Tavaszi kiállítások - Maurycy Gottlieb és még sokan mások

Nemrég írtam az Europeumban látható El Greco-képről, azóta azonban több más új, érdekes kiállítás is nyílt a városban. A Krakkói Nemzeti Múzeum kínai gyűjteményének legértékesebb darabjai mától tekinthetők meg, de a kiállítás weboldala egyelőre csak lengyel nyelven érhető el. A Krakkói Kortárs Művészeti Múzeum, a MOCAK többek között japán és izraeli képzőművészek munkáit mutatja be (az összes kiállítás leírása a múzeum honlapján található). A Fotótörténeti Múzeum a XIX. század végének vitorlásfényképeiből készített összeállítást: egy részükön Habsburg-Tescheni Károly István főherceg és admirális jachtjait és dalmáciai vitorláskalandjait láthatjuk, a következő képek a kor leghíresebb vitorlásairól készültek, a harmadik csoportban pedig vitorlás gőzhajók szerepelnek. A Krakkói Nemzeti Múzeum egy másik intézménye, a pl. Szczepański sarkán álló Szołayski-ház egy a XIX. századi lengyel festészet egy különleges alakjának életműkiállítását rendezte meg.

Maurycy Gottlieb 1856-ban született tehetős galíciai zsidó családban - apja a drohobyczi kőolajfinomító tulajdonosa volt. Két fivére is festett, de Maurycy volt a legtehetségesebb. Bécsben, majd Krakkóban tanult festészetet; városunkban Jan Matejko tanítványa volt, de diáktársai antiszemita megnyilvánulásai miatt elhagyta Krakkót és Münchenben folytatta tanulmányait. Egy itáliai tanulmányút után mégis Krakkóban telepedett le, ahol egy torokműtét szövődményeibe halt bele 23 évesen.

Munkássága messze túlmutat mind mesterei akadémiai-történelmi stílusán, mind a XIX. században divatos keleties-egzotikus témákon. Minden portréját finom és bonyolult lélekrajz jellemzi. A kiállítást az önarckép-jellegű Ahasvérus-portré hirdeti. Ez a műve a legnépszerűbb Lengyelországban, ezért nem is ezt tettem a blog elejére, hanem müncheni diplomamunkáját, a Shylock és Jessicát. A képen Shylock nem ellensége húsára éhező, kereszténygyűlölő uzsorás, hanem gondoskodó, féltő apa, akinek legnagyobb kincse leánya. Az éles kontúrokkal megfestett, a képből szinte kilépő Jessica azonban már tudja, hogy utolsó perceiket töltik együtt, hiszen megbeszélte keresztény szerelmével, hogy elszökik. Nem is viszonozza apja pillantását, hanem kihívóan és várakozóan az ablak - vagy a néző - felé tekint. Gottlieb tehát újraértelmezte az európai zsidó-keresztény kapcsolatok történetét, és olyan perspektívát igyekezett felvenni, amely mindkét fél számára elfogadható. Utolsó éveiben a zsidókat tanító Jézust és a lengyel-zsidó történelem összefonódásának pillanatait örökítette meg, vagyis intenzíven kereste a két vallás és a két kultúra közös pontjait, de lengyel nemesi öltözetben is megfestette önarcképét, amivel kettős identitását kívánta megmutatni. Vajon meddig sikerült volna eljutnia, ha halála nem akadályozza meg abban, hogy kibontakozzon? A szimbolizmus minden bizonnyal rányomta volna bélyegét későbbi munkásságára.

Az épület földszintjén júniusig látható a Szymborska fiókja c. kiállítás, amely a Nobel-díjas költő személyes tárgyaiból és groteszk-humoros képeslap-, műanyagfigura- és fényképgyűjteményéből válogat.

Maurycy Gottlieb. W poszukiwaniu tożsamości, Kamienica Szołayskich, 2015. február 13. - május 3.

Barańczak-emlékest a Mangghában

Velence, 1994 - fotó: Anna Barańczak / Fotonova / Gazeta Wyborcza

Karácsony másnapján, 68 éves korában hunyt el a XX. századi lengyel költészet egyik legkimagaslóbb alakja - Stanisław Barańczak. A poznańi születésű költő a kommunizmus évei alatt ellenzéki tevékenysége miatt nem publikálhatott, a 70-es években koncepciós pert is indítottak ellene. 1981-ben a Harvard Egyetem vendégprofesszora lett, de szerződése lejárta után nem térhetett vissza Jaruzelski Lengyelországába.

Verseiben megszólalt a létező szocializmus abszurditása és a közép-európai emigráns sorsa, akinek nyelve, kultúrája és szokásai éles ellentétbe kerülnek az amerikai környezettel. Nyelvérzéke mellett zenei hallása és komolyzenei műveltsége is kivételes volt. Énekelhető parafrázis-ciklust írt Schubert Téli utazására, amely számtalan szállal - sokszor hangzásilag - kapcsolódik Wilhelm Müller eredeti verseihez, ám az eredetitől eltérően nem a szerelmi csalódás és a tél, hanem a XX. század hideg technikája és technológiája válik az elidegenedésről és a halálról szőtt metafizikai tépelődés kiindulópontjává. Utolsó verseskötetéért, a Sebészi pontosságért, amelyben szintén a komolyzene és a technika kíséri az egzisztenciális kérdéseket, megkapta a legnagyobb lengyel irodalmi díjat, a Nikét.

Bár intellektuális költészetében a legkomolyabb kérdéseket vetette fel, kitűnő - elsősorban nyelvi és abszurd - humorérzékkel rendelkezett. Utolérhetetlen műfordító volt, Shakespeare huszonöt drámájának modern fordítását készítette el, Keats és Dickinson világában is otthon érezte magát, a legzseniálisabban talán azonban a nonszenszirodalmat - például Lewis Carroll Gruffacsór-versét - ültette át lengyelre. Aki pedig egyszer is elolvassa Mozart Don Giovannijának híres kettősére írt, az olasz szöveg hangzásával csaknem azonos lengyel kupléját, már mindig "barańczakul" hallja majd énekelni Don Giovannit és Zerlinát.

A Manggha Japán Művészeti és Műszaki Múzeumban - amelyről ebben a blogban még biztosan sok szó esik - a költő barátai évekkel ezelőtt már rendeztek egy Barańczak-estet. Ott volt köztük a Nobel-díjas Wisława Szymborska is. A résztvevők szerint Stanisław Barańczak, aki már akkor beteg volt, számítógépről hallgatta az est műsorát. Most csütörtökön lesz ismét Barańczak-emlékest a Mangghában, amin az intézmény alapítója, a 89 éves Andrzej Wajda is részt kíván venni. Barańczak és Szymborska ezúttal - reményeink szerint - már odaföntről hallgatják majd költőbarátaikat, limerikeket rögtönöznek róluk, és egy felhő szélén ülve egy kupica hazait emelnek az egészségükre.

Wieczór poezji Stanisława Barańczaka, Muzeum Sztuki i Techniki Japońskiej Manggha, 2015. február 19. 18.00 (érdemes előbb érkezni, biztosan nagy tömeg lesz).

El Greco: Szent Ferenc elragadtatása - egy megdöbbentő műkincssztori főszereplője Krakkóban

Fotó: Wikimedia Commons

51 évvel ezelőtt a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) két kutatója leltározta egy mazóviai városka plébániájának műtárgyait. Egy alkalommal a plébános szobájának ajtaja nyitva maradt. A két tudós hölgy figyelmét felkeltette a falon lógó nagyméretű, sötét, sérült olajkép. Korábban az elégetésre váró limlomok között hevert a harangtoronyban, de a plébános úgy gondolta, hogy Szent Ferencet azért mégsem lenne ildomos elégetni - és magához vette a képet.

A két művészettörténész két év kutatómunka után megbizonyosodott afelől, hogy El Greco művéről van szó. A szakmabeliek azonban nem értettek velük együtt. Csak tíz évvel a felfedezés után, a kép restaurálása során került elő a hamisított "A. van Diick", majd alóla a valódi "Dominikos Theotoko" szignó. 

A mű a siedlcei püspökségre, majd az ottani Egyházmegyei Múzeum gyűjteményébe került, de a nagyközönség nem láthatta (az Egyház képviselői a biztonságra hivatkoztak, de attól is tartottak, hogy a műkincs állami tulajdonba kerülhet). Végül felfedezése után ötven évvel, a 2014-es El Greco év alkalmával került kiállításra a varsói királyi várban - mától pedig a Krakkói Nemzeti Múzeum Europeum központjában látható. A kiállításról egyelőre nem tudok beszámolni, mivel pár napra Varsóba utazom (új bejegyzést ezért ezen a héten már nem fogok írni), de mindenkit csak bátorítani tudok, hogy használja ki ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.

Ekstaza świętego Franciszka, Ośrodek Kultury Europejskiej "Europeum", pl. Sikorskiego 6, 2015. február 11 - március 22.

Megvan a Misteria Paschalia fesztivál programja

Krakkó a régizene egyik fontos színhelye Lengyelországban. Az évtizedek óta működő Capella Cracoviensis az utóbbi években Közép-Európa egyik legjobb régizenei együttesévé vált, bár egyik-másik merész projektje igencsak megosztja a zenerajongókat. A Capella az Opera Rara ciklusban is közreműködik, amely azonban elsősorban külföldi előadókkal csábítja a barokk operákra a nagyközönséget. A legpatinásabb és legnagyszabásúbb krakkói régizenei esemény azonban a Misteria Paschalia fesztivál, amely minden évben nagyhét hétfőtől húsvét hétfőig (idén húsvét vasárnapig) tart.

A Misteria állandó résztvevője Jordi Savall, de gyakori vendég az Europa Galante és az Accademia Bizantina is, és megfordult rajta többek között a Le Poème Harmonique, a l'Arpeggiata, Marc Minkowski és Philippe Jaroussky is. A koncertek között néhány évvel ezelőtt világi témájúak is akadtak, az utóbbi időben azonban a szervezők nagyon ügyelnek arra, hogy kizárólag a Nagyhét lelkiségéhez kapcsolható egyházi zene kerüljön a programba. Fontos a helyszínek megválasztása is: Jordi Savall és együttesei mindig a monumentális, gótikus Szent Katalin-templomban lépnek fel (én személy szerint nem kedvelem a hatalmas templomhajó akusztikáját, túlságosan elvész benne a hang, de tagadhatatlanul nagy a hangulata), egy hangverseny pedig minden évben a wieliczkai sóbánya Szent Kinga-kápolnájában kerül megrendezésre. A koncertek jelentős részét élőben közvetíti a Lengyel Rádió interneten is hallgatható 2-es műsora.

A koncertsorozat idén oratóriumokra és passiókra alapoz. Kedden az Huelgas Ensemble-t, nagycsütörtökön az Akademie für Alte Musik Berlin-t hallhatjuk René Jacobs vezényletével. A katalán mester régi hazai termékét, a Llibre Vermell de Montserrat-ot hozza (Ad mortem festinamus! "Sietünk a halálba!" - éneklik majd vidáman a középkori táncnótára). Wieliczkában stílusosan Charpentier és Couperin Leçons de ténèbres ciklusa hangzik fel a Les Talents Lyriques előadásában, bár a bánya mélységei korántsem olyan sötétek már, mint akár száz évvel ezelőtt.

Jegyek interneten ill. az InfoKraków pontokon kaphatók. Idén olcsóbbak, kedvezményes jegyet már 40 zł-ért vásárolhatunk.

Misteria Paschalia, 2015. március 30. - április 5., http://www.misteriapaschalia.com.

Galícia mítosza

Jurko Koch: Európa álma - fotó: MCK / wydarzenia.o.pl

Szerencsésen alakult, hogy az első igazi bejegyzésem Krakkó főteréhez és egyúttal Galíciához kötődik.

A főtérnek a Városháza tornya mögötti oldalán álló Hollós-ház (Pod Kruki) ad otthont a Krakkói Nemzetközi Kulturális Központnak (MCK), amely minden évben több nagyszabású, Közép-Európával kapcsolatos kiállítást rendez. A Galícia mítosza című kiállítás egy ma már térképen nem, de több nép köztudatában máig létező régió történetét, kultúráját és szerteágazó gyökereit jeleníti meg.

A kijevi Rusz szétesése után létrejövő Halicsi és Volhíniai Fejedelemséget a középkori magyar királyok csak néhány alkalommal, pár évre szerezték meg, mégis címeik között szerepelt a Rex Galiciae et Lodomeriae. És bár a terület 1340-től ténylegesen Lengyelország része volt, 1772-ben, Lengyelország első feldarabolásakor Mária Terézia a magyar királyi cím ürügyén vette tulajdonába, és összekapcsolta a többi neki jutott - nyugatabbra található - lengyel területtel, 1846-tól Krakkó is Galíciához tartozott, de a tartomány fővárosa Lwów (Lemberg, Lviv) maradt. 1918 után Galícia a független Lengyelország része lett, ám a II. világháború viszontagságai után a jaltai konferencia értelmében a Curzon-vonaltól keletre eső területek Lwówval és számos más fontos várossal (Żółkiew/Zsovkva, Drohobycz/Drohobics, Stryj/Sztrij, Sambor/Szambor stb.) Sztálinnak jutottak.

A kiállítás elején a ruszin/ukrán, a lengyel, a zsidó és az osztrák Galícia történetét és az egyes népek Galícia-képét ismerhetjük meg.

Galícia és Bukovina héber nyelvű térképe, 1877. Fotó: MCK / onet.pl

A mai lengyelek a Galícia név hallatán elsősorban Ferenc József uralkodására asszociálnak. A következő termek ennek a kornak a témáit mutatják be. Nyomon követhetjük a bécs-lembergi vasútvonal építését, az olajipar és a városok fejlődését, megismerhetjük Ferenc Józsefet és családját, a különböző galíciai népviseleteket, végül az első világháborús katonatemetőket.

Épül a jaremcsei vasúti híd - fotó: MCK / onet.pl

A régi fényképek, kordokumentumok, korabeli festmények mellett a kiállításon kortárs ukrán művészek megdöbbentő neoszimbolista alkotásai is láthatók, például Páris ítélete Hitlerrel és a jaltai konferencia résztvevőivel, vagy Nyugat-Ukrajna (ex-Galícia) és a "tulajdonképpeni" Ukrajna két férfiallegóriája, amelyen a latin hagyományú és Európa felé tekintő Nyugat-Ukrajna elfojtja társa potenciá(l)ját - szó szerint.

A kiállítás gyengéje, hogy idegenvezetés nélkül sok aspektusa elvész, mivel a kiállítási tárgyakhoz nincs elég magyarázat. Egy példa: az egyik teremben két egymás alatt elhelyezett portrén Aleksander Fredro lengyel vígjátékíró és Andrej Septickij (Andrzej Szeptycki) görögkatolikus lwówi (lvivi) metropolita, az ukrán nemzet lelki vezetője látható. Azt azonban csak az idegenvezetőtől tudtam meg, hogy Septickij Fredro unokája volt, ami jó példa arra, hogy a "lengyelség" ill. "ukránság" sok esetben nem származás, hanem tudatos döntés kérdése volt. (Még kirívóbb példa a Habsburg-Tescheni főhercegeké: a żywieci sörgyár tulajdonosa, Károly Albert lengyelbarátságáról volt híres, míg fivére, Vilmos Vaszil Visivanij álnéven a független Kárpátukrajnát kikiáltó Szics-gárda ezredese lett.)

A Galícia mítosza kiállítás március 8.-áig tart nyitva. Aki Krakkóban lekési, nyár végéig megnézheti Bécsben.

Mit Galicji, Międzynarodowe Centrum Kultury, Rynek Główny 25.

Előszó

Tizennegyedik éve lakom Krakkóban, és egészen a sajátomnak érzem már ezt a várost. Nemcsak azért, mert ide köt a családom és a hivatásom, hanem azért is, mert nincs még egy olyan, a hajdani Magyar Királyság határain kívül eső város a világon, amelyet ennyi szál fűzne a magyar kultúrához. Az utóbbi időben egyre jobban körvonalazódott bennem a gondolat, hogy amit az ismerőseimmel osztok meg a Facebookon Krakkóról és a többi lengyel nevezetességről, tartósabb, kidolgozottabb formában másokkal is közölni lehetne – ezért hoztam létre ezt a blogot. A lengyel-magyar közös múlt óhatatlanul számos alkalommal szóba kerül majd rajta, elsősorban azonban a helyi érdekességekre és kulturális eseményekre fogok összpontosítani, bízva abban, hogy így egy csöppet én is hozzájárulhatok a lengyel-magyar kapcsolatok jövőbeni alakulásához.

Krakkó csillagtúrák kiindulópontjaként is remekül megállja a helyét, ezért az egész régió – Kis-Lengyelország – nevezetességeit is szeretném népszerűsíteni, de Sziléziáról is bizonyosan szó esik majd, ahová könnyen eljuthatunk a Kis-lengyelországi vajdaság fővárosából.

Kezdő blogoló vagyok, úgyhogy bármilyen technikai javaslatotokat szívesen várom.

Köszönöm!