttörés napjai alatt szükségszerűvé vált a stratégiailag fontos magaslat bevétele, az erdő fái között azonban orosz géppuskaállások rejtőztek. Tadeusz Rozwadowski - a későbbi lengyel vezértábornok és az 1920-as
varsói csata haditervének egyik megalkotója - nem tehetett mást: az osztrák-magyar hadsereg jórészt lengyelekből álló, de honvédekkel is segített osztagát szuronyrohamra vezényelte az orosz tűztenger ellen. A meredek hegyoldalon körülbelül ezerkétszáz jobb sorsra érdemes fiatal férfi lelte halálát szeretteitől távol. Emlékezzünk rájuk, adjunk hálát, hogy minden fenyegetettség-érzésünk ellenére jobb korban élünk, és tegyünk meg mindent, hogy ember ismét ne forduljon ember ellen Európában.
 |
| Fotó: M. Bzowski |
 |
| Fotó: Krakkó blog |
Ajánlott bejegyzések
Krynica - a lemkók és kitelepítésük
Gorlice 100
Festung Krakau
