Wrocław (Boroszló) magyar emlékei

Wrocław, városháza - forrás: ecc.wroclaw.pl

Legutóbbi bejegyzésünkben Wrocław óvárosának csak a széléig jutottunk el, pedig az igazi gyönyörűségek még csak ott kezdődnek. A II. világháború pusztításai ellenére rengeteg lélegzetállító műemlék maradt fenn a város szívében. Mi több, ezen a területen több magyar emlékre bukkanhatunk. Mielőtt azonban továbbindulnánk, érdemes röviden összefoglalni a város gazdag és bonyolult történetét, hogy jobban megérthessük, hol járunk és hogyan kapcsolódik ez a város Magyarország történetéhez.

Wrocławot - régi magyar nevén Boroszlót - az első Piastok építették be a lengyel államba. Az ország XII. századi széthullása után Szilézia, majd Boroszló és környéke (a mai Alsó-Szilézia őse) külön fejedelemség lett. Közben német telepesek érkeztek a városba, amely hamarosan a térség legfontosabb gazdasági központjává nőtte ki magát. A XIV. században Boroszló Csehországhoz került. A következő évszázad sok külső és belső nehézséget hozott. A város sokáig védekezett Husz követői ellen, végül azonban alávetette magát a huszita Podjebrád György uralmának. A lakosok körében viszont tovább nőtt a bűnbakot követelő elégedetlenség, amely zsidóellenes pogromokban és a zsidó lakosság elűzésében, majd a város vezetősége elleni lázadásban csapódott le Nem csoda, hogy ezután Boroszló önként kitárta kapuit a Podjebrád ellen küzdő Hunyadi Mátyás előtt. A király kemény adókat vetett ugyan ki Sziléziára, de meghozta a várva várt békét és stabilizációt. Uralkodása alatt, 1475-ben nyomtatták az első könyvet Boroszlóban. Mátyás halála után II. Ulászló, majd II. Lajos mint cseh királyok lettek a város urai. 1515-ben Boroszló Hanza-várossá vált. A következő években szinte az egész lakosság protestáns hitre tért.

Mohács után egész Szilézia Habsburg-uralom alá került. A XVII. században a harmincéves háború következtében a lakosság fele életét vesztette, a háború után a protestánsok igen nehéz helyzetbe kerültek a katolikus Habsburg-uralkodók jogara alatt. A XVIII. században az Ausztria és Poroszország között kirobbant örökösödési háborúban a város két pusztító ostromot is elszenvedett, végül egész Sziléziával együtt Poroszországhoz került. A II. világháború végéig német város is maradt. A jaltai konferencia résztvevői azonban Lengyelországot nyugatra helyezték át. Breslau 1945 májusáig védte magát, a legnagyobb pusztítást a város parancsnoka vitte végbe, aki az utolsó hetekben repülőteret épített az egyik pompás villanegyed helyén. A német lakosság kiűzése után a várost jórészt a Szovjetuniónak jutott keleti területek kitelepítettjei népesítették be, sokan közülük az elvesztett másik történelmi városból, Lwówból érkeztek. A tragédiákat elkendőző kommunista hatalom a "visszaszerzett vidékek" nemzeti színekbe öltöztetett sztálini ideológiáját hirdette. Wrocław azonban komoly szerepet játszott az ellenzéki mozgalom alakulásában és a Szolidaritás idején. A rendszerváltás óta pedig Lengyelország egyik leggyorsabban fejlődő, folyamatosan változó, vonzó városa, sok zöld területtel, új létesítményekkel és rendezvényekkel. Jövőre, 2016-ban Wrocław lesz Európa kulturális fővárosa.

Wrocław magyar emlékeiről édesapámtól, Petneki Áron történésztől szereztem tudomást. Neki fotóztam végig ezeket a helyeket, hogy egy készülő tudományos adatbázisba vezethesse be az itteni emlékhelyek adatait. Megengedte, hogy írjak a témáról és felhasználjam a fényképeket, amit itt is szeretnék neki megköszönni.

Kezdjük sétánkat a város leglátogatottabb pontján, a főtéren, amelyet a Városháza remek állapotban fennmaradt későgót épülete ural (ld. kezdő képünket). A belépőjegy megvétele után juthatunk be az ún. fejedelmi terembe. A pazar gótikus mennyezeten jól felismerhető Korvin Mátyás hollós címere.

Mátyás címere a wrocławi városháza Fejedelmi termében
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

A főtérről ezután induljunk el kelet felé, a Kurzy Targ (Kakaspiac) utcán. Pár lépés után az impozáns Szent Mária Magdolna templom előtt találjuk magunkat. A templom a lengyelországi ókatolikus egyház egyik fontos épülete. A II. háborúban erősen megsérült, sisak nélküli tornyait híd köti össze, ez a bűnbánó nők, más változat szerint a boszorkányok hídja. Ha mi is annak érezzük magunkat, szimbolikus belépő ellenében felmászhatunk az egyik toronyba. Fentről izgalmas panoráma vár minket.

A Mária Magdolna-templom.
Forrás: gazeta.pl

Kilátás a boszorkányok hídjáról
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Meredek - fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Ha leértünk a toronyból, lépjünk be a templom belsejébe. A jobb oldali falon és az oszlopokon több nagyméretű, szürke síremléket láthatunk. A főoltár közelében, két oldalkápolna között a falon elhelyezkedő síremlék Balassi Bálint egyetlen fia, Balassi János részére készült. A költő végakarata az volt, hogy gyermeke jezsuita iskolába kerüljön, a család azonban a protestáns Boroszlóba küldte a fiút. Balassi János 16 éves korában, 1601-ben halt meg ebben a városban. Síremlékét gazdag nagybátyja, Dobó Ferenc állíttatta. A sírfelirat szövege és a síremlék fényképe a bejegyzésünk alján említett cikkben található.

Forduljunk most északra, az Odera felé a Szewska (Varga) utcán. A folyópart előtt díszes, fehér-piros kolostorépületre figyelhetünk fel, amely ma a Lwówból átszállított Ossoliński Könyvtárnak ad otthont. Gazdag réginyomtatvány-gyűjteményében sikerült már azonosítani néhány magyar vonatkozású ritkaságot, ám ennél biztosan jóval több anyag rejtőzik még a raktárak polcain.

Az Odera mentén forgalmas utcán haladunk tovább kelet felé. Jóval kellemesebbé válik a sétánk, ha megérkezünk a Homok-szigethez (Wyspa Piasek), amire gyalogoshíd vezet. Innen már jól láthatjuk a székesegyház tűszerű tornyait. "Toronyiránt" haladva végigsétálunk a Homok-sziget szélén, majd egy újabb hídon jutunk át a túlpartra. Régen ez a városrész is sziget volt, innen a neve: Ostrów Tumski (Tum-sziget). Több templomot is találunk itt, az első a Szent Bertalan és Szent Kereszt káptalantemplom. Itt Stanisław Sauer kanonok síremlékén Mátyás király portréját látnánk, ha a templomrács nem lenne mindig zárva.

A székesegyház miseidőn kívül látogatható. Néhány złotys belépődíj ellenében bejuthatunk a főoltár mögé, ahol először színes késő középkori freskók tárulnak a szemünk elé. Bal felé továbbhaladva az első oldalkápolnában Thurzó János boroszlói püspök síremlékét láthatjuk. A felvidéki Thurzó család bányászati és kohászati tevékenysége folytán gazdagodott meg. Lőcsei Thurzó János Itáliában tökéletesítette kohászati ismereteit, majd a felvidéki és lengyelországi ezüst- és ólomkitermelést felügyelte. 1465-ben krakkói polgárjogot kapott, később krakkói polgármester és tanácsos lett. Közös vállalkozást alapított a Fuggerekkel, akik idővel be is házasodtak a Thurzó családba. Legidősebb fia, aki apja nevét örökölte, 1498-ben a krakkói egyetem rektora lett, majd 1506-ban kapta meg a boroszlói püspökséget. Öccsével, Thurzó Szaniszló olmützi püspökkel együtt ő koronázta cseh királlyá a gyermek II. Lajost. Lengyel diplomata és bőkezű mecénás volt, Dürer képeiből is vásárolt. Erasmusszal is levelezett, vallástürelme miatt pedig Luther és Melanchton "a század legjobb püspökének" nevezte. Ifj. Turzó János 1520-ban hunyt el, az általa alapított Keresztelő Szent János kápolnában helyezték végső nyughelyére.

Thurzó János boroszlói püspök síremléke a wrocławi székesegyházban.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

A Tum-szigeten már nem találunk több magyar emléket, de tovább sétálgathatunk a hangulatos utcácskákon, megtekinthetjük Wrocław legrégebbi templomát, a román kori Szent Egyed-templomot, és benézhetünk a tavakkal, szökőkúttal és vízeséssel ékes Füvészkertbe is. Ha visszafelé nem a Mária Magdolna templom mellett haladunk el, hanem az Ossoliński Könyvtár utáni első utcán jobbra fordulunk, eljutunk az Egyetem térhez (plac Uniwersytecki), ahol a Wrocławi Egyetem régi muzeális épületében megnézhetjük a Habsburg-kori reprezentatív építészet egyik remekét, az Aula Leopoldinát. Ha pedig van kedvünk egy kis lépcsőzéshez, felmehetünk a Matematikusok tornyába, ahonnan ismét különleges panoráma tárul a szemünk elé. Az én képeim februárban készültek, de tavasztól őszig ennél pazarabb a látvány.

Aula Leopoldina - forrás: a Wrocławi Egyetem Múzeuma
muzeum.uni.wroc.pl

Kilátás a Matematika toronyból
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Kilátás a Matematika toronyból
A szobor lába előtt az Árpád-házi Szent Erzsébet temlom,
a modern toronyépület a 212 m magas Sky Tower.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Ha a Főtéren keresztül visszasétálunk a Négy felekezet negyedbe, a kék-fehér barokk Páduai Szent Antal templom (ul. św. Antoniego) jobb oldali mellékoltárán megtekinthetjük a "sziléziai Rembrandt", Michael Willmann képét, amelyen Kapisztráni Szent János látható, a háttérben Nándorfehérvár tüzei égnek. A képet 2010-ben találták meg, 2011-ben került a helyére.

Michael Willmann: Kapisztráni Szent János
Forrás: Gazeta Wyborcza

Boroszló-Breslau-Wrocław városa bizonyosan sok más magyar vonatkozású esemény színhelye is volt, feltérképezésükhöz azonban valószínűleg évek kutatómunkájára lenne szükség. Valaki talán veszi egyszer a fáradtságot, hogy összegyűjtse őket.

Irodalom
Krzysztof Bzowski: Wrocław - historia. In: uő, Michał Jurecki, Eliza Malawska-Kłusek: Dolnośląskie. Przewodnik. Bosz [é. n.], 64-76.
Szentmártoni Szabó Géza: Balassi János boroszlói (wrocławi) síremléke. In: Napút Online, 2008/9. 
Thurzó (V.) János - a lengyel Wikipédia cikke (magyarul sajnos nincs róla)

Wrocław - NFM / Nowe Horyzonty / Négy felekezet negyed

„Narodowe Forum Muzyki - elewacja” autorstwa P. Ludwina - PB Inter System SA. Licencja CC BY 3.0 na podstawie Wikimedia Commons - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg#/media/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg

A zakopanei Zene a csúcsokon helyett idén végül ismét a Wratislavia Cantansra esett a választásom. Wrocławi utazásom célja Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico közös koncertje volt. A nevek mellett a repertoár is vonzott - Dido és Kleopátra, két erős és önálló asszony portréja a barokk operában -, de a két héttel korábban nyílt Nemzeti Zene Fórumra (Narodowe Forum Muzyki, NFM) is kíváncsi voltam, amely a következő nagy, ultramodern lengyelországi hangversenyterem a Lengyel Rádió Szimfonikusainak katowicei székhelye után. A buszt már Krakkóban csak sprinttel értem el, a tolmácsoláson viselt fehér blúzt a jármű mosdójában cseréltem át "koncertes" felsőrészre. A péntek délutáni csúcs miatt tíz perces késéssel futottunk be az ideiglenes buszpályaudvarra, úgyhogy húsz percem maradt a hangverseny kezdetéig. Egy trafikban vettem magamnak izotóniás italt, kinyitottam, meghúztam, aztán a kiskosztüm-bőrönd-kézitáska együttes dacára futásnak eredtem. Átsuhantam a historikus, meseszerű vasúti pályaudvar aluljáróján, a Piłsudski utcán bevillant az oldschool Polonia Szálló, ahol tavaly laktam, majd a Świdnicka szocreál pompája következett, végül a Podwale (Váralja) utca a bíróság gigantikus, erődre emlékeztető porosz téglaépületével. A Podwale túlsó oldalán már az egykori várárok húzódott a festői parksávval. A holtág világoszöldje, a barnuló szélű, de még zöldellő lombok és a háttérben a koncertterem rozsdaszínű homlokzata a nappali fény utolsó sugaraiban lenyűgöző látványt nyújtott, ami a sebességem ellenére is szinte belém égett (vagy épp a sebességem miatt, mint ultramaratonfutó családtagom megállapította). Korábban azt gondoltam, ilyen fény- és színhatásra csak a Photoshop képes.

Wrocław, vasúti pályaudvar - forrás: rynek-kolejowy.pl

Wrocław, várárok - forrás: Wikimedia Commons

A régi Boroszló alaprajzán jól látható az Odera és a várárok.
Wrocław térképe - akár a Google Maps-on - ma sem sokat változott.
(Forrás: fotopolska.eu)

Az NFM elé érve láttam, hogy a plac Wolności (Szabadság tér) a felújítás után hatalmas sétaterületté változott, ahol remélhetőleg különféle rendezvényekre kerül majd sor. Aztán beléptem az új zenepalotába és elszédültem az óriási, csillogó üveg- és kőfelületekkel határolt tér élményétől. A fehér kőlépcsőn lesiettem az átrium aljára, ahol az utolsó pillanatban engedtek be a kamaraterembe. A színpadra hamarosan felvonult a Giardino, majd fekete-arany reneszánsz ruhában, kibontott, hullámzó hajjal besétált az est csillaga. Betegsége miatt sajnos rövidebb és könnyített repertoárt énekelt, ám a Purcell-féle Dido-kerettörténet (az első kétségbeesés: Peace and I are strangers grown és a búcsú: Remember me) megmaradt, közben némi Kleopátra-beékelődéssel. Kicsit kellemetlen meglepetésként szolgált, hogy a terem akusztikája korántsem volt tökéletes. Középen tényleg jól szólt, az ajtónál azonban az ének rosszul hallatszott, nem csengett ki igazán.

Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico - forrás:
https://www.facebook.com/Wratislavia-Cantans-250344538329454/timeline/

A hangversenyen részt vett Wrocław főpolgármestere is. Bármit is gondolunk a politikáról (főleg így a lengyelországi választások előtt), nekem imponált, hogy a városvezető nem reprezentatív okokból, hanem magánemberként vett részt ezen a kisszámú és nagyon speciális ízlésű közönségnek szervezett eseményen. A liftben aztán később Anna Prohaskával találkoztam össze. Wrocław szlogenje - ugyanúgy, mint Győré - a "találkozások városa". Ez nekem már Győrben is, de Wrocławban is bejött, és nem is csupán a folyótorkolatok meg a nyugatra vezető autópálya miatt.

A koncert után szállásadómra várva a Nowe Horyzonty (Új távlatok) artmozi előcsarnokába húzódtam be. Az épület 9 éve ad otthont a neves Nowe Horyzonty filmfesztiválnak, amely július végétől augusztus elejéig tart Wrocławban, és úgyszintén a találkozások színhelye. A mozi közvetlenül az óváros szélénél helyezkedik el. Egy karnyújtásnyira tőle található a stílusos kávézókkal és egyéb gasztróhelyekkel teli Włodkowic utca (ul. Włodkowica). Tavaly novemberben itt, a Fehér Gólya zsinagógában (Synagoga Pod Białym Bocianem) megrendezett Ámos Imre emlékkiállítás megszületésénél tolmácskodtam. A környező utcákban négy vallás - a katolikus, evangélikus, pravoszláv felekezetek és a zsidó vallás - találkozik egymással, mivel ezen az aprócska, hangulatos területen számos templom és imaház is működik. Nem véletlen, hogy a kristályéjszaka évfordulóján (Wrocław 1945-ig Németország része volt, ezért ebben a városban is voltak pogromok 1938. nov. 9-10.-én) évek óta itt rendezik meg a Közös Tolerancia Felvonulást, amely köré egész fesztivál, az Egymás Tisztelete Napok (Dni Wzajemnego Szacunku) szerveződött. Az idei rendezvényre 2015. november 3-12. között kerül sor, a műsor a következő hetekben a zsinagóga mellett működő Bente Kahan Alapítvány honlapján lesz látható. Ha más időpontban járunk Wrocławban, a "négy felekezet negyedéről" a Biciklis és Turistainformációs Központban tájékozódhatunk részletesen.

Nowe Horyzonty - forrás: Wirtualna Polska

ul. Włodkowica - forrás: dzielnica4wyznan.info.pl

Synagoga Pod Białym Bocianem - a felújítás után. Forrás: Gazeta Wyborcza

Krakkói Vágta

Amikor reggel körülfutottuk a Błoniát - a Krakkó központjában elterülő hatalmas mezőséget, amiről egyszer már tényleg külön cikket kell írnom -, láttuk, hogy ovális pályát kerítettek el rajta, a füvön pedig patkónyomokat és a lovak jelenlétének egyéb félreismerhetetlen jeleit észleltük. Kora délután, a Błonia melletti trattoria kertjéből már láttuk, hogy valóban lóversenyről van szó. Amíg a gluténevők a pizzájukat gyűrték lefelé, én átmentem a szomszédos Cichy Kącik (Csendeszug) végállomáshoz, ahonnan idén utoljára indult útnak a 0-s villamos. Ez a muzeális járat június végétől szeptember végéig közlekedik a Városi Műszaki Múzeum régi kocsiszínétől Nowa Hutába, Wanda halmáig, illetve a Csendeszugig, menetrendje itt található, sajnos csak lengyelül.

Fizetés után odasétáltunk a Błonián felállított kerítésekhez. Javában folyt az ügetőverseny, az egyik kocsiról leesett a versenyző, a ló körbe száguldott a pályán, egy idő után a kocsitól is megszabadult, alig tudták elfogni. Aztán következett a Nagy krakkói galopp alias polgármesteri kupa, hat gyönyörű lóval. Sajnáltam, hogy a Kis-Lengyelországi és Krakkói Vágtának csupán néhány tucatra rúgó közönsége volt: a szervezők, a fotóriporterek és a kis számú járókelő mellett talán csak páran voltak olyanok, akik tudtak a dologról. Mi követjük a város eseményeit, mégis szintén véletlenül voltunk tanúi az eseménynek. A szervezők hangsúlyozták, hogy hagyományt kívánnak teremteni, és különböző politikusok és területi vezetők, többek között a krakkói polgármester, a kis-lengyelországi marsall (a vajdasági gyűlés házelnöke és a régió önkormányzatainak vezetője) és a mezőgazdasági miniszter támogatását, és még ingyenes lovaglást is kínáltak a gyerekeknek, ám normális plakátolásra és sajtóvisszhangra már nem futotta tőlük. A borongós idő szintén visszarettenthette a potenciális közönséget és bámészkodókat, de eső nem volt, a mezőség felett tornyosuló szürke felhők pedig izgalmas hátteret képeztek. Remélem, a jövőben jobban meghirdetik ezt az eseményt, már csak azért is, mert a helyszín rendkívüli. A Błonia egyik végén a Wawel várat láthatjuk, a másikon túl pedig a Sikornik (Cinegés) erdőborította háta emelkedik Kościuszko halmával.

(A helyzet váratlansága miatt csak telefon volt nálam, ezért a képek minősége sok kivetnivalót hagy maga után, az interneten azonban eddig még nem jelentek meg fotók a Krakkói Vágtáról.)

Háttérben Kościuszko halma - fotó: Krakkó blog

Háttérben a Wawel - fotó: Krakkó blog

Krynica

Krynica látképe a Parkheggyel - forrás: krynica.pl

A XX. század végén, amikor még nem közlekedett annyi buszjárat Krakkó és Budapest között, a boldog emlékezetű Ernest Malinowski expresszel utaztam miskolci átszállással. A vonat több mint egy órát töltött Muszynában, ahol mindig kiszálltam, és endorfinmámorban úsztam a nem túl magas, mégis izgalmas formájú hegyek, a buja növényzetű rétek és a kanyargó Poprád folyó láttán. Azóta nem jártam ezen a vidéken, egészen az elmúlt hétvégéig, amelyet Krynicában töltöttünk.

Krynica-Zdrój (nevének jelentése: "forrás-forrás", de a zdrój szó településnevekben gyógyüdülőhelyet jelent) osztrák alapítású történelmi fürdőhely. 1793 óta működik, de a XIX. század második felében vált igazán híressé, ebből az időből származnak jellegzetes épületei.

A Régi Gyógyforrásház (Wikimedia Commons)

Witoldówka Panzió (forrás: Wikimedia Commons)

A két világháború között Zakopane mellett Krynica volt a függetlenné vált Lengyelország művészvilágának egyik legfontosabb üdülő- és szórakozóhelye (a tátrai üdülőközpont történetéről lásd korábbi bejegyzésünket). Jan Kiepura, a világhírű tenor hárommillió dollárért építtette fel a Willa Patriát, a harmincas évek lengyel építészetének egyik gyöngyszemét, ahol feleségével, Eggerth Márta magyar énekesnővel és színésznővel töltötték emigrációjuk előtti utolsó éveiket.

Eggerth Márta és Jan Kiepura a Willa Patria előtt
Forrás: bryla.pl / Narodowe Archiwum Cyfrowe

A hegyekkel körülvett városka ma számos rendezvénynek ad otthont. Agusztusban a Jan Kiepura Európai Fesztiválon lépnek fel az opera, az operett és a musical lengyelországi csillagai, szeptember első felében a Gazdasági Fórumra érkeznek Európa vezető politikusai. Mi a Futófesztivál apropóján utaztunk ide, ahol három napon át mintegy hétezer gyerek és felnőtt vett részt a legkülönbözőbb futásokon. A szokásos távok - 10 km, félmaraton és maraton - mellett volt többek között jelmezes futás (idén a Flintstone család vitte el a pálmát), Mini Runmageddon (1 km-es extrém gyerekfutás, ahol a legsárosabb lurkó kapja az első díjat), valamint 34, 64 és 100 km-es hegyi futás is. Csapatunk 64 km-t futó tagjára várva többször végighaladtam a sétálóutcán, felkerestem a parkokat, szökőkutakat, szobrokat, majd az eredeti 1937-es kocsin felsiklottunk a Parkhegyre, amelynek a tetején nyáribobpálya és csúszdarendszer működik.

Az 1937-es sikló - forrás: krynica.pl

Adrenalin-hullám - fotó: Bzowska Natália

A közeli Muszyna és Piwniczna-Zdrój szintén gyógyüdülőhelyek, de kiránduló- és síközpontokat is szép számmal találunk a környéken. A vidék egykor az unitus vallású, ukrán nyelvjárást beszélő lemkó népcsoport egyik lakóhelye volt, az 1947-es Visztula akció során azonban a lemkók jelentős részét kitelepítették. Az akció célja az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) megfékezése és egy független ukrán terület kikiáltásának megakadályozása volt, "mellékhatásaként" azonban tömegek váltak gyökértelenné, és megszűnt az egykori Lengyelországra olyannyira jellemző nyelvi, vallási és kulturális sokszínűség. A lemkók sorsát jól példázza a világhírű naiv festő, "Nikifor Krynicki" (Epifan Drowniak, 1895-1968) élettörténete, akit az ország túlsó felén található, korábban Németországhoz tartozó és tökéletesen idegen Szczecinbe telepítettek át. A félanalfabéta és siket anya gyermekeként is kommunikációs gondokkal küszködő művész nem értette meg - vagy nem akarta megérteni - a kommunista hatalom rendelkezéseit, ezért hamarosan újra megjelent Krynicában. Két újabb kitelepítés és visszatérés után a csinovnyikok feladták, és álnéven jelentették be a városban. Évtizedeken át tartó nyomora és megaláztatásai után csak élete utolsó éveiben kapott elismerést. A művész különös alakjáról film is készült, amelyről a budapesti Lengyel Intézet honlapján olvashatunk. Képeiből gazdag gyűjteményt őriz a krynicai sétálóutca gyönyörű épületében található Nikifor Múzeum.

Nikifor (Wikimedia Commons)

Nikifor Krynicki: A krynicai pályaudvar látképe, 1935. Forrás: magazynsztuki.pl

Forrás: polskieradio.pl

Krynica, Nikifor Múzeum - forrás: muzeumsacz.pl

A szczawniki volt unitus (ma római katolikus) Szent Dömötör-templom, a lemkó faépítészet egyik remeke
Fotó: Krakkó blog