A krakkói betlehem

Betlehem-verseny a Főtéren - forrás: krakow.pl

Holnap, december 3.-án délelőtt lesz a krakkói betlehemépítők versenye - mint 1937 óta minden év december első csütörtökén, a Főtéren, a Mickiewicz-szobornál.

A középkori eredetű betlehemes játékokat a XVIII. században kitiltották a krakkói templomokból, mivel vásári hangulatuk az illetékesek szerint sértette a templomok komolyságát. Az ilyen jellegű népi színdarabokban valóban voltak buffo-szerű elemek; érdemes tudni, hogy a komikum kedvéért a lengyel betlehemes játékokban különböző népek és etnikai csoportok képviselői, így magyarok is szerepeltek, akik általában a lengyeleket a magyar szóra emlékeztető halandzsa-nyelven mondták szerepüket. - A betlehemes játékok kitiltása után népszerűvé váltak a hordozható utcai Betlehem-modellek, amelyek lehetővé tették a köztereken történő színjátszást. Ezekből fejlődött ki a XIX. század második felében a krakkói betlehem (lengyelül: szopka - pajtácska), amelynek jellegzetes elemei a leghíresebb és legfelismerhetőbb krakkói épületeket, vagyis a Mária-templom és a waweli székesegyház tornyait ill. kupoláit, a Posztócsarnokot, a Flórián-kaput vagy a Barbakánt mintázzák. Általában megtalálhatók rajtuk a kulcsfigurák, vagyis a Szent Család, az angyal, az ördög, a krakkói népviseletes alakok, valamint olykor a Lajkonik vagy a krakkói sárkány is. A betlehemépítők hónapokig dolgoznak művükön. Az épületek vázát általában fából és kartonból készítik, amit színes fémfóliával vonnak be, a nagyobb modellek belsejébe sokszor világítást is tesznek, és nem ritka a forgó részekkel vagy mozgó figurákkal ellátott modell sem. A győztes pályaművek - mini, kicsi, nagy és óriás kategóriában - december közepétől február közepéig tekinthetők meg Krakkó Város Történeti Múzeumában, a Főtér sarkán. Aki lemaradna róluk, ne csüggedjen: egy óriási betlehemet egész évben megtekinthet a ferences kolostor kerengőjében.

A ferences kolostor betleheme használat közben, karácsonyi időszakban
Forrás: krakow.naszemiasto.pl

Magyar királylány ette az első krakkói perecet :)

Fotó: Krakkó blog

Nincs olyan turista, aki Krakkóban járva ne evett volna perecet (hacsak nem él gluténmentes étrenden - akkor Krakkóban ezeket javasolom neki). Magyarul azonban még nem láttam külön cikket erről a finomságról, úgyhogy itt most kerek perec megmondjuk róla az igazságot.

A krakkói perec hivatalos neve obwarzanek, ami szabad fordításban "rövid ideig főtt"-et jelent. Sütés előtt egy pillanatra valóban forró vízbe mártják, ez adja jellegzetes állagát. A főzés nem tipikusan krakkói technika - Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon is készítettek sült-főtt perecet. Ami a krakkói finomságot a főzés mellett egyedivé teszi, az a sodrott karikaforma és a készítés helye. Az obwarzanek ugyanis védett eredetű termék, csak Krakkó városában, valamint a krakkói és a wieliczkai járás településein süthető. Többféle ízben kapható - a sós, a mákos és a szezámmagos mellett ma már sajtos vagy magkeverékes perecet is vásárolhatunk.

Forrás: krakow.pl

Az obwarzanek első említése 1394-ből származik. Jagelló Ulászló király és felesége, Anjou (Szent) Hedvig udvartartásának számfejtője írta le ezeket a szavakat: "Dla królowej pani pro circulis obrzanky 1 grosz" ("Királyné asszonynak pro circulis perec 1 garas"). Vagyis Nagy Lajos királyunk lánya volt az első név szerint ismert ember, akiről tudjuk, hogy fogyasztotta az akkor még csak nagyböjt idején sütött krakkói perecet. Száz évvel később, 1496-ban János Albert király privilégiumot adott a krakkói pékeknek, amelyben megtiltotta, hogy más városok is készíthessenek ilyen perecet - vagyis az obwarzanek már több mint ötszáz éve védett eredetű krakkói termék.

Bagel - forrás: Wikimedia Commons

Sok lengyel tévesen német eredetű szóval precelnek nevezi az obwarzaneket - a precel azonban a mi perecformánkra készült sós süteményt jelenti. A külföldiek a bagellel szolták összetéveszteni, amely azonban egészen más sütemény, a zsidó konyha készítménye, nem főzik és nem csavarják, a végeredmény pedig az obwarzaneknél jóval puhább és omlósabb sima karika. A bagel neve a jiddis beiglből származik, vagyis a mi bejglinkkel egy tőről fakad, gyökerét pedig a német beugen ("hajlít") ige képezi. Egy 1610-es forrás szerint az asszonyok gyermekszülés után kaptak ingyen bagelt a városi tanácstól. New Yorkban lengyel zsidó bevándorlók tették népszerűvé a karika alakú péksüteményt, amely a tengerentúli ív (Bogen) befutása után visszatért Krakkóba, és ma ismét kapható Kazimierz városnegyed egyik éttermében.

Krakkó és a lengyel függetlenség

Az I. Pótszázad az Oleandry Színház előtt, Krakkó, 1914

November 11.-e a lengyel függetlenség napja, nemzeti ünnep. Az I. világháborút lezáró békerendszer a magyarok számára Trianont jelentette, a lengyelek számára azonban azt, hogy 123 év után az ország ismét megjelent Európa térképén, és kiépíthette önálló államiságát. A 11.-ei időpont természetesen jelképes. Lengyelország függetlenné válása hosszú folyamat eredménye volt, amelynek több állomása is Krakkóhoz köthető.

A lengyel függetlenség egyik legfontosabb alakja, Józef Piłsudski a mai Litvániában született, amely akkor - a feldarabolt Lengyelország korában - az Orosz Birodalomhoz tartozott. Piłsudski szocialista tevékenységéért orosz börtönbe került, szabadulása után költözött a több mozgásteret engedő Galíciába. Politikai-társadalmi tevékenységét elsősorban Krakkóban végezte. 1911-ben itt hozta létre a Lövészszövetség elnevezésű paramilitáris szervezetet, amelyből az I. világháború kitörése után Ausztria beleegyezésével létrehozta az I. Pótszázadot. Az első lengyel katonai alakulat 1914. augusztus 6.-án vonult ki szálláshelyéről, a Błonia mező melletti Oleandry Színházból, majd átlépte a Krakkótól nem messze található osztrák-orosz határt, és Varsó felé vette az irányt, hogy ott oroszellenes felkelést szervezzen. Ezt az eseményt szokás tartani az első olyan lépésnek, amely a lengyel függetlenség visszaszerzéséhez vezetett. A Pótszázad nem járt sikerrel, nem jutott el Varsóba, ám az I. világháborúban harcoló Lengyel Légiók egyik magját képezte.

Krakkó végig megőrizte az I. Pótszázad kivonulásának emlékezetét. Az Oleandry Színház nem maradt ránk, helyén a 30-as években épült (és a háború kitörése miatt csak részben elkészült) Piłsudski Emlékház áll, amelyben ma Függetlenségi Múzeum működik (al. 3-ego Maja 7). A lengyel légiósok 1924-ben tartottak először emlékmenetet a Pótszázad kivonulásának napján. Ezt a hagyományt a 80-as években az ellenzéki csoportok teremtették újjá. Napjainkban is minden évben sor kerül rá: augusztus 6.-ának hajnalán bárki csatlakozhat és egy hét alatt elmenetelhet Kielcéig.

Forrás: Gazeta Wyborcza

Aki csak egyszer is volt a waweli székesegyház kriptájában, annak nem kell megemlíteni, hogy Józef Piłsudski marsall sírja is itt, a lengyel Pantheonban található, de alakjához számos szobor és emléktábla is kapcsolódik Krakkóban. Legmonumentálisabb emlékműve kétségkívül a város melletti erdőben található Piłsudski-halom, amelynek építését 1934-ban, az említett kivonulás 20. évfordulóján kezdték meg. A halom az összes olyan csatamező földjéből készült, ahol az I. világháború alatt lengyelek harcoltak. Derült időben érdemes felkeresni - tetejéről az egész erdő (Lasek Wolski) és a városhoz közelebb eső Kościuszko-halom is látható.

Forrás: Gazeta Wyborcza

1918 október 31.-én, amikor a lengyel függetlenség már ténykérdéssé vált, Galíciában megkezdődött az osztrák helyőrség lefegyverzése. A Krakkó melletti rakowicei repülőtér lengyel legénysége Roman Florek vezetésével elfoglalta a repülőteret, és megakadályozta, hogy a német és osztrák-magyar pilóták gépeikkel együtt Bécsbe meneküljenek. A lefoglalt repülőgépek a megalakuló lengyel légiflotta állományába kerültek át. A krakkói Lengyel Repülési Múzeum birtokában ezért találhatók meg egyes rendkívül ritka I. világháborús harci repülőgépek - a német légierő gépeit ugyanis az I. világháborút lezáró békeszerződések értelmében meg kellett semmisíteni.

A rakowicei repülőtér hangárai - forrás: Lengyel Repülési Múzeum
www.muzeumlotnictwa.pl

Az utóbbi években november 11.-e már nem is elsősorban az állami ünnepségek, hanem a szélsőjobboldai felvonulások okán szerepel a médiában. Számunkra azonban nem fér hozzá kétség, hogy ez a nap Lengyelország történelmi ünnepe, mindannyiunk ünnepe, és nem sajátíthatják ki azok, akikkel Piłsudski, Paderewski* és a száz évvel ezelőtti eseményeket mozgató többi világlátott férfiú messzemenőlegesen nem értene egyet.


*Ignacy Jan Paderewski (1860-1941) - zongorista és zeneszerző, a maga korában világsztár. Az I. világháború alatt komoly diplomáciai tevékenységet folytatott a lengyel függetlenség elismerése érdekében, még Wilson elnökkel is személyesen találkozott. A függetlenség elnyerése után ő lett Lengyelország első köztársasági elnöke.

Felhasznált irodalom
Kis-Lengyelország : Az I. Világháború Keleti Frontjának Útvonala / Szöveg Krzysztof Bzowski, Krzysztof Mroczkowski, Krakkó 2013 (a Kis-Lengyelországi Vajdasági Hivatal kiadványa)

Alacsony-Beszkidek - és ismét Gorlice

Fotó: Michał Bzowski

Üresség

Október-november fordulója annyira gyönyörű idővel köszöntött ránk, hogy hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultunk. Célunk a Krakkótól mintegy 180 km-re délkeletre, az ország déli határa mentén húzódó Alacsony-Beszkidek voltak. Itt található Dukla városka, amelyet Andrzej Stasiuk örökített meg magyarra is lefordított könyvében (egy részlete itt is olvasható). A környező szelíd vonulatú hegyek a háborítatlan természet birodalmának tűnnek - első pillantásra. Egy-egy hosszabb séta alkalmával azonban temető maradványaira vagy elvadult gyümölcsfákra bukkanhatunk. A lemkók földjén járunk ugyanis, akikről krynicai bejegyzésem végén írtam. A természet az ő kitelepítésük után töltötte ki az üresen maradt teret.

Farfurnia - tenni az üresség ellen

Fotó: Michał Kasprzyk
www.farfurnia.pl

A ház, ahol a hétvégét töltöttük, azok közé a helyek közé tartozik, amiket ingyen és bérmentve, de reklámozni kell, mert jobbá teszik az emberiséget. (A Krakkó blog egyébként sem hirdet, hanem társadalmi munka formájában a neki tetsző látnivalókból és eseményekből válogat.) A Zawadka Rymanowska falucska feletti épület neve Farfurnia, vagyis régi lengyel nyelven kerámiaműhely, ez a tevékenysége azonban némileg már háttérbe szorult a vendégház, a gazdaság és a népi hagyományőrző központ funkciója mellett. Janeczka és Michał Kacprzyk tizennyolc évvel ezelőtt költöztek ide, varsói lakásuk árából megvették egy elhagyott téesz földjét, és hangyaszorgalommal építették fel a méretes vendégházat. Sikerük akkora, hogy a vendégek már télen lefoglalják a következő nyári időpontokat. Egyre több nagyvárosi család kívánja ugyanis megtalálni itt azt, amit a civilizáció áldásai mellett elveszített: a természetközeliséget, a nagycsaládot, amelybe automatikusan beépülnek és reggeltől estig kint tücskörésznek a vendéggyerekek, a népszokásokat, a rusztikus tárgyi környezetet, az egyszerű ételeket. Janeczka és Michał hét gyermekéből három ételallergiás és egy vegetáriánus, így a különböző (választott vagy kényszerű) étrendeken élő vendégeknek sem kopik fel az álluk. A mindenevőknek is élményt jelenthet azonban, hogy megkóstolhatják a csalánlevest, a hamuban sült fokhagymát, sőt, olykor akár a szöcskepecsenyét is. A család a felvágottakat, a kecskesajtot, a gyümölcsleveket, lekvárokat és a különböző kenyereket is maga készíti. A nyári időszakban népművészek avatják be az érdeklődőket a gyöngyfűzés, a nemezelés, a fafaragás és egyéb régi hagyományok rejtélyeibe. A házigazdák legnagyobb vállalkozása azonban a családi népzenei és néptánctábor. A részletekről angol nyelven is olvashatunk az esemény honlapján, ahol az idei táboron készült képeket is megtekinthetjük. A helyszín Északkelet-Magyarországról érhető el kényelmesen - Miskolctól csupán 220 km-re található!

A kemencét és a csempéket is a háziak készítették - fotó: M. Bzowski

Az ebédlő-pitvar-nappali csak novemberben mutat ilyen üres képet
Fotó: M. Bzowski

Egy másik üresség

Mindenszentek estéjén Gorlicén keresztül utaztunk vissza Krakkóba. Útközben meglátogattuk azt a katonatemetőt, amelyről a gorlicei áttörés századik évfordulójára készült bejegyzés végén már tettem említést. Gorlicéből az A4-es autópálya felé tartva, Łużna település felett jobb kéz felől találjuk a Pustki (Üresség) magaslatot. Itt épült a közel négyszáz I. világháborús kis-lengyelországi temető egyike, a 123. számot viselő sírkert, amely igazi építészeti és tájtervezési műremek. A temetőkertet Jan Szczepkowski lengyel művész, a tetejét koronázó kápolnát Dušan Jurković szlovák látnok-építész tervezte. A kápolna 1985-ben leégett, de újraépítették, az idei kerek évforduló előtt pedig a sírokkal együtt gyönyörűen felújították. Nem kizárt, hogy a temető hamarosan a Világörökség Listájára is felkerül. A mi látogatásunk alatt ráadásul talán lehető legszebb képét mutatta: derült estén jártunk erre, amikor a falu felől hamvadóban volt még az alkonyat, az erdőben azonban már sötétség honolt, amelyet csak a kápolna világítása és az itt-ott remegő piros mécslángok törtek meg. Ez a káprázatos hely azonban száz évvel ezelőtt borzalmas harcok helyszíne volt. A gorlicei áttörés napjai alatt szükségszerűvé vált a stratégiailag fontos magaslat bevétele, az erdő fái között azonban orosz géppuskaállások rejtőztek. Tadeusz Rozwadowski - a későbbi lengyel vezértábornok és az 1920-as varsói csata haditervének egyik megalkotója - nem tehetett mást: az osztrák-magyar hadsereg jórészt lengyelekből álló, de honvédekkel is segített osztagát szuronyrohamra vezényelte az orosz tűztenger ellen. A meredek hegyoldalon körülbelül ezerkétszáz jobb sorsra érdemes fiatal férfi lelte halálát szeretteitől távol. Emlékezzünk rájuk, adjunk hálát, hogy minden fenyegetettség-érzésünk ellenére jobb korban élünk, és tegyünk meg mindent, hogy ember ismét ne forduljon ember ellen Európában.

Fotó: M. Bzowski

Fotó: Krakkó blog

Ajánlott bejegyzések
Krynica - a lemkók és kitelepítésük
Gorlice 100
Festung Krakau

Krakkói könyvdíj a tudomány és kultúra ápolóinak

Zajlanak a krakkói könyvvásár és a Conrad Festival programjai, melyeknek kapcsán ismét egy irodalmi tárgyú bejegyzést csapkodunk befelé a billentyűzeten. Nem tagadom, hogy örömmel teszem, mert hiába keresem szakfordítással és ügyfélszolgálattal a kenyerem és kacsintgatok az idegenvezetés felé, azért papíron mégiscsak latin filológus (filológa) és a lengyel irodalom doktora volnék, és bizonyos nosztalgiával tekintek vissza a szövegértelmezési szöszmötöléssel eltöltött éveimre. Írásomat azért igyekszem - tárgyához is illően - tematikus vegyes felvágottá bővíteni.

A krakkói könyvvásár szervezői 1998 óta osztják ki a Jan Długosz-díjat, amellyel a lengyel tudomány és kultúra szempontjából kiemelkedő jelentőségű könyveket jutalmazzák. A díj névadója, Jan Długosz XV. századi krakkói történetíró, tudós és mecénás volt. Háza ma is látható - az ul. Kanoniczán ez a Wawelhez legközelebb eső ház, igaz, mai külseje nem sokban emlékeztet a Długosz korabelire.

Forrás: Wikimedia Commons

A Długosz-díjjal jutalmazott könyvek között olyan munkák is szerepelnek, mint Mieczysław Tomaszwski zenetörténész világhírű Chopin-monográfiája, a díj jelöltjei között pedig a lengyel kultúra és tudomány színe-javát megtalálhatjuk. Idén is szoros volt a verseny, a legtöbb jelölt a XX. századi történelem kérdéseit boncolgatta (az I. világháború mint "Európa öngyilkossága", fogolytáborok, az NKVD harca a lengyel ellenállással, kelet- és nyugat-lengyelországi kitelepítések stb.). A nyertes mű mégis irodalomtörténeti tanulmánykötet, Michał Głowiński professzor nehezen lefordítható című munkája lett. A Rozmaitości interpretacyjne cím ugyanis - nomen est omen - különbözőképpen értelmezhető: pongyolán fordítva lehet az értelmezések különbözősége, de a rozmaitość szó a matematikában jelenthet sokaságot, a köznyelvben pedig többes számban vegyes ízelítőket, "vegyes felvágottat" is. Ez a rafinált címadás egyébként igen jellemző a professzorra. Témaválasztása valóban eklektikus: egyik nagy kutatási területéről, Bolesław Leśmian költészetéről éppen úgy ír, mint a XX. század irodalomkritikusairól vagy a pártállami "újbeszél"-ről.

A 81 éves irodalomtörténészről, akadémikusról és íróról érdemes még tudni, hogy annak a körülbelül 2500 gyereknek az egyike, akiket Irena Sendler mentett ki a varsói gettóból. Michał Głowiński visszaemlékezést is írt megmeneküléséről, amelynek egyik döntő momentuma Gömöri György fordításában magyarul is olvasható az interneten. 2010-ben megjelent másik életrajzi műve, a Kręgi obcości ("Az idegenség körei", de inkább "Az idegenség bugyrai"-ként kellene fordítani, a kręgi piekła ugyanis a dantei pokol bugyrait jelenti) a tudós coming outja, mondhatnám, de nem mondom, mivel ez az anglicizmus nem tetszene neki, ahogy a "meleg" szó sem, úgyhogy inkább azt mondom, ebben a könyvben, 76 évesen fedte fel sokáig magának sem bevallott homoszexualitását.

A Długosz-díj átadójára tegnap került sor a főpályaudvar melletti Słowacki Színházban. A díjat jelképező szobrot Bronisław Chromy készítette, akinek az alkotásait Krakkó számos helyén láthatjuk, így a Wawel alatti sárkány és tőle nem messze a kutyahűségnek emléket állító Dżok-szobor is az ő tervei alapján készült.

Słowacki Színház - forrás: Wikimedia Commons

A waweli sárkány - forrás: cracow.travel

Dżok kutya szobra - forrás: Gazeta Wyborcza

Conrad Festival

Forrás: Polskie Radio

A borongós krakkói éjszakában a Városháza tornya ezen a héten világítótoronnyá válik, és szabályos fényjelzéssel hirdeti, hogy a város idén is otthont ad a Conrad Festivalnak.

Józef Konrad Korzeniowski (1857-1924) tíz éves korától lakott Krakkóban. Tizenhét évesen innen indult Marseilles-be, ahol tengerésznek állt és megkezdte két évtizedes utazását. Világhírű regényeit - A sötétség mélyén, Lord Jim, Nostromo stb. - Joseph Conrad néven, angolul írta meg. A lengyel és európai hajós és író méltó védnöke az őszi krakkói irodalmi fesztiválnak, amely ma veszi kezdetét és egészen vasárnapig tart. Idei alcíme Árral szemben (Pod prąd), aminek a szervezők több értelmet is tulajdonítanak. Egyrészt már az is árral szemben úszásnak számít, ha valaki a mai világban irodalommal foglalkozik; másrészt az idei találkozók olyan ellentmondásos kérdéseket is boncolgatnak, mint az irodalom és az erőszak, vagy az irodalom és a nemzet viszonya. Hét nap alatt közel száz meghívott vendég érkezik Krakkóba, és majd százötven különböző eseményen vehetünk részt olyan reprezentatív helyszíneken, mint a Főtér sarkán álló reneszánsz palota, a Pałac pod Baranami, a Mindenszentek terén (pl. Wszystkich Świętych) emelt modern Wyspiański Pavilon vagy a tavaly óta működő Nemzetközi Kongresszusi Központ (ICE). A legtöbben bizonyosan az idei Nobel-díjas, Szvetlana Alekszijevics találkozójára igyekeznek majd, de lesz szó svéd, litván, német, angol és persze lengyel irodalomról, Joyce, Kafka, Thomas Bernhardt vagy Hannah Arendt örökségéről is. Eljön Olga Tokarczuk, a legfontosabb lengyelországi irodalmi díj, a Nike idei győztese is - szurkolunk is neki, hogy ne érje baj a díjátadó gálán tett kijelentései miatt. Magyarországot Spiró György fogja képviselni pénteken, akit korábban hiába kerestünk a Conrad Festivalhoz szervesen kapcsolódó krakkói könyvvásárról szóló bejegyzésünkben. Az író-olvasó találkozók és vitaestek mellett színházi műhelyre, kiállítás-megnyitókra és filmvetítésekre is sor kerül, a legjobb elsőkönyves írót pedig a szervezők Conrad díjjal jutalmazzák.

A részletes program angolul is elérhető a fesztivál honlapján.

Conrad Festival, 2015. október 19-25.

Krakkó könyvünnepe (X.22-25.)

Forrás: Targi w Krakowie S. A.

Három hét múlva, október 22.-én nyílik a 19. Nemzetközi Krakkói Könyvvásár. A tavalyi, amelynek Magyarország volt a díszvendége, hatalmas érdeklődést keltett. Rekordlétszámú közönség látogatta meg - már a pénztáraknál ilyen látvány fogadta az érkezőket.

Forrás: Gazeta Wyborcza

Belül is nehéz volt a haladás, főleg az ismertebb kiadók standjainak közelében, pedig a Krakkói Vásár vadonatúj épülete igazán tágas és korszerű létesítmény. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a kiállítóépület a Galicyjska (Galíciai) utca mentén helyezkedik el, rendezvénytermeit pedig a Monarchia városairól nevezték el, így van Bécs, Lemberg és Budapest terem is.

Az idei könyvvásár díszvendége Litvánia lesz. Értesülésem szerint Magyarországot Spiró György fogja képviselni, akinek Fogság c. regénye idén jelent meg lengyelül Elżbieta Cygielska fordításában, ám a Lengyelországhoz sok szállal kötődő író nevét egyelőre nem láttam a könyvvásár vendégei közt. A vásár honlapján ugyanis már most megtalálhatjuk - sajnos csak lengyelül - a standok és termek részletes programját, valamint a vendégek névsorát.

Azoknak, akiknek kedve és lehetősége is van ellátogatni a krakkói könyvvásárra, a következőket tudom ajánlani:
- ha nem kötött programot választanak, csütörtökön napközben menjenek, relatíve akkor a legkisebb a tömeg,
- vigyenek magukkal egy vékony könyvet vagy újságot a pénztár előtti várakozáshoz,
- vigyenek készpénzt és ételt-italt, hogy elkerüljék az egyetlen bankautomata és büfé ill. néhány kávézó stand előtti sorban állást,
- vegyenek kényelmes és taposásálló cipőt,
- kisgyereket lehetőleg ne vigyünk, mert agyára fog menni a tömeg, nekünk meg a tömeg és a gyerek,
- tavaly a megnyitóra autóval érkeztem, később villamossal jártam ki a helyszínre, de az épület elég nagy távolságra van a megállótól. Ezért talán érdemes kipróbálni a vásárbuszt, amely óránként indul a Galeria Krakowska elől, pontos menetrendje itt található, egy jegy ára 4 zł. Hétvégén ugyanis a parkoló megtelik, autóval érkezve hosszas várakozásra számíthatunk.

19. Międzynarodowe Targi Książki w Krakowie, 2015.okt.22-25, Expo Kraków, ul. Galicyjska 9.
Belépő: felnőtt 8, diák 6 zł, nyugdíjasoknak és 7 éven aluliaknak ingyenes.

Wrocław (Boroszló) magyar emlékei

Wrocław, városháza - forrás: ecc.wroclaw.pl

Legutóbbi bejegyzésünkben Wrocław óvárosának csak a széléig jutottunk el, pedig az igazi gyönyörűségek még csak ott kezdődnek. A II. világháború pusztításai ellenére rengeteg lélegzetállító műemlék maradt fenn a város szívében. Mi több, ezen a területen több magyar emlékre bukkanhatunk. Mielőtt azonban továbbindulnánk, érdemes röviden összefoglalni a város gazdag és bonyolult történetét, hogy jobban megérthessük, hol járunk és hogyan kapcsolódik ez a város Magyarország történetéhez.

Wrocławot - régi magyar nevén Boroszlót - az első Piastok építették be a lengyel államba. Az ország XII. századi széthullása után Szilézia, majd Boroszló és környéke (a mai Alsó-Szilézia őse) külön fejedelemség lett. Közben német telepesek érkeztek a városba, amely hamarosan a térség legfontosabb gazdasági központjává nőtte ki magát. A XIV. században Boroszló Csehországhoz került. A következő évszázad sok külső és belső nehézséget hozott. A város sokáig védekezett Husz követői ellen, végül azonban alávetette magát a huszita Podjebrád György uralmának. A lakosok körében viszont tovább nőtt a bűnbakot követelő elégedetlenség, amely zsidóellenes pogromokban és a zsidó lakosság elűzésében, majd a város vezetősége elleni lázadásban csapódott le Nem csoda, hogy ezután Boroszló önként kitárta kapuit a Podjebrád ellen küzdő Hunyadi Mátyás előtt. A király kemény adókat vetett ugyan ki Sziléziára, de meghozta a várva várt békét és stabilizációt. Uralkodása alatt, 1475-ben nyomtatták az első könyvet Boroszlóban. Mátyás halála után II. Ulászló, majd II. Lajos mint cseh királyok lettek a város urai. 1515-ben Boroszló Hanza-várossá vált. A következő években szinte az egész lakosság protestáns hitre tért.

Mohács után egész Szilézia Habsburg-uralom alá került. A XVII. században a harmincéves háború következtében a lakosság fele életét vesztette, a háború után a protestánsok igen nehéz helyzetbe kerültek a katolikus Habsburg-uralkodók jogara alatt. A XVIII. században az Ausztria és Poroszország között kirobbant örökösödési háborúban a város két pusztító ostromot is elszenvedett, végül egész Sziléziával együtt Poroszországhoz került. A II. világháború végéig német város is maradt. A jaltai konferencia résztvevői azonban Lengyelországot nyugatra helyezték át. Breslau 1945 májusáig védte magát, a legnagyobb pusztítást a város parancsnoka vitte végbe, aki az utolsó hetekben repülőteret épített az egyik pompás villanegyed helyén. A német lakosság kiűzése után a várost jórészt a Szovjetuniónak jutott keleti területek kitelepítettjei népesítették be, sokan közülük az elvesztett másik történelmi városból, Lwówból érkeztek. A tragédiákat elkendőző kommunista hatalom a "visszaszerzett vidékek" nemzeti színekbe öltöztetett sztálini ideológiáját hirdette. Wrocław azonban komoly szerepet játszott az ellenzéki mozgalom alakulásában és a Szolidaritás idején. A rendszerváltás óta pedig Lengyelország egyik leggyorsabban fejlődő, folyamatosan változó, vonzó városa, sok zöld területtel, új létesítményekkel és rendezvényekkel. Jövőre, 2016-ban Wrocław lesz Európa kulturális fővárosa.

Wrocław magyar emlékeiről édesapámtól, Petneki Áron történésztől szereztem tudomást. Neki fotóztam végig ezeket a helyeket, hogy egy készülő tudományos adatbázisba vezethesse be az itteni emlékhelyek adatait. Megengedte, hogy írjak a témáról és felhasználjam a fényképeket, amit itt is szeretnék neki megköszönni.

Kezdjük sétánkat a város leglátogatottabb pontján, a főtéren, amelyet a Városháza remek állapotban fennmaradt későgót épülete ural (ld. kezdő képünket). A belépőjegy megvétele után juthatunk be az ún. fejedelmi terembe. A pazar gótikus mennyezeten jól felismerhető Korvin Mátyás hollós címere.

Mátyás címere a wrocławi városháza Fejedelmi termében
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

A főtérről ezután induljunk el kelet felé, a Kurzy Targ (Kakaspiac) utcán. Pár lépés után az impozáns Szent Mária Magdolna templom előtt találjuk magunkat. A templom a lengyelországi ókatolikus egyház egyik fontos épülete. A II. háborúban erősen megsérült, sisak nélküli tornyait híd köti össze, ez a bűnbánó nők, más változat szerint a boszorkányok hídja. Ha mi is annak érezzük magunkat, szimbolikus belépő ellenében felmászhatunk az egyik toronyba. Fentről izgalmas panoráma vár minket.

A Mária Magdolna-templom.
Forrás: gazeta.pl

Kilátás a boszorkányok hídjáról
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Meredek - fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Ha leértünk a toronyból, lépjünk be a templom belsejébe. A jobb oldali falon és az oszlopokon több nagyméretű, szürke síremléket láthatunk. A főoltár közelében, két oldalkápolna között a falon elhelyezkedő síremlék Balassi Bálint egyetlen fia, Balassi János részére készült. A költő végakarata az volt, hogy gyermeke jezsuita iskolába kerüljön, a család azonban a protestáns Boroszlóba küldte a fiút. Balassi János 16 éves korában, 1601-ben halt meg ebben a városban. Síremlékét gazdag nagybátyja, Dobó Ferenc állíttatta. A sírfelirat szövege és a síremlék fényképe a bejegyzésünk alján említett cikkben található.

Forduljunk most északra, az Odera felé a Szewska (Varga) utcán. A folyópart előtt díszes, fehér-piros kolostorépületre figyelhetünk fel, amely ma a Lwówból átszállított Ossoliński Könyvtárnak ad otthont. Gazdag réginyomtatvány-gyűjteményében sikerült már azonosítani néhány magyar vonatkozású ritkaságot, ám ennél biztosan jóval több anyag rejtőzik még a raktárak polcain.

Az Odera mentén forgalmas utcán haladunk tovább kelet felé. Jóval kellemesebbé válik a sétánk, ha megérkezünk a Homok-szigethez (Wyspa Piasek), amire gyalogoshíd vezet. Innen már jól láthatjuk a székesegyház tűszerű tornyait. "Toronyiránt" haladva végigsétálunk a Homok-sziget szélén, majd egy újabb hídon jutunk át a túlpartra. Régen ez a városrész is sziget volt, innen a neve: Ostrów Tumski (Tum-sziget). Több templomot is találunk itt, az első a Szent Bertalan és Szent Kereszt káptalantemplom. Itt Stanisław Sauer kanonok síremlékén Mátyás király portréját látnánk, ha a templomrács nem lenne mindig zárva.

A székesegyház miseidőn kívül látogatható. Néhány złotys belépődíj ellenében bejuthatunk a főoltár mögé, ahol először színes késő középkori freskók tárulnak a szemünk elé. Bal felé továbbhaladva az első oldalkápolnában Thurzó János boroszlói püspök síremlékét láthatjuk. A felvidéki Thurzó család bányászati és kohászati tevékenysége folytán gazdagodott meg. Lőcsei Thurzó János Itáliában tökéletesítette kohászati ismereteit, majd a felvidéki és lengyelországi ezüst- és ólomkitermelést felügyelte. 1465-ben krakkói polgárjogot kapott, később krakkói polgármester és tanácsos lett. Közös vállalkozást alapított a Fuggerekkel, akik idővel be is házasodtak a Thurzó családba. Legidősebb fia, aki apja nevét örökölte, 1498-ben a krakkói egyetem rektora lett, majd 1506-ban kapta meg a boroszlói püspökséget. Öccsével, Thurzó Szaniszló olmützi püspökkel együtt ő koronázta cseh királlyá a gyermek II. Lajost. Lengyel diplomata és bőkezű mecénás volt, Dürer képeiből is vásárolt. Erasmusszal is levelezett, vallástürelme miatt pedig Luther és Melanchton "a század legjobb püspökének" nevezte. Ifj. Turzó János 1520-ban hunyt el, az általa alapított Keresztelő Szent János kápolnában helyezték végső nyughelyére.

Thurzó János boroszlói püspök síremléke a wrocławi székesegyházban.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

A Tum-szigeten már nem találunk több magyar emléket, de tovább sétálgathatunk a hangulatos utcácskákon, megtekinthetjük Wrocław legrégebbi templomát, a román kori Szent Egyed-templomot, és benézhetünk a tavakkal, szökőkúttal és vízeséssel ékes Füvészkertbe is. Ha visszafelé nem a Mária Magdolna templom mellett haladunk el, hanem az Ossoliński Könyvtár utáni első utcán jobbra fordulunk, eljutunk az Egyetem térhez (plac Uniwersytecki), ahol a Wrocławi Egyetem régi muzeális épületében megnézhetjük a Habsburg-kori reprezentatív építészet egyik remekét, az Aula Leopoldinát. Ha pedig van kedvünk egy kis lépcsőzéshez, felmehetünk a Matematikusok tornyába, ahonnan ismét különleges panoráma tárul a szemünk elé. Az én képeim februárban készültek, de tavasztól őszig ennél pazarabb a látvány.

Aula Leopoldina - forrás: a Wrocławi Egyetem Múzeuma
muzeum.uni.wroc.pl

Kilátás a Matematika toronyból
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Kilátás a Matematika toronyból
A szobor lába előtt az Árpád-házi Szent Erzsébet temlom,
a modern toronyépület a 212 m magas Sky Tower.
Fotó: Petneki Noémi / Krakkó blog

Ha a Főtéren keresztül visszasétálunk a Négy felekezet negyedbe, a kék-fehér barokk Páduai Szent Antal templom (ul. św. Antoniego) jobb oldali mellékoltárán megtekinthetjük a "sziléziai Rembrandt", Michael Willmann képét, amelyen Kapisztráni Szent János látható, a háttérben Nándorfehérvár tüzei égnek. A képet 2010-ben találták meg, 2011-ben került a helyére.

Michael Willmann: Kapisztráni Szent János
Forrás: Gazeta Wyborcza

Boroszló-Breslau-Wrocław városa bizonyosan sok más magyar vonatkozású esemény színhelye is volt, feltérképezésükhöz azonban valószínűleg évek kutatómunkájára lenne szükség. Valaki talán veszi egyszer a fáradtságot, hogy összegyűjtse őket.

Irodalom
Krzysztof Bzowski: Wrocław - historia. In: uő, Michał Jurecki, Eliza Malawska-Kłusek: Dolnośląskie. Przewodnik. Bosz [é. n.], 64-76.
Szentmártoni Szabó Géza: Balassi János boroszlói (wrocławi) síremléke. In: Napút Online, 2008/9. 
Thurzó (V.) János - a lengyel Wikipédia cikke (magyarul sajnos nincs róla)

Wrocław - NFM / Nowe Horyzonty / Négy felekezet negyed

„Narodowe Forum Muzyki - elewacja” autorstwa P. Ludwina - PB Inter System SA. Licencja CC BY 3.0 na podstawie Wikimedia Commons - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg#/media/File:Narodowe_Forum_Muzyki_-_elewacja.jpg

A zakopanei Zene a csúcsokon helyett idén végül ismét a Wratislavia Cantansra esett a választásom. Wrocławi utazásom célja Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico közös koncertje volt. A nevek mellett a repertoár is vonzott - Dido és Kleopátra, két erős és önálló asszony portréja a barokk operában -, de a két héttel korábban nyílt Nemzeti Zene Fórumra (Narodowe Forum Muzyki, NFM) is kíváncsi voltam, amely a következő nagy, ultramodern lengyelországi hangversenyterem a Lengyel Rádió Szimfonikusainak katowicei székhelye után. A buszt már Krakkóban csak sprinttel értem el, a tolmácsoláson viselt fehér blúzt a jármű mosdójában cseréltem át "koncertes" felsőrészre. A péntek délutáni csúcs miatt tíz perces késéssel futottunk be az ideiglenes buszpályaudvarra, úgyhogy húsz percem maradt a hangverseny kezdetéig. Egy trafikban vettem magamnak izotóniás italt, kinyitottam, meghúztam, aztán a kiskosztüm-bőrönd-kézitáska együttes dacára futásnak eredtem. Átsuhantam a historikus, meseszerű vasúti pályaudvar aluljáróján, a Piłsudski utcán bevillant az oldschool Polonia Szálló, ahol tavaly laktam, majd a Świdnicka szocreál pompája következett, végül a Podwale (Váralja) utca a bíróság gigantikus, erődre emlékeztető porosz téglaépületével. A Podwale túlsó oldalán már az egykori várárok húzódott a festői parksávval. A holtág világoszöldje, a barnuló szélű, de még zöldellő lombok és a háttérben a koncertterem rozsdaszínű homlokzata a nappali fény utolsó sugaraiban lenyűgöző látványt nyújtott, ami a sebességem ellenére is szinte belém égett (vagy épp a sebességem miatt, mint ultramaratonfutó családtagom megállapította). Korábban azt gondoltam, ilyen fény- és színhatásra csak a Photoshop képes.

Wrocław, vasúti pályaudvar - forrás: rynek-kolejowy.pl

Wrocław, várárok - forrás: Wikimedia Commons

A régi Boroszló alaprajzán jól látható az Odera és a várárok.
Wrocław térképe - akár a Google Maps-on - ma sem sokat változott.
(Forrás: fotopolska.eu)

Az NFM elé érve láttam, hogy a plac Wolności (Szabadság tér) a felújítás után hatalmas sétaterületté változott, ahol remélhetőleg különféle rendezvényekre kerül majd sor. Aztán beléptem az új zenepalotába és elszédültem az óriási, csillogó üveg- és kőfelületekkel határolt tér élményétől. A fehér kőlépcsőn lesiettem az átrium aljára, ahol az utolsó pillanatban engedtek be a kamaraterembe. A színpadra hamarosan felvonult a Giardino, majd fekete-arany reneszánsz ruhában, kibontott, hullámzó hajjal besétált az est csillaga. Betegsége miatt sajnos rövidebb és könnyített repertoárt énekelt, ám a Purcell-féle Dido-kerettörténet (az első kétségbeesés: Peace and I are strangers grown és a búcsú: Remember me) megmaradt, közben némi Kleopátra-beékelődéssel. Kicsit kellemetlen meglepetésként szolgált, hogy a terem akusztikája korántsem volt tökéletes. Középen tényleg jól szólt, az ajtónál azonban az ének rosszul hallatszott, nem csengett ki igazán.

Anna Prohaska és az Il Giardino Armonico - forrás:
https://www.facebook.com/Wratislavia-Cantans-250344538329454/timeline/

A hangversenyen részt vett Wrocław főpolgármestere is. Bármit is gondolunk a politikáról (főleg így a lengyelországi választások előtt), nekem imponált, hogy a városvezető nem reprezentatív okokból, hanem magánemberként vett részt ezen a kisszámú és nagyon speciális ízlésű közönségnek szervezett eseményen. A liftben aztán később Anna Prohaskával találkoztam össze. Wrocław szlogenje - ugyanúgy, mint Győré - a "találkozások városa". Ez nekem már Győrben is, de Wrocławban is bejött, és nem is csupán a folyótorkolatok meg a nyugatra vezető autópálya miatt.

A koncert után szállásadómra várva a Nowe Horyzonty (Új távlatok) artmozi előcsarnokába húzódtam be. Az épület 9 éve ad otthont a neves Nowe Horyzonty filmfesztiválnak, amely július végétől augusztus elejéig tart Wrocławban, és úgyszintén a találkozások színhelye. A mozi közvetlenül az óváros szélénél helyezkedik el. Egy karnyújtásnyira tőle található a stílusos kávézókkal és egyéb gasztróhelyekkel teli Włodkowic utca (ul. Włodkowica). Tavaly novemberben itt, a Fehér Gólya zsinagógában (Synagoga Pod Białym Bocianem) megrendezett Ámos Imre emlékkiállítás megszületésénél tolmácskodtam. A környező utcákban négy vallás - a katolikus, evangélikus, pravoszláv felekezetek és a zsidó vallás - találkozik egymással, mivel ezen az aprócska, hangulatos területen számos templom és imaház is működik. Nem véletlen, hogy a kristályéjszaka évfordulóján (Wrocław 1945-ig Németország része volt, ezért ebben a városban is voltak pogromok 1938. nov. 9-10.-én) évek óta itt rendezik meg a Közös Tolerancia Felvonulást, amely köré egész fesztivál, az Egymás Tisztelete Napok (Dni Wzajemnego Szacunku) szerveződött. Az idei rendezvényre 2015. november 3-12. között kerül sor, a műsor a következő hetekben a zsinagóga mellett működő Bente Kahan Alapítvány honlapján lesz látható. Ha más időpontban járunk Wrocławban, a "négy felekezet negyedéről" a Biciklis és Turistainformációs Központban tájékozódhatunk részletesen.

Nowe Horyzonty - forrás: Wirtualna Polska

ul. Włodkowica - forrás: dzielnica4wyznan.info.pl

Synagoga Pod Białym Bocianem - a felújítás után. Forrás: Gazeta Wyborcza

Krakkói Vágta

Amikor reggel körülfutottuk a Błoniát - a Krakkó központjában elterülő hatalmas mezőséget, amiről egyszer már tényleg külön cikket kell írnom -, láttuk, hogy ovális pályát kerítettek el rajta, a füvön pedig patkónyomokat és a lovak jelenlétének egyéb félreismerhetetlen jeleit észleltük. Kora délután, a Błonia melletti trattoria kertjéből már láttuk, hogy valóban lóversenyről van szó. Amíg a gluténevők a pizzájukat gyűrték lefelé, én átmentem a szomszédos Cichy Kącik (Csendeszug) végállomáshoz, ahonnan idén utoljára indult útnak a 0-s villamos. Ez a muzeális járat június végétől szeptember végéig közlekedik a Városi Műszaki Múzeum régi kocsiszínétől Nowa Hutába, Wanda halmáig, illetve a Csendeszugig, menetrendje itt található, sajnos csak lengyelül.

Fizetés után odasétáltunk a Błonián felállított kerítésekhez. Javában folyt az ügetőverseny, az egyik kocsiról leesett a versenyző, a ló körbe száguldott a pályán, egy idő után a kocsitól is megszabadult, alig tudták elfogni. Aztán következett a Nagy krakkói galopp alias polgármesteri kupa, hat gyönyörű lóval. Sajnáltam, hogy a Kis-Lengyelországi és Krakkói Vágtának csupán néhány tucatra rúgó közönsége volt: a szervezők, a fotóriporterek és a kis számú járókelő mellett talán csak páran voltak olyanok, akik tudtak a dologról. Mi követjük a város eseményeit, mégis szintén véletlenül voltunk tanúi az eseménynek. A szervezők hangsúlyozták, hogy hagyományt kívánnak teremteni, és különböző politikusok és területi vezetők, többek között a krakkói polgármester, a kis-lengyelországi marsall (a vajdasági gyűlés házelnöke és a régió önkormányzatainak vezetője) és a mezőgazdasági miniszter támogatását, és még ingyenes lovaglást is kínáltak a gyerekeknek, ám normális plakátolásra és sajtóvisszhangra már nem futotta tőlük. A borongós idő szintén visszarettenthette a potenciális közönséget és bámészkodókat, de eső nem volt, a mezőség felett tornyosuló szürke felhők pedig izgalmas hátteret képeztek. Remélem, a jövőben jobban meghirdetik ezt az eseményt, már csak azért is, mert a helyszín rendkívüli. A Błonia egyik végén a Wawel várat láthatjuk, a másikon túl pedig a Sikornik (Cinegés) erdőborította háta emelkedik Kościuszko halmával.

(A helyzet váratlansága miatt csak telefon volt nálam, ezért a képek minősége sok kivetnivalót hagy maga után, az interneten azonban eddig még nem jelentek meg fotók a Krakkói Vágtáról.)

Háttérben Kościuszko halma - fotó: Krakkó blog

Háttérben a Wawel - fotó: Krakkó blog

Krynica

Krynica látképe a Parkheggyel - forrás: krynica.pl

A XX. század végén, amikor még nem közlekedett annyi buszjárat Krakkó és Budapest között, a boldog emlékezetű Ernest Malinowski expresszel utaztam miskolci átszállással. A vonat több mint egy órát töltött Muszynában, ahol mindig kiszálltam, és endorfinmámorban úsztam a nem túl magas, mégis izgalmas formájú hegyek, a buja növényzetű rétek és a kanyargó Poprád folyó láttán. Azóta nem jártam ezen a vidéken, egészen az elmúlt hétvégéig, amelyet Krynicában töltöttünk.

Krynica-Zdrój (nevének jelentése: "forrás-forrás", de a zdrój szó településnevekben gyógyüdülőhelyet jelent) osztrák alapítású történelmi fürdőhely. 1793 óta működik, de a XIX. század második felében vált igazán híressé, ebből az időből származnak jellegzetes épületei.

A Régi Gyógyforrásház (Wikimedia Commons)

Witoldówka Panzió (forrás: Wikimedia Commons)

A két világháború között Zakopane mellett Krynica volt a függetlenné vált Lengyelország művészvilágának egyik legfontosabb üdülő- és szórakozóhelye (a tátrai üdülőközpont történetéről lásd korábbi bejegyzésünket). Jan Kiepura, a világhírű tenor hárommillió dollárért építtette fel a Willa Patriát, a harmincas évek lengyel építészetének egyik gyöngyszemét, ahol feleségével, Eggerth Márta magyar énekesnővel és színésznővel töltötték emigrációjuk előtti utolsó éveiket.

Eggerth Márta és Jan Kiepura a Willa Patria előtt
Forrás: bryla.pl / Narodowe Archiwum Cyfrowe

A hegyekkel körülvett városka ma számos rendezvénynek ad otthont. Agusztusban a Jan Kiepura Európai Fesztiválon lépnek fel az opera, az operett és a musical lengyelországi csillagai, szeptember első felében a Gazdasági Fórumra érkeznek Európa vezető politikusai. Mi a Futófesztivál apropóján utaztunk ide, ahol három napon át mintegy hétezer gyerek és felnőtt vett részt a legkülönbözőbb futásokon. A szokásos távok - 10 km, félmaraton és maraton - mellett volt többek között jelmezes futás (idén a Flintstone család vitte el a pálmát), Mini Runmageddon (1 km-es extrém gyerekfutás, ahol a legsárosabb lurkó kapja az első díjat), valamint 34, 64 és 100 km-es hegyi futás is. Csapatunk 64 km-t futó tagjára várva többször végighaladtam a sétálóutcán, felkerestem a parkokat, szökőkutakat, szobrokat, majd az eredeti 1937-es kocsin felsiklottunk a Parkhegyre, amelynek a tetején nyáribobpálya és csúszdarendszer működik.

Az 1937-es sikló - forrás: krynica.pl

Adrenalin-hullám - fotó: Bzowska Natália

A közeli Muszyna és Piwniczna-Zdrój szintén gyógyüdülőhelyek, de kiránduló- és síközpontokat is szép számmal találunk a környéken. A vidék egykor az unitus vallású, ukrán nyelvjárást beszélő lemkó népcsoport egyik lakóhelye volt, az 1947-es Visztula akció során azonban a lemkók jelentős részét kitelepítették. Az akció célja az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) és az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) megfékezése és egy független ukrán terület kikiáltásának megakadályozása volt, "mellékhatásaként" azonban tömegek váltak gyökértelenné, és megszűnt az egykori Lengyelországra olyannyira jellemző nyelvi, vallási és kulturális sokszínűség. A lemkók sorsát jól példázza a világhírű naiv festő, "Nikifor Krynicki" (Epifan Drowniak, 1895-1968) élettörténete, akit az ország túlsó felén található, korábban Németországhoz tartozó és tökéletesen idegen Szczecinbe telepítettek át. A félanalfabéta és siket anya gyermekeként is kommunikációs gondokkal küszködő művész nem értette meg - vagy nem akarta megérteni - a kommunista hatalom rendelkezéseit, ezért hamarosan újra megjelent Krynicában. Két újabb kitelepítés és visszatérés után a csinovnyikok feladták, és álnéven jelentették be a városban. Évtizedeken át tartó nyomora és megaláztatásai után csak élete utolsó éveiben kapott elismerést. A művész különös alakjáról film is készült, amelyről a budapesti Lengyel Intézet honlapján olvashatunk. Képeiből gazdag gyűjteményt őriz a krynicai sétálóutca gyönyörű épületében található Nikifor Múzeum.

Nikifor (Wikimedia Commons)

Nikifor Krynicki: A krynicai pályaudvar látképe, 1935. Forrás: magazynsztuki.pl

Forrás: polskieradio.pl

Krynica, Nikifor Múzeum - forrás: muzeumsacz.pl

A szczawniki volt unitus (ma római katolikus) Szent Dömötör-templom, a lemkó faépítészet egyik remeke
Fotó: Krakkó blog