Zene a csúcsokon - Zakopane, 2015 augusztus-szeptember

Néha azt hallom, hogy túl közeli eseményekről írok. Sok esemény pontos programját csak nem sokkal a kezdetük előtt hirdetik ki pontosan és ekkor tudom ismertetni őket, a kiállításokról meg jobban szeretek úgy beszámolni, hogy már láttam őket. A Muzyka na Szczytach (Zene a csúcsokon) fesztivál programja azonban már jó ideje elkészült, úgyhogy szeptemberre már foglalhatjuk is a szállást Zakopanéba; ha pedig most készülünk Krakkóba, akkor augusztus 1.-jére érdemes időzítenünk a tátrai kiruccanásunkat.

A háború előtt Zakopane izgalmas kulturális központ és a lengyel művészvilág kedvenc tartózkodási helye volt, ahol a népi hagyomány a legújabb művészeti áramlatokkal ötvöződött (ld. korábbi bejegyzésünket). A 2009 óta megrendezett Muzyka na Szczytach fesztivál célja, hogy a tátrai üdülővárost ismét ezzel a szerepkörrel ruházza fel. Koncertjein ezért elsősorban lengyel zeneszerzők műveit hallhatjuk, bár a szervezők mindig visznek bele egy kis nemzetközi színt: 2011-ben például a King's Singerst hívták meg a Tátraaljára. Idén a nyitókoncerten Shirley Brill klarinétművész játssza Mozart és Rossini zenéjét Łukasz Długosz lengyel fuvolaművész társaságában, de hallhatjuk Mahler Dal a Földről-jét is Schönberg kamarafeldolgozásában. Más világszerte ismert művek lengyel zeneszerzők alkotásaival együtt hangzanak fel: Richard Strauss dalait a századforduló Tátra-rajongó zeneszerzője, Mieczysław Karłowicz műveivel együtt énekli a híres lengyel alt, Jadwiga Rappé, Schönberg, Webern és Reich zenéje közé az ismert kortárs komponista, Paweł Mykietyn alkotása fonódik, Brahms pedig Paweł Szymański, Andrzej Czajkowski és Andrzej Panufnik darabjait alapozza meg. Külön érdekesség lesz a Kwadrofonik együttes performansszal kísért fellépése a Witkacy Színházban. A két zongoristából és két ütősből álló lengyel kvartett repertoárja Bartóktól (Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre) és Stravinskytól a folk irányába elmozduló modern alkotásokig terjed; az alábbi videón is lengyel néptáncot értelmeznek újra.

Miért érdemes még ellátogatnunk a fesztiválra? Többek között azért, mert a koncertek napján déli 12 órakor művésztalálkozó és beszélgetés lesz az idősebb Witkiewicz tervezte Willa pod Jedlami-ban, amely egyébként nem látogatható (Witkiewicz zakopanei stílusáról ld. fent belinkelt bejegyzésünket).

Forrás: Muzyka na Szczytach

És hogy miért érdemes még szeptemberben Zakopanéba menni? Azért, mert kevesebb a turista, mint nyáron, az idő viszont még gyakran kellemes (igaz, a hegyekben ebben soha nem lehetünk teljesen biztosak).

A fesztivál első, "bemelegítő" eseménye most, augusztus 1.-jén lesz: a zakopanei Hotel Belvedere-ben korabeli divatbemutatóval egybekötött reneszánsz zenei estben lehet részünk. A Floripari - a krakkói Wawel palota állandó régizenei együttese - a Zsigmond Ágost-korabeli zenei sokszínűséget érzékelteti majd, amit a Nomina Rosae Színház előadása kísér (19 óra; a 20 zł-s jegyek a koncert előtt válthatók meg).

Muzyka na Szczytach. Zakopane, 2015. szeptember 12-19. Részletes angol nyelvű program: http://www.muzykanaszczytach.com/en/programme/

Ottomania, avagy hogyan hatott egymásra a reneszánsz és a Török Birodalom?

Tiziano köre: I. Szulejmán portréja. Forrás: Gazeta Wyborcza

Tolmácsút és némi technikai szünet után másfél napra visszatértem Krakkóba. A pályaudvarról egyenesen a Nemzeti Múzeumba siettem, hiszen a kiállítást, amiről írok, két hónapja harangozták be, egy hónapja nyitották meg, én viszont még nem láttam, és ami még súlyosabb: nem írtam róla. A bőröndömmel alkalmam nyílt kitapasztalni a főépület jórészt csak elméletben létező akadálymentességét: a gyakorlatban lépcső fel, lépcső le, a lift nem közlekedik az alagsorban található ruhatárig, ami igencsak megnehezíti a kerekesszékes, babakocsis, vagy egyszerűen csak bottal járó halandók dolgát, ha múzeumlátogatásra adják a fejüket.

A kiállítás a reneszánsz művészet és az Oszmán Birodalom kölcsönhatását mutatja be Konstantinápoly elestétől a zsitvatoroki békéig. E kölcsönhatás egyes állomásait különböző színek jelölik a falon, ami jó tájékozódást tesz lehetővé (a sárga háttér azonban megnehezíti az olvasást). A kurátorok Európa különböző múzeumaiból és könyvtáraiból származó gazdag, összetett anyaggal illusztrálták az "ottománia" jelenségét. A bejáratnál, a térképek között megtaláljuk Antonio Lafreri metszetét, amely madártávlatból mutatja be Szigetvár ostromát. A látkép az Országos Széchényi Könyvtárból érkezett Krakkóba.

A kezdeti rettenet, amely a kereszténység elleni egyetemes támadásnak élte meg a török hódítást, a protestantizmus előtérbe kerülésével némileg megváltozik: a felekezetek egymást kezdik okolni Európa romlásáért, és a németalföldi felkelők ominózus jelmondata szerint "jobb a török, mint a pápa". Ezt a témát többek között Dürer képei szemléltetik. A Kelet azonban egyúttal fel is kelti az európai ember kíváncsiságát. A viseleteket bemutató népszerű könyvek lapjain, majd a bibliai jeleneteken is feltűnnek a török figurák - gondoljunk csak a Háromkirályok imádására. Nagy az igény a török uralkodók történetére és portréira is Európában. Az Oszmán-dinasztia első nyugati családfáját Felix Petancius készítette II. Ulászló részére (ez a darab is az OSZK-ból érkezett). Portréból a legtöbb I. Szulejmánról készült; az egyik típusú ábrázoláson az uralkodó a keleti kultúrától teljesen idegen, tiaraszerű koronát visel, amivel azt üzeni a Nyugatnak, hogy nagyobb, mint a császár és a pápa. De láthatjuk Szulejmán felesége, a korabeli Lengyelország (a mai Ukrajna) területéről származó Hürrem szultána, a legendás "Roxolana" képmásait is, valamint közös lányukét, Cameriáét, aki az egyik képen kerékre támaszkodik, mint Szent Katalin.

Tiziano műhelye: Roxolana arcképe. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A keleti művészet hamarosan rendkívül divatossá vált Európában. A kék-fehér kínai porcelánok mind az Oszmán Birodalom területén, mind Európában nagy karriert futottak be. Hamarosan már miseruhák is készültek török anyagokból (ezt a meghökkentő összefüggést a budapesti Iparművészeti Múzeum két ornátusa mutatja be). A keleti szőnyegek Erdélytől Svédországig számtalan protestáns templom belsejét díszítettek, és rengeteg nyugati alkotáson, így Hans Memling egyik híres Szűz Mária-képén vagy Illésházy Gáspár ravatalképén (Magyar Nemzeti Múzeum) is megjelentek. Ide azonban kedvencünket, Sofonisba Anguissola Sakkjátszma c. alkotását másoljuk be. A 23 éves festőnő három húgát és szolgálójukat mutatja be hangulatos pillanatképén (művét ma a Poznańi Nemzeti Múzeum őrzi).

Forrás: Wikimedia Commons

Közismert, hogy a keleti stílus óriási befolyással volt a magyar és lengyel viselet alakulására, és a kor fegyverdivatján is éreztette hatását. A kiállításon megtaláljuk Báthory híres egészalakos portréját (Martin Kober munkáját - nem teszem ki, mert a róla készült fotók nem adják vissza monumentalitását és mély színeit), Bécsben őrzött páncélját és sisakját, valamint azt a kardot, amelyet a lengyel hagyomány neki tulajdonít (Lengyel Hadtörténeti Múzeum, Varsó). De szerepel még itt többek között díszes buzogány - Hunyadi András kolozsvári ötvös munkája - és magyar huszárpajzs is (Magyar Nemzeti Múzeum).

Báthory István páncélja és sisakja. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A kiállítás katalógusa rengeteg kiegészítő anyaggal illusztrálja az egyes jelenségeket. Magyar részről Pásztor Emese és Ziegler Ágnes működött együtt a szerzőkkel. Az ára - 100 zł - nem sok egy ilyen igényes, szép és informatív könyvért (később biztos leárazzák majd).

A kiállítást mindenkinek látnia kell, aki érdeklődik a török kor iránt. Mindannyiunk számára mondhat azonban valamit, hiszen "Kelet" és "Nyugat" nem a kora újkorban konfrontálódott egymással utoljára.

Ottomania. Osmański Orient w sztuce Renesansu. Muzeum Narodowe w Krakowie, Gmach Główny, al. 3-go Maja 1. Szept. 27.-ig K-Sz 10-18, V 10-16. Belépő: 19 zł.