Krakkó főtere

Krakkó főtere
Krakkó főtere a Mária-templom tornyából - fotó: Michał Bzowski
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lwów. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lwów. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 16., kedd

Wianki. Krakkói Szent Iván-éj a zene ünnepén


Az év legrövidebb éjszakáján a lengyelek pogány eredetű ünnepet ültek (noc Kupały, sobótka), amelynek más népeknél is ismert indoeurópai rítusai (tűzugrás, párválasztás, erdei séta) és tipikusan szláv elemei is voltak. Ez utóbbiak közé tartozott a koszorúdobás (a wianki név "koszorúkat" jelent). A lányok ilyenkor virágfüzért fontak, amit vízbe dobtak. Ha egy legény kihalászta, hamarosan férjhez mentek, ha a koszorú elúszott, hosszabb ideig kellett várniuk, ha azonban fennakadt vagy elégett, pártában maradtak. A koszorúfonás szokása állítólag Varsóból érkezett Krakkóba a 19. században. A Visztula-parti tűzijáték szokása a II. világháború után honosult meg. A kilencvenes években a Wianki tipikus diákfesztivál volt szabadtéri koncertekkel és rengeteg sörrel, majd egyre kommerszebb formát öltött. Igaz, a szervezők igyekeztek rangos fellépőket találni, az egyik csillag a brit Jamiroquai együttes volt - ám a tömeg lassan elviselhetetlenné vált, a víz felhangosította és messze vitte a koncertek zaját, a füves folyópart igencsak megsínylette az átvonuló cipőtalpak millióit, rossz idő esetén pedig könnyen mocsári szörnnyé válhattak a résztvevők. Valószínűleg ezért tették át az ünnepséget a város több helyszínére, ahol egymással párhuzamosan zajlanak majd a koncertek.

A zene világnapja (jún. 21.) jegyében a Wianki egyre inkább igényes, sokszínű rendezvénnyé válik. Már tavalyelőtt - még a Visztula partján - szerepelt rajta a város rangos régizenei együttese, a Capella Cracoviensis. Idén a zenekar Bach, Telemann és Händel legnépszerűbb darabjait játssza, vagyis "könnyen hallgatható" barokk zenét kapunk életteli, virtuóz előadásban (plac Szczepański, 17.30). A Capellát a Simfonietta Cracovia követi (2010: a Chopin Odyssey, 19.00), majd a pogány rítusokat idéző táncelőadásra kerül sor (Art Color Ballet, WATAHA The Slavic Drummers, Strojone, 20.30), végül 23 órától silent techno buli várja a partiarcokat.

A Főtéren elhelyezett Hard Rock Cafe színpadon lengyel rock-, electro- és popformációkat hallhatunk. A Kis Piactér (Mały Rynek) érdekessége a Qirim krími tatár népi együttes fellépése lesz (17:00), majd ukrán-tatár jazz-folk koncertet hallhatunk (Usain Bekirov Trio, 17.30). Jelenleg mindkét együttes Lvivben működik, fellépésükre Krakkó és Lviv testvérvárosi kapcsolatának húsz éves évfordulója ad alkalmat, aminek apropóján más rendezvények is vannak a városban. De lesz még jazz-színpad a Mária-templom melletti téren (kétlem, hogy nem fog bezavarni a szomszédos Hard Rock Cafe színpad), alternatív koncertek a kazimierzi plac Nowyn, szláv hagyományok a nowa huta-i tónál... a Visztula partján pedig ezúttal tangóestre kerül sor (ul. Powiśle, 20.00), majd hagyományos tűzijáték zárja a rendezvényt (22.30).

A kísérő programok közül érdemes megemlíteni a Szent Iván-napi vásárt (Jarmark Świętojański), ami egyfajta középkori Mesterségek Ünnepe lovagi tornákkal, divat-, tánc- és egyéb bemutatókkal fűszerezve. Mind a standok, mind az árusok és résztvevők ruhái igyekeznek korhű látványt nyújtani; pár éve, amikor mi látogattunk ide, még a fogadóban is szalonnás-aszalt szilvás köleskását, zsíros kenyeret és szűretlen sört lehetett kapni. A riportfilm szerint a tavalyi vásár is hasonló hangulatú volt, ezért idén is ilyesmire számíthatunk.



Wianki - Święto Muzyki, http://www.wianki.krakow.pl/en

2015. február 7., szombat

Galícia mítosza

Jurko Koch: Európa álma - fotó: MCK / wydarzenia.o.pl
Szerencsésen alakult, hogy az első igazi bejegyzésem Krakkó főteréhez és egyúttal Galíciához kötődik.

A főtérnek a Városháza tornya mögötti oldalán álló Hollós-ház (Pod Kruki) ad otthont a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központnak (MCK), amely minden évben több nagyszabású, Közép-Európával kapcsolatos kiállítást rendez. A Galícia mítosza című kiállítás egy ma már térképen nem, de több nép köztudatában máig létező régió történetét, kultúráját és szerteágazó gyökereit jeleníti meg.

A kijevi Rusz szétesése után létrejövő Halicsi és Volhíniai Fejedelemséget a középkori magyar királyok csak néhány alkalommal, pár évre szerezték meg, mégis címeik között szerepelt a Rex Galiciae et Lodomeriae. És bár a terület 1340-től ténylegesen Lengyelország része volt, 1772-ben, Lengyelország első feldarabolásakor Mária Terézia a magyar királyi cím ürügyén vette tulajdonába, és összekapcsolta a többi neki jutott - nyugatabbra található - lengyel területtel, 1846-tól Krakkó is Galíciához tartozott, de a tartomány fővárosa Lwów (Lemberg, Lviv) maradt. 1918 után Galícia a független Lengyelország része lett, ám a II. világháború viszontagságai után a jaltai konferencia értelmében a Curzon-vonaltól keletre eső területek Lwówval és számos más fontos várossal (Żółkiew/Zsovkva, Drohobycz/Drohobics, Stryj/Sztrij, Sambor/Szambor stb.) Sztálinnak jutottak.

A kiállítás elején a ruszin/ukrán, a lengyel, a zsidó és az osztrák Galícia történetét és az egyes népek Galícia-képét ismerhetjük meg.
Galícia és Bukovina héber nyelvű térképe, 1877. Fotó: MCK / onet.pl
A mai lengyelek a Galícia név hallatán elsősorban Ferenc József uralkodására asszociálnak. A következő termek ennek a kornak a témáit mutatják be. Nyomon követhetjük a bécs-lembergi vasútvonal építését, az olajipar és a városok fejlődését, megismerhetjük Ferenc Józsefet és családját, a különböző galíciai népviseleteket, végül az első világháborús katonatemetőket.
Épül a jaremcsei vasúti híd - fotó: MCK / onet.pl

A régi fényképek, kordokumentumok, korabeli festmények mellett a kiállításon kortárs ukrán művészek megdöbbentő neoszimbolista alkotásai is láthatók, például Páris ítélete Hitlerrel és a jaltai konferencia résztvevőivel, vagy Nyugat-Ukrajna (ex-Galícia) és a "tulajdonképpeni" Ukrajna két férfiallegóriája, amelyen a latin hagyományú és Európa felé tekintő Nyugat-Ukrajna elfojtja társa potenciá(l)ját - szó szerint.

A kiállítás gyengéje, hogy idegenvezetés nélkül sok aspektusa elvész, mivel a kiállítási tárgyakhoz nincs elég magyarázat. Egy példa: az egyik teremben két egymás alatt elhelyezett portrén Aleksander Fredro lengyel vígjátékíró és Andrej Septickij (Andrzej Szeptycki) görögkatolikus lwówi (lvivi) metropolita, az ukrán nemzet lelki vezetője látható. Azt azonban csak az idegenvezetőtől tudtam meg, hogy Septickij Fredro unokája volt, ami jó példa arra, hogy a "lengyelség" ill. "ukránság" sok esetben nem származás, hanem tudatos döntés kérdése volt. (Még kirívóbb példa a Habsburg-Tescheni főhercegeké: a żywieci sörgyár tulajdonosa, Károly Albert lengyelbarátságáról volt híres, míg fivére, Vilmos Vaszil Visivanij álnéven a független Kárpátukrajnát kikiáltó Szics-gárda ezredese lett.)

A Galícia mítosza kiállítás március 8.-áig tart nyitva. Aki Krakkóban lekési, nyár végéig megnézheti Bécsben.

Mit Galicji, Międzynarodowe Centrum Kultury, Rynek Główny 25.