Krakkói Vágta

Amikor reggel körülfutottuk a Błoniát - a Krakkó központjában elterülő hatalmas mezőséget, amiről egyszer már tényleg külön cikket kell írnom -, láttuk, hogy ovális pályát kerítettek el rajta, a füvön pedig patkónyomokat és a lovak jelenlétének egyéb félreismerhetetlen jeleit észleltük. Kora délután, a Błonia melletti trattoria kertjéből már láttuk, hogy valóban lóversenyről van szó. Amíg a gluténevők a pizzájukat gyűrték lefelé, én átmentem a szomszédos Cichy Kącik (Csendeszug) végállomáshoz, ahonnan idén utoljára indult útnak a 0-s villamos. Ez a muzeális járat június végétől szeptember végéig közlekedik a Városi Műszaki Múzeum régi kocsiszínétől Nowa Hutába, Wanda halmáig, illetve a Csendeszugig, menetrendje itt található, sajnos csak lengyelül.

Fizetés után odasétáltunk a Błonián felállított kerítésekhez. Javában folyt az ügetőverseny, az egyik kocsiról leesett a versenyző, a ló körbe száguldott a pályán, egy idő után a kocsitól is megszabadult, alig tudták elfogni. Aztán következett a Nagy krakkói galopp alias polgármesteri kupa, hat gyönyörű lóval. Sajnáltam, hogy a Kis-Lengyelországi és Krakkói Vágtának csupán néhány tucatra rúgó közönsége volt: a szervezők, a fotóriporterek és a kis számú járókelő mellett talán csak páran voltak olyanok, akik tudtak a dologról. Mi követjük a város eseményeit, mégis szintén véletlenül voltunk tanúi az eseménynek. A szervezők hangsúlyozták, hogy hagyományt kívánnak teremteni, és különböző politikusok és területi vezetők, többek között a krakkói polgármester, a kis-lengyelországi marsall (a vajdasági gyűlés házelnöke és a régió önkormányzatainak vezetője) és a mezőgazdasági miniszter támogatását, és még ingyenes lovaglást is kínáltak a gyerekeknek, ám normális plakátolásra és sajtóvisszhangra már nem futotta tőlük. A borongós idő szintén visszarettenthette a potenciális közönséget és bámészkodókat, de eső nem volt, a mezőség felett tornyosuló szürke felhők pedig izgalmas hátteret képeztek. Remélem, a jövőben jobban meghirdetik ezt az eseményt, már csak azért is, mert a helyszín rendkívüli. A Błonia egyik végén a Wawel várat láthatjuk, a másikon túl pedig a Sikornik (Cinegés) erdőborította háta emelkedik Kościuszko halmával.

(A helyzet váratlansága miatt csak telefon volt nálam, ezért a képek minősége sok kivetnivalót hagy maga után, az interneten azonban eddig még nem jelentek meg fotók a Krakkói Vágtáról.)

Háttérben Kościuszko halma - fotó: Krakkó blog

Háttérben a Wawel - fotó: Krakkó blog

Krynica

Krynica látképe a Parkheggyel - forrás: krynica.pl

A XX. század végén, amikor még nem közlekedett annyi buszjárat Krakkó és Budapest között, a boldog emlékezetű Ernest Malinowski expresszel utaztam miskolci átszállással. A vonat több mint egy órát töltött Muszynában, ahol mindig kiszálltam, és endorfinmámorban úsztam a nem túl magas, mégis izgalmas formájú hegyek, a buja növényzetű rétek és a kanyargó Poprád folyó láttán. Azóta nem jártam ezen a vidéken, egészen az elmúlt hétvégéig, amelyet Krynicában töltöttünk.

Krynica-Zdrój (nevének jelentése: "forrás-forrás", de a zdrój szó településnevekben gyógyüdülőhelyet jelent) osztrák alapítású történelmi fürdőhely. 1793 óta működik, de a XIX. század második felében vált igazán híressé, ebből az időből származnak jellegzetes épületei.

A Régi Gyógyforrásház (Wikimedia Commons)

Witoldówka Panzió (forrás: Wikimedia Commons)

A két világháború között Zakopane mellett Krynica volt a függetlenné vált Lengyelország művészvilágának egyik legfontosabb üdülő- és szórakozóhelye (a tátrai üdülőközpont történetéről lásd korábbi bejegyzésünket). Jan Kiepura, a világhírű tenor hárommillió dollárért építtette fel a Willa Patriát, a harmincas évek lengyel építészetének egyik gyöngyszemét, ahol feleségével, Eggerth Márta magyar énekesnővel és színésznővel töltötték emigrációjuk előtti utolsó éveiket.

Eggerth Márta és Jan Kiepura a Willa Patria előtt
Forrás: bryla.pl / Narodowe Archiwum Cyfrowe

A hegyekkel körülvett városka ma számos rendezvénynek ad otthont. Agusztusban a Jan Kiepura Európai Fesztiválon lépnek fel az opera, az operett és a musical lengyelországi csillagai, szeptember első felében a Gazdasági Fórumra érkeznek Európa vezető politikusai. Mi a Futófesztivál apropóján utaztunk ide, ahol három napon át mintegy hétezer gyerek és felnőtt vett részt a legkülönbözőbb futásokon. A szokásos távok - 10 km, félmaraton és maraton - mellett volt többek között jelmezes futás (idén a Flintstone család vitte el a pálmát), Mini Runmageddon (1 km-es extrém gyerekfutás, ahol a legsárosabb lurkó kapja az első díjat), valamint 34, 64 és 100 km-es hegyi futás is. Csapatunk 64 km-t futó tagjára várva többször végighaladtam a sétálóutcán, felkerestem a parkokat, szökőkutakat, szobrokat, majd az eredeti 1937-es kocsin felsiklottunk a Parkhegyre, amelynek a tetején nyáribobpálya és csúszdarendszer működik.

Az 1937-es sikló - forrás: krynica.pl

Adrenalin-hullám - fotó: Bzowska Natália

A közeli Muszyna és Piwniczna-Zdrój szintén gyógyüdülőhelyek, de kiránduló- és síközpontokat is szép számmal találunk a környéken. A vidék egykor az unitus vallású, ukrán nyelvjárást beszélő lemkó népcsoport egyik lakóhelye volt, az 1947-es Visztula akció során azonban a lemkók jelentős részét kitelepítették. Az akció célja az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) megfékezése és egy független ukrán terület kikiáltásának megakadályozása volt, "mellékhatásaként" azonban tömegek váltak gyökértelenné, és megszűnt az egykori Lengyelországra olyannyira jellemző nyelvi, vallási és kulturális sokszínűség. A lemkók sorsát jól példázza a világhírű naiv festő, "Nikifor Krynicki" (Epifan Drowniak, 1895-1968) élettörténete, akit az ország túlsó felén található, korábban Németországhoz tartozó és tökéletesen idegen Szczecinbe telepítettek át. A félanalfabéta és siket anya gyermekeként is kommunikációs gondokkal küszködő művész nem értette meg - vagy nem akarta megérteni - a kommunista hatalom rendelkezéseit, ezért hamarosan újra megjelent Krynicában. Két újabb kitelepítés és visszatérés után a csinovnyikok feladták, és álnéven jelentették be a városban. Évtizedeken át tartó nyomora és megaláztatásai után csak élete utolsó éveiben kapott elismerést. A művész különös alakjáról film is készült, amelyről a budapesti Lengyel Intézet honlapján olvashatunk. Képeiből gazdag gyűjteményt őriz a krynicai sétálóutca gyönyörű épületében található Nikifor Múzeum.

Nikifor (Wikimedia Commons)

Nikifor Krynicki: A krynicai pályaudvar látképe, 1935. Forrás: magazynsztuki.pl

Forrás: polskieradio.pl

Krynica, Nikifor Múzeum - forrás: muzeumsacz.pl

A szczawniki volt unitus (ma római katolikus) Szent Dömötör-templom, a lemkó faépítészet egyik remeke
Fotó: Krakkó blog

Krakkó tej- és gluténmentesen

Pirog, perec, melegszendvics... Krakkói ikon-ételek. Hát még a lengyel konyha sok más remeke - tejfölös levesek, túrótorta, almáspite... 2003 óta nem ettem egyiket sem, és tudom, hogy halálom napjáig nem kóstolhatom meg őket. Étel-intoleranciám van: a tejtermékek, a marhahús, a búza, rozs, árpa, a paradicsom és paprika, az alma és a mindenütt jelenvaló szója mind szerepel a feketelistámon. Tudom, milyen nehéz így az utazás, ezért állítottam össze ezt a bejegyzést a sorstársaimnak.

A gluténmentes termékek vásárlói jól ismerik a lengyelországi péksüteményeket: több cég is szállít a budapesti táplálékallergia üzletekbe. Ezeket a termékeket, és még jóval többet is vásárolhatunk az óvároshoz közeli két bioboltban. Néhány alapvető gluténmentes élelmiszert: kenyeret, lisztet, néha tésztát és süteményt minden nagyobb élelmiszerboltban találhatunk. Jómagam nem szeretem a védőgázas fóliában árult mindenmentes péksüteményeket, úgyhogy a Hamlet-jellegű, de annál jóval finomabb rizs- és kukoricaszeletekre - elsősorban a Kupiec, a Sonko és a Good Food márkára - hagyatkozom, amik a legkisebb boltokban is kaphatók, a nagyobbak pedig a legkülönbözőbb ízekben kínálják a "hungarocellkenyeret".

A felvágottak közül a Biedronka diszkontok laktóz- és gluténmentes fekete-erdei sonkáját és tartósítószer-mentes, 100% csirkehúsból készült csirkecabanossiját (kabanosy z kurczaka) tudom ajánlani. Rizstejet a bioboltokban és a hipermarketekben találunk, a Kaufland kivételével. Szinte minden üzletben kapni gluténmentes Nestlé kukoricapelyhet.

A lengyel sörkultúra fejlettségéhez képest elég meghökkentő tény, hogy nincs lengyel gluténmentes sör. Az Alma áruházakban kaphatunk Estrella Daura spanyol gluténmentes sört, ami a magyarok számára sem ismeretlen. A Świat Piwa (A sör világa) és a Skład Piwa (Sörlerakat) italboltokban viszont lehet kapni gluténmentes cseh söröket. A Bernard markáns üvege karakteres világos sörkülönlegességet rejt, a kézműves Celia sör malátaízű barna változatban is kapható.

Letinkább Celiát - fotó: Krakkó blog

A sör alternatívájaként feltétlenül próbáljuk ki a cidert, amely lengyelül cydr névre hallgat. Mivel nálam az alma is kiesik, a körtés változatot ismerem, amiből a Miłosław az igazi; a Warka Perry a Somersbyhez hasonló, inkább műkörte ízű, mint valódi erjesztéssel készült ital. Sokan dicsérik az Ignaców cidert, bár állítólag ez sem annyira markáns erjedésízű, mint a francia száraz cidre.

Az óváros szomszédságában egyetlen étteremről tudok, amely gazdag gluténmentes menüt kínál: ez a Wawel közelében található Pod Baranem (Kosos) vendéglő. A menüben szerepelnek a lengyel konyha slágerei: a húsleves tésztával, a céklaleves tésztatáskákkal (barszcz z kołdunami), a rántott sertésszelet, a pirogok, palacsinták és a sernik (túrótorta vastag túróréteggel, egyes esetekben tészta nélkül), meg persze az erdei gombák és vadételek. Az étterem azzal hirdeti magát, hogy nem használ félkész alapanyagokat. Családtagomnak nagyon ízlettek itt az ételek, én még nem próbáltam, talán majd valami nagyobb évforduló alkalmával.

Egy időben péksütemény helyett egy Krakkó közeli lengyel-mexikói családi vállalkozás, a Molino allergénmentes, vegán slow food tortilláit fogyasztottam. Ezek a termékek eredeti mexikói recept alapján, külön gyártósoron készülnek, gluténmentességüket a legnevesebb lengyel gyermekegészségügyi központ (Centrum Zdrowia Dziecka) igazolta. A Molino szállít a Karmelicka utcai Alebriche étterembe is, de mivel a mexikói konyha többi fontos összetevője a tiltólistámon van, nem voltam még ott, ezért nem tudom, mennyire őrzi meg az étterem a tortillák gluténmentességét.

A többi étterem és kávézó ajánlata nagyon esetleges. Van, ahol a csalogatónak kitett táblán megjelenik a "gluténmentes" varázsszó, aztán sokszor el is tűnik, vagy kiderül, hogy csak rendelésre készítenek gliadinszegény süteményeket. A Salwator városnegyedben működő Zdrowe Love kávézó-csemegézőben kaptam gluténmentes süteményt, amiről némi kérdezősködés után kiderült, hogy tejtermék nélkül, olajjal készült; de a neonszínekkel berendezett, ürességtől kongó alagsor nem az a hely, ahova szívesen visszamennék.

A boltokban szinte mindenütt kapható Grycan fagylaltok igazoltan gluténmentesek, a szörbetek tejmentesek is. Mindegyik nagyon finom, a tejesek között egész rafináltak is kaphatók (cappuccino, csokis menta vagy az ismert lengyel édesség ihlette csokis szilva). A Grycannak némelyik bevásárlóközpontban és a főpályaudvar új épületében fagyizója is van. A súlyos tejallergiások azonban itt már rosszul járhatnak, mert egy kanállal többfajta fagylaltot is szednek, vagyis a szörbetbe belekerülhetnek a tejszínes fagylaltok maradványai. Minden fagyihoz külön kanál dukál azonban az óvárosi Rinella fagylaltozóban, ahol a banán kivételével minden gyümölcsfagylalt tejtermék hozzáadása nélkül készült, gluténmentességükről viszont nincs tudomásom. Mind a Grycan fagyizókban, mind a Rinellában kérhetünk tölcsér helyett papírpoharat.

Aki nem olyan súlyosan allergiás, hogy a "nyomokban ezt-azt tartalmaz" felirat elriaszthatná, annak tejmentes édességként melegen ajánlom a szezámos grillázst (sezamki) és a halvát (chałwa), ami Lengyelországban szezámmagból készül, és gyakorlatilag minden boltban kapható. Vigyázat: a lengyel halva tojásfehérével készül, úghogy a tojásallergiások maradjanak meg a görögnél vagy a töröknél. (Török boltot a Rynek Kleparskin találunk, a halva mellett főleg a lokum-kínálata impozáns - de a gluténmentes diétán élők ne kísérletezzenek a keményítőzseléből készülő lokummal.)

A lengyeleknél népszerű hajdinakása gluténnal szennyezett lehet, a Lengyel Lisztérzékenyek és Gluténmentes Étrenden Élők Társaságának vizsgálata alapján azonban a több boltban is kapható Cenos fehér (pirítatlan) hajdina gluténmentes, úgyhogy bátran főzhetjük a szállásunkon vagy vihetjük haza egy lengyel vacsorára.

Sacrum Profanum vs. Wratislavia Cantans

Szegény Krakkó blog nem tudja utolérni magát, pedig igazán sok zenei esemény zajlik mostanában. Tart a Muzyka w Starym Krakowie (Zene a Régi Krakkóban) fesztivál, amelynek keretében holnap Grigorij Szokolov zongoraestjére kerül sor, 31.-én pedig Krzysztof Penderecki vezényli legújabb művének ősbemutatóját. A Capella Cracoviensis holnaptól ismét összefog Cezary Tomaszewski rendezővel, hogy Monteverdi, Händel, Gluck, Mozart és Mendelssohn után most Brahms Szerelmi dalkeringőit és Német requiemjét vigye színre, ráadásul Tadeusz Kantor 100. születésnapja alkalmából. A zenekar facebook-oldalán közölt kép mutatja, hogy ismét meglehetősen hagyomány- és formabontó előadásról lesz szó.

Ha ez még kevés volna, két hét múlva kezdődik a neves Sacrum Profanum fesztivál, amely évek óta ötvözi a különböző műfajú kísérleti zenei irányzatokat. Sokat elárul, hogy a Kraftwerk vagy Aphex Twin ugyanúgy szerepelt a rendezvényen, mint Steve Reich vagy a Kronos Quartet. Érdekesnek tűnik a fesztivál záróakkordjaként színre kerülő előadás. Paweł Mykietyn zeneszerző a népszerű színész, Andrzej Chyra librettójából írt operát Thomas Mann Varázshegyéből, a díszlettervező Mirosław Bałka képzőművész, vagyis három nagy lengyel név Gesamtkunstwerkjét láthatjuk majd. A fesztivál korábban Jónsit látta vendégül, most két másik izlandi zenészt hívott meg. Ólafur Arnalds Chopint kíséri majd elektronikus eszközökkel, Jóhann Jóhansson Dron Mass-ét pedig amerikai művészek adják elő (American Contemporary Music Ensemble, Theatre of Voices). A rendezvény honlapján angolul részletesebb információkat is olvashatunk, jegyet vásárolhatunk, sőt, a rendezvény alkalmazását is letölthetjük a telefonunkra.

A Sacrum Profanumnál egy héttel korábban kezdődik, majd vele együtt ér véget Wrocławban a 60. jubileumi Wratislavia Cantans fesztivál. A címben szereplő "versus" természetesen zsurnalista műfogás csupán; szó sincs vetélkedésről. Van olyan művész, aki mindkét rendezvényen fellép (Agata Zubel szoprán), de a két repertoár eleve kiegészíti egymást, és a végig autópályán közlekedő belföldi buszjárat, valamint a Eurolines heti két Budapest - Krakkó - Wrocław járata jóvoltából akár mindkét esemény koncertjein részt vehetünk. A wrocławi program idén is sokszínű. A mézesmadzag-nevek az Il Giardino Armonico, Zubin Mehta, Trevor Pinnock, Paul Goodwin. A rafináltan megszerkesztett repertoárban szerepelnek Boroszlóban őrzött XVII. századi kéziratos velencei művek, amiket a Krakkó blog örök szerelme, Hana Blažíková énekel teorba- és hárfakísérettel. Egy másik karizmatikus énekesnő, Anna Prohaska két antik hősnő, Dido és Kleopátra barokk operaalakjait ölti magára az Il Giardino Armonico kíséretében, amely egy másik koncerten Mozart c-moll miséjét adja elő. Az Ensemble Organum bizánci és korzikai egyházi reportoárral szerepel, amit most vasárnap is megcsillogtatott a Krakkó melletti tynieci apátságban. A Moszkvai Patriarchátus kórusa XVI-XX. századi orosz műveket énekel. De lesz még postpunk energiával játszott régizene (B'rock), olasz virtuóz hegedűművek (Imaginarium Ensemble), Händel (Goodwin), Mahler (Mehta), Stravinsky (a Lengyel Rádió Szimfonikusai) stb. Ez a fesztivál is remek ürügy lehet arra, hogy meglátogassuk ezt a csodálatos várost, amely jövőre Európa kulturális fővárosa lesz, és ahol a temérdek látnivaló mellett magyar emlékeket is találni - erről egy másik alkalommal még mindenképpen írok majd.

Krakkói hűsítő tippek

Fotó: Krakkó blog

Ha végre egyszer meleg van Krakkóban, azt az ember igazán megérzi. Lehet, hogy néhány fokkal kevesebbet mutat a hőmérő, mint Magyarországon, a levegő azonban gyakran párás, nehéz, vihar előtt pedig igen kellemetlenül érezhetik magukat az időjárásra érzékenyek. Íme, néhány tipp, hogyan tehetünk kellemesebbé kánikula esetén egy hosszabb krakkói tartózkodást.

USZODÁK. A lengyel fürdő- és uszodakultúra sajnos messze elmarad a magyarországiétól. A krakkói aquapark (Park Wodny) Miskolctapolca, Egerszalók vagy akár az Aquaworld után számomra nem jelentett nagy élményt, ráadásul nyáron nagyon tele is van. Az uszodák közül viszont kiemelkedik a Bányászati és Kohászati Főiskola (AGH) hét éve működő saját létesítménye. Jelenleg kisebb felújítás alatt áll, aug. 10.-től azonban ismét használható lesz a sport- a tan- és az élménymedence, a jacuzzi, a szauna, valamint az óriáscsúszda. Gyerekekkel is melegen ajánlom ezt a felfrissülési pontot, főleg, hogy az emeleten méretes játszóház működik. További információ az angol nyelvű honlapon található.

TERMÉSZETES VIZEK. Krakkó központjától mintegy 15 km-re, a repülőtértől nem messze egy kisebb és egy nagyobb mesterséges tavat találhatunk egymás mellett. A fürdőhely hivatalosan a Budzyń nevű településen fekszik, ám minden krakkói csak Kryspinówként ismeri. A strand autóval vagy a 352-es busszal közelíthető meg, és belépővel látogatható. Érdemes reggel érkezni, amikor még nem nagy a tömeg. A fenyőfák hangulatossá varázsolják a tó környékét.

Forrás: wycieczkazdzieckiem.pl

A krakkóiak körében igen népszerű a város területén található Bagry-tó is. Nem voltam még ott, de tudom, hogy a fürdőzés mellett kajak is bérelhető a tavon. A strand a 20-as villamos végállomásától, az ul. Kozia felől közelíthető meg.

Zakrzówek városrész elöntött kőbányája földközi-tengeri tájakat idéz: a hófehér sziklák mélyén türkizkék, tiszta vizű tó ragyog. Fürdőzésre sajnos nem alkalmas, mivel rendkívül gyorsan mélyül, ráadásul a víz alatt elöntött fák, kötelek és egyéb akadályok találhatók. Búvárfelszereléssel és neoprén búvárruhával azonban 30 zł ellenében szabad belépést nyerhetünk Lengyelország állítólag legérdekesebb búvárhelyére (részletek lengyel nyelven itt). A bányató tulajdonosa - egy búváriskola - különböző tárgyakat és járműveket, köztük tűzoltófurgont, autóbuszt és repülőgépet süllyesztett a vízbe, amikről itt található képgaléria, a repülőről készült fotók pedig itt tekinthetők meg. Aki még ennél is többre vágyik, egy extrém zarándoklat keretében II. János Pál pápa talán egyetlen víz alatti emléktábláját nézheti meg egy merülés során. Karol Wojtyła a II. világháború alatt ugyanis az akkor még működő kőbányában dolgozott.

Forrás: extreme-dive.pl

Forrás: wp.pl

HŰSÖLÉS AZ ÓVÁROSBAN. A város központjában marad a dolce vita: fagyi és szökőkútban fürdés. Aki meleg nyári napon csak egyszer is átvágott a plac Szczepańskin, tudja, hogy a gondos lengyel szülők itt hirtelen megfeledkeznek a higiénia kérdéséről, így a tér igazi városi gyerekstranddá válik (lásd nyitó képünket). A kisebbek és nagyobbak mezítláb, ruhában vagy kisgatyára vetkőzve szaladgálnak az utcakőből ki-kitörő vízsugarak között, a bátrabbak pedig a szökőkút medencéjébe is bemerészkednek (ezt a szabályzat elvileg tiltja). A szülők persze vadul fotóznak, videóznak a kézreálló kütyükkel, a gondosabbja még törülközőt is hoz. A gyönyörű, szecessziós tér, a Planty parksáv és a főtér közelsége felejthetetlenné teszi a hűsölésnek ezt a szokatlan formáját.

Zene a csúcsokon - Zakopane, 2015 augusztus-szeptember

Néha azt hallom, hogy túl közeli eseményekről írok. Sok esemény pontos programját csak nem sokkal a kezdetük előtt hirdetik ki pontosan és ekkor tudom ismertetni őket, a kiállításokról meg jobban szeretek úgy beszámolni, hogy már láttam őket. A Muzyka na Szczytach (Zene a csúcsokon) fesztivál programja azonban már jó ideje elkészült, úgyhogy szeptemberre már foglalhatjuk is a szállást Zakopanéba; ha pedig most készülünk Krakkóba, akkor augusztus 1.-jére érdemes időzítenünk a tátrai kiruccanásunkat.

A háború előtt Zakopane izgalmas kulturális központ és a lengyel művészvilág kedvenc tartózkodási helye volt, ahol a népi hagyomány a legújabb művészeti áramlatokkal ötvöződött (ld. korábbi bejegyzésünket). A 2009 óta megrendezett Muzyka na Szczytach fesztivál célja, hogy a tátrai üdülővárost ismét ezzel a szerepkörrel ruházza fel. Koncertjein ezért elsősorban lengyel zeneszerzők műveit hallhatjuk, bár a szervezők mindig visznek bele egy kis nemzetközi színt: 2011-ben például a King's Singerst hívták meg a Tátraaljára. Idén a nyitókoncerten Shirley Brill klarinétművész játssza Mozart és Rossini zenéjét Łukasz Długosz lengyel fuvolaművész társaságában, de hallhatjuk Mahler Dal a Földről-jét is Schönberg kamarafeldolgozásában. Más világszerte ismert művek lengyel zeneszerzők alkotásaival együtt hangzanak fel: Richard Strauss dalait a századforduló Tátra-rajongó zeneszerzője, Mieczysław Karłowicz műveivel együtt énekli a híres lengyel alt, Jadwiga Rappé, Schönberg, Webern és Reich zenéje közé az ismert kortárs komponista, Paweł Mykietyn alkotása fonódik, Brahms pedig Paweł Szymański, Andrzej Czajkowski és Andrzej Panufnik darabjait alapozza meg. Külön érdekesség lesz a Kwadrofonik együttes performansszal kísért fellépése a Witkacy Színházban. A két zongoristából és két ütősből álló lengyel kvartett repertoárja Bartóktól (Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre) és Stravinskytól a folk irányába elmozduló modern alkotásokig terjed; az alábbi videón is lengyel néptáncot értelmeznek újra.

Miért érdemes még ellátogatnunk a fesztiválra? Többek között azért, mert a koncertek napján déli 12 órakor művésztalálkozó és beszélgetés lesz az idősebb Witkiewicz tervezte Willa pod Jedlami-ban, amely egyébként nem látogatható (Witkiewicz zakopanei stílusáról ld. fent belinkelt bejegyzésünket).

Forrás: Muzyka na Szczytach

És hogy miért érdemes még szeptemberben Zakopanéba menni? Azért, mert kevesebb a turista, mint nyáron, az idő viszont még gyakran kellemes (igaz, a hegyekben ebben soha nem lehetünk teljesen biztosak).

A fesztivál első, "bemelegítő" eseménye most, augusztus 1.-jén lesz: a zakopanei Hotel Belvedere-ben korabeli divatbemutatóval egybekötött reneszánsz zenei estben lehet részünk. A Floripari - a krakkói Wawel palota állandó régizenei együttese - a Zsigmond Ágost-korabeli zenei sokszínűséget érzékelteti majd, amit a Nomina Rosae Színház előadása kísér (19 óra; a 20 zł-s jegyek a koncert előtt válthatók meg).

Muzyka na Szczytach. Zakopane, 2015. szeptember 12-19. Részletes angol nyelvű program: http://www.muzykanaszczytach.com/en/programme/

Ottomania, avagy hogyan hatott egymásra a reneszánsz és a Török Birodalom?

Tiziano köre: I. Szulejmán portréja. Forrás: Gazeta Wyborcza

Tolmácsút és némi technikai szünet után másfél napra visszatértem Krakkóba. A pályaudvarról egyenesen a Nemzeti Múzeumba siettem, hiszen a kiállítást, amiről írok, két hónapja harangozták be, egy hónapja nyitották meg, én viszont még nem láttam, és ami még súlyosabb: nem írtam róla. A bőröndömmel alkalmam nyílt kitapasztalni a főépület jórészt csak elméletben létező akadálymentességét: a gyakorlatban lépcső fel, lépcső le, a lift nem közlekedik az alagsorban található ruhatárig, ami igencsak megnehezíti a kerekesszékes, babakocsis, vagy egyszerűen csak bottal járó halandók dolgát, ha múzeumlátogatásra adják a fejüket.

A kiállítás a reneszánsz művészet és az Oszmán Birodalom kölcsönhatását mutatja be Konstantinápoly elestétől a zsitvatoroki békéig. E kölcsönhatás egyes állomásait különböző színek jelölik a falon, ami jó tájékozódást tesz lehetővé (a sárga háttér azonban megnehezíti az olvasást). A kurátorok Európa különböző múzeumaiból és könyvtáraiból származó gazdag, összetett anyaggal illusztrálták az "ottománia" jelenségét. A bejáratnál, a térképek között megtaláljuk Antonio Lafreri metszetét, amely madártávlatból mutatja be Szigetvár ostromát. A látkép az Országos Széchényi Könyvtárból érkezett Krakkóba.

A kezdeti rettenet, amely a kereszténység elleni egyetemes támadásnak élte meg a török hódítást, a protestantizmus előtérbe kerülésével némileg megváltozik: a felekezetek egymást kezdik okolni Európa romlásáért, és a németalföldi felkelők ominózus jelmondata szerint "jobb a török, mint a pápa". Ezt a témát többek között Dürer képei szemléltetik. A Kelet azonban egyúttal fel is kelti az európai ember kíváncsiságát. A viseleteket bemutató népszerű könyvek lapjain, majd a bibliai jeleneteken is feltűnnek a török figurák - gondoljunk csak a Háromkirályok imádására. Nagy az igény a török uralkodók történetére és portréira is Európában. Az Oszmán-dinasztia első nyugati családfáját Felix Petancius készítette II. Ulászló részére (ez a darab is az OSZK-ból érkezett). Portréból a legtöbb I. Szulejmánról készült; az egyik típusú ábrázoláson az uralkodó a keleti kultúrától teljesen idegen, tiaraszerű koronát visel, amivel azt üzeni a Nyugatnak, hogy nagyobb, mint a császár és a pápa. De láthatjuk Szulejmán felesége, a korabeli Lengyelország (a mai Ukrajna) területéről származó Hürrem szultána, a legendás "Roxolana" képmásait is, valamint közös lányukét, Cameriáét, aki az egyik képen kerékre támaszkodik, mint Szent Katalin.

Tiziano műhelye: Roxolana arcképe. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A keleti művészet hamarosan rendkívül divatossá vált Európában. A kék-fehér kínai porcelánok mind az Oszmán Birodalom területén, mind Európában nagy karriert futottak be. Hamarosan már miseruhák is készültek török anyagokból (ezt a meghökkentő összefüggést a budapesti Iparművészeti Múzeum két ornátusa mutatja be). A keleti szőnyegek Erdélytől Svédországig számtalan protestáns templom belsejét díszítettek, és rengeteg nyugati alkotáson, így Hans Memling egyik híres Szűz Mária-képén vagy Illésházy Gáspár ravatalképén (Magyar Nemzeti Múzeum) is megjelentek. Ide azonban kedvencünket, Sofonisba Anguissola Sakkjátszma c. alkotását másoljuk be. A 23 éves festőnő három húgát és szolgálójukat mutatja be hangulatos pillanatképén (művét ma a Poznańi Nemzeti Múzeum őrzi).

Forrás: Wikimedia Commons

Közismert, hogy a keleti stílus óriási befolyással volt a magyar és lengyel viselet alakulására, és a kor fegyverdivatján is éreztette hatását. A kiállításon megtaláljuk Báthory híres egészalakos portréját (Martin Kober munkáját - nem teszem ki, mert a róla készült fotók nem adják vissza monumentalitását és mély színeit), Bécsben őrzött páncélját és sisakját, valamint azt a kardot, amelyet a lengyel hagyomány neki tulajdonít (Lengyel Hadtörténeti Múzeum, Varsó). De szerepel még itt többek között díszes buzogány - Hunyadi András kolozsvári ötvös munkája - és magyar huszárpajzs is (Magyar Nemzeti Múzeum).

Báthory István páncélja és sisakja. Forrás: Krakkói Nemzeti Múzeum

A kiállítás katalógusa rengeteg kiegészítő anyaggal illusztrálja az egyes jelenségeket. Magyar részről Pásztor Emese és Ziegler Ágnes működött együtt a szerzőkkel. Az ára - 100 zł - nem sok egy ilyen igényes, szép és informatív könyvért (később biztos leárazzák majd).

A kiállítást mindenkinek látnia kell, aki érdeklődik a török kor iránt. Mindannyiunk számára mondhat azonban valamit, hiszen "Kelet" és "Nyugat" nem a kora újkorban konfrontálódott egymással utoljára.

Ottomania. Osmański Orient w sztuce Renesansu. Muzeum Narodowe w Krakowie, Gmach Główny, al. 3-go Maja 1. Szept. 27.-ig K-Sz 10-18, V 10-16. Belépő: 19 zł.